Február közepén a szlovák Aliens Production gondozásában megjelent a cseh TABOR RADOSTI Agartta című albuma. A CD 12 dalt tartalmaz, műfaját tekintve a kimunkált industrial és a felkavaró darkambient keveréke, finom hangképekkel,  mélyből feltörő morajlásokkal. Az album megrendelhető közvetlenül a kiadótól, de számos európai terjesztő kínálatában is megtalálható. 

www.label.aliens.sk

www.myspace.com/wwwtaborradosticom

Michael Page vitathatatlanul ambiciózus, egyszersmind azonban kimondottan furcsa figura. A SKY BURIAL és az IRUKANDJI formációkból is ismert fiatalember nyüzsög, próbálkozik, zenél, zajt csap, megbotránkoztat, elragadtat és valljuk be, néha untat, mindezt tetszőleges sorrendben, illetve kombinációkban. Zenekarai, kiadványai többségében a hétköznapi értelemben vett zenétől maximálisan elrugaszkodva feszegetik a hallgatók tűrőképességét, hogy egy érdekes csavarral általában mégis pozitív képet alkothasson tekintélyes életműve aktuális darabkájáról. Kiváló példa erre, többek között, a 2004-ben életre hívott FIRE IN THE HEAD formáció legfrissebb produktuma is.

A tavaly megjelent power-electronics kiáltvány, a Confessions Of A Narcissist album elkészítésében a hasonló muzikális kvalitásokkal rendelkező James S. Randall (a nemzetközi noise/harsh industrial egyik kortárs képviselője), valamint az effajta környezetben meglepően "piacképes" punk harcos, Nick Blinko volt Michael segítségére. Gyakorlatilag elég meghallgatni a lemez nyitódalát (Gag Order) ahhoz, hogy eldönthessük, vállaljuk-e a fennmaradó, bő egy órás zaj-kiképzést, avagy meghátrálunk és hanyatt-homlok menekülünk. Sistergő zaj (néhol erősen a kultikus HOLLAND/SKIN/TUNNEL brigádját idézve), túlvezérelt gerjesztések, a végletekig szétzilált gitárnyúzás, industrial effektek szólnak dübörögve, ének gyanánt pedig többnyire egykedvű narrációt, illetve a fába szorult féreg artikulátlan hangjához hasonlatos nyüszítést, visítást, bömbölést kapunk, természetesen rongyosra torzítva. Azt, hogy mennyi ebből a művészet, esetleg a tudatosan megszerkesztett és felépített precíziós atrocitás a fül ellen, nem tudom. Bizonyos azonban, hogy az album meghallgatása (esetleg megfejtése) komoly energiákat szabadíthat fel a hallgatóban (destruktív ösztönök kiengesztelése, majd háttérbe szorítása), és véleményem szerint néha kimondottan jót tesz "ráfeküdni" egy effajta hangorkánra és csak sodródni, sodródni, sodródni... Az album lezárásaként visszatérő Gag Order (Chocked Again) pedig pontot tesz a történet végére, így egyértelmű a következtetés: alkalmanként kimondottan célszerű és remek hallgatnivaló az új FIRE IN THE HEAD album.

Az angol Cold Spring kiadó tehát ismét egy érdekes/értékes lemezt dobott piacra, amely közvetlenül tőlük, illetve a jelentősebb európai terjesztőktől is megrendelhető.

www.myspace.com/23fith

www.coldspring.co.uk

Március 21-én jelenik meg a Rare Noise Records gondozásában az OWLS zenekar/projekt bemutatkozó lemeze, The Night Stays címmel. A csoportot Tony Wakeford (Sol Invictus), Eraldo Bernocchi (Sigillum S) és Lorenzo Esposito Fornasari alkotja. Könnyed elektronikus alapok, akusztikus és elektromos gitár, Tony Wakeford jól ismert énekhangja - ezek a főbb összetevők. A tagok a 2010-es Wave Gotik Treffenen találkoztak, onnan eredeztethető az együttműködés, így adja magát, hogy a bemutatkozó koncertjük az idei, 20. WGT-n legyen.

Itt meg lehet hallgatni két dalt a hamarosan megjelenő lemezről.

Öt év hallgatás után februárban új albummal jelentkezett a lengyel ARTEFACTUM, Foxgloves & Bluebells címmel. A korong az olasz Old Europa Cafe és a lengyel UR Muzik közös kiadványaként látott napvilágot CD-n, 300 példányban, 6 paneles digipak csomagolással, valamint egy erősen limitált példányszámos extra verzióban, jelvénnyel és az album borítójával díszített vászontáskával. A formációtól korábban már megszokott meseszép, de egyszersmind megrázó dark ambient zene, industrial elemekkel megspékelve kalauzolja a hallgatót egy álomszerű világba. A lemezen vendégszerepel a SOIL BLEEDS BLACK, Andrew King és a DAWN & DUSK ENTWIND-ból ismert David Sabre.

www.myspace.com/artefactum

www.urmuzik.pl

Amikor a szavak már nem elegendőek!

Korábban már hírül adtuk, hogy készülőben egy friss album a svéd formációtól, ami most anyaggá lényegült, hiszen Herr Nordvargr nem csökkenti a tempót, máris itt az új FOLKSTORM-lemez! A közelmúltban a dp-motiv által is kivesézett, 2009-es Ortodox album után hamarosan kapható lesz a svéd zaj-misszionárius legfrissebb alkotása Folksongs címmel, két különböző verzióban. A hagyományos CD 11 dallal lesz piacra dobva, a megszokott jewel-boxban, míg az extra kiadás, amiből megrendelőnként mindössze egy példányt értékesít a kiadó, When Words Are Not Enough alcímmel, 2 oldalas inzerttel, zenekari kitűzővel, bónusz 3"-es CD-R (khmm!) társaságában díszdobozban lesz kapható, amihez egy rendkívül speciális meglepetés is tartozik (erről bővebben a kiadó honlapján). Bakelites megjelenésről is szól a fáma, de ezzel kapcsolatban az Old Europa Cafe kiadó még nem közölt érdemi információkat.

www.nordvargr.com

www.oldeuropacafe.com

A többé-kevésbé Magyarországon is ismert és népszerű amerikai CHANGES zenekar új albuma nem hordoz magában túl sok újdonságot és meglepetést, de a formációt magukhoz közel érző rajongók nem is a forradalmi változások miatt szeretik elsősorban őket. Lerágott csont már, de akkor is meg kell említenem, hogy a Robert N. Taylor és Nicholas Tesluk (megjegyzem, unokatestvérek) alkotta duó egy viszonylag szűk ösvényen haladva, végtelen alázattal és türelemmel járja a maga útját. A múlt század hatvanas éveinek második felében alakultak, de sokáig csak otthoni felvételeket készítettek, koncerteztek Amerika-szerte kávéházakban, könyvtárakban, egyetemi klubokban, erre-arra, ahol éppen tudtak. Volt egy hosszabb leállásuk is, de a kilencvenes években felfigyelt rájuk a BLOOD AXIS-főnök Michael Moynihan és innen (illetve pontosabban a 96-os megjelenésű Fire Of Life kislemeztől, majd később albumtól) számíthatjuk a CHANGES lényegi történetét. A duó szinte berobbant a neofolk/apocalyptic folk világába, miközben nyugdíjas éveiket taposva a zenekart alkotó úriemberek sztoikus nyugalommal szemlélték az őket övező kései rajongást. Albin Julius is mögéjük állt kiadójával, így végképp megnyílt előttük az út, és ők meg is hálálták a feléjük áradó bizalmat, hiszen az elmúlt 15 évben rendszeresen megleptek minket különböző kiadványokkal.

A sorban legfrissebb korong Lament címmel került forgalomba tavaly, és már az első hallgatásnál egyértelművé vált számomra, a CHANGES semmit sem változott, a két amerikai zenész továbbra is megbízható színvonalon szállítja egyszerű, de nagyszerű muzsikáját. Minden dal alcímmel ellátva szerepel az albumon, vendégzenészek ezúttal is akadnak (Axel Frank és baráti köre), mindeközben csak úgy árad az anyagból a hamisítatlan CHANGES-hangulat. A nyitó Sorrow (Instrumental) egy megkapó zongorás darab, csodaszép dal, értékeiben a CURRENT 93 Soft Black Stars albumával rokon. Az ezt követő Lament/Flying... (Requiem) ízig-vérig Tesluk-Taylor szerzemény, feszes gitár és érzelemgazdag, férfias vokál tökéletes elegye, a már megszokott stílusban és színvonalon. A Sweet Eve... (Eve) egy ősrégi, korábbról már ismerős, nyugodtabban csordogáló kompozíció Jane Elizabeth vokális közreműködésével. Az egyetlen komolyabb meglepetést a Mountains Of Sorrow (Remix)... (In You) okozza, ez a dal ugyanis simán lehetne egy újkori DER BLUTHARSCH-szerzemény is, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, hiszen a "drabális őrmestert" leszámítva a komplett osztrák brigád vendégszerepel a dalban. Az Emily... (Last Embrace) által a duó visszakanyarodik a megszokott ösvényre és a lemez végéig már nem is tér le onnan. Feltétlenül említésre méltó darab még a David E. Williams közreműködésével készült Memorabilia... (Postmortem), valamint a záró The End Of The Road... (Finale) kivételes dinamikájával. ahol a lemez lezárásaként a Sorrow szívfacsaró zongoratémája is felbukkan ismét. Röviden összefoglalva, a CHANGES most sem produkált semmi különösebb dolgot, "csak" megalkotott egy egyszerűségéből fakadóan nagyszerű korongot, az érdeklődők legnagyobb megelégedésére. Kiemelten ajánlott albumról van szó!

Tudomásom szerint a bakelit verzió még várat magára, de a 16 oldalas booklettel ellátott CD is kiváló, garantáltan megtérülő befektetés.

www.myspace.com/changesfolknoir

www.hauruck.org

A svéd Henrik Nordvargr Björkk igazi örökmozgó kultuszfigura. Saját bevallása szerint munkája és szenvedélye is egyben hangstúdiókban barkácsolni, lemezeket készíteni, mindeközben nemritkán a hallgatóság tűrőképességét ostorozni. Megszámlálhatatlan kiadvány őrzi munkásságának lenyomatát, lemezeinek kiadási jogaiért pedig szinte tülekednek a kiadók. Csak néhány név a teljesség igénye nélkül, ahol belefuthatunk az úriember túlburjánzó agyszüleményeibe: MZ. 412, FOLKSTORM, TOROIDH, NORDVARGR, VARGR, GOATVARGR, ALL HAIL THE TRANSCENDING GHOST és sorolhatnám még a végtelenségig, hiszen saját formációi mellett rendszeresen kollaborál különböző előadókkal, illetve hangmérnökként, producerként is jelentős statisztikai adatokat képes felvonultatni.

Az albumot indító, introként funkcionáló Guldkorn Frán 2009 rövid szösszenetként segíti a hallgatót a felkészülésben, majd némi betorzított, harsány emberi hangon előadott ordibálás után kezdetét veszi a zabolázatlan zaj-mészárlás, ahol nincs helye a hétköznapi értelemben vett, általános zenei megnyilvánulásoknak. Hangfoszlányok szétfacsarva, betorzítva, egymásra pakolva, inkább egyfajta kotyvaszt alkotva igyekeznek egy irányba haladni, ami sajnos ezúttal kevésbé sikerül a csoportnak. Akadnak ugyan erősebb pillanatok, de ezek lényegét sajnos egyszer sem sikerül igazán megragadni, ezáltal a kívánt hatást sem érik el, az utolsó pillanatban mindig darabokra hullik a technikailag sokrétű próbálkozás. Nordvargr úr esetében itt hatványozottan igaz sajnos a zenei bohóckodás archetípusa, szigorú álarcba burkolva, helyén kezelve tehát, egy pillanatig sem szabad a megérdemeltnél komolyabban venni az albumot. Akadnak ugyan érdekesebb pillanatok ebben a sajátságos hangkavalkádban (Utkff, Hela Havet Stormar, Ortodox Svensk Industri - unplugged), különösen ahol az ANENZEPHALIA/GENOCIDE ORGAN duó hatása igazán egyértelművé válik, de struktúrájában egy kissé széttördelt, zavaros albumról van szó, a jól felépített egységnek, a mellkasrengető hatásnak ezúttal sajnos nyoma sincs. Elfogult (talán elvakult) rajongóknak javasolnám tehát elsősorban az Ortodoxot, akik bármit megvesznek a svéd mágustól, ismerkedésre, vagy gyakoribb hallgatásra inkább a korábbi albumokat ajánlanám (Victory Or Death, Sweden, Folkmusik) kiemelten.

Az album csomagolása szimpla, de tetszetős jewel-box, beszerzése pedig nem ütközhet nehézségekbe, mivel az olasz kiadón kívül számos terjesztőnél kapható szerte a nagyvilágban.

www.oldeuropacafe.com

A 2004-ben alakult svéd SUB LUNA formáció talán nem tartozik a legfelkapottabb zenekarok közé a műfajon belül, kicsit talán érdemtelenül mellőzöttek, ez azonban az aktuális kiadványuk, illetve a megfelelő kiadói támogatás által most változhat, hiszen az Awake nagyszerűen sikerült, a figyelemre feltétlenül érdemes album.

A nyitó When We Did Rejoice egy rövid, gyönyörű gitáros tétel, kicsit meglepő, hogy ilyen darabbal indítják a srácok a lemezt, de persze semmi gond, kiváló szerzeményről van szó. A folytatásban az A Wakening hallható, gazdagabb hangszereléssel. A dob egyszerű, de hatásos alapot biztosít, a gitár éppen csak annyit nyújt, amennyit a dal hangulata megkövetel, itt inkább a harmonikáé a főszerep, amely igazán szívbemarkoló dallamot hoz. Hasonló úton jár az ezt követő Fading With Time is, ahol a  BEVIS FROND zenekarból (meg persze a CURRENT 93-ből) ismert Nick Salomant idéző "nyúlós és kifacsart" gitárszóló is megjelenik. Az A Distance Between talán a legkommerszebb dal a lemezen, gitárpop a jobbik fajtából, ha felkapnák a nagyobb rádiók, simán sláger lehetne, de persze nem lesz és ez így van jól, meg egyébként is van benne egy váratlan hangszeres betét, ami talán meg is lepheti a felkészületlen hallgatókat és nem felelne meg a "rádióbarát elveknek". Az A Song For My Lady Before The Snow westernes kezdése is kellemesen hat, a dal maga pedig egy visszafogottan induló, majd kissé lendületesebbé váló ballada, gitárral, dobbal, csörgővel, már csak a síp meg a nádi hegedű hiányzik belőle. A Silence Broken női vokállal megtámogatott eleganciája is igazán megkapó, kimondottan kellemes darab. A záró Paralysie Générale-Nightfall-On Fallen Stars triónál érzek némi üresjáratot és lendületvesztést, de ez lehet, hogy csak az erős kezdés miatt tűnik így. Összességében egy nagyon kellemes, harmonikus folk-pop-rock lemezt készített a Mikael Lindblom-Fredrik Sööberg páros ismét, amit (bármennyire furcsán hangzik) kimondottan autós utazáshoz, vagy munka közben háttérzajnak ajánlok elsősorban, a NEBELKORONA, a NOVALIS DEUX és a TENHI zenekarok vonalán mozgó érdeklődőknek (itt egy pillanatra elképzeltem az említett trió hazai rajongótáborát).

A Cyclic Law kiadónak pedig feltétlenül jár a dicséret, hiszen a tőlük megszokott dark ambient, industrial jellegű zenék közé bevállalni egy ilyen albumot feltétlenül merészségre vall.

www.myspace.com/subluna

www.cycliclaw.com

Aki a Rome-ot a lehető legközelebbről szeretné látni, annak most itt a kihagyhatatlan alkalom. A zenekar jövőre egy olyan turnét szeretne összehozni, ahol a rajongók nappalijában játszanának. Ha páran összeállnak és összedobják a zenekar fellépti díját és a szállodai szobájuk árát, akkor a lakásukban játszanak egy csendes-ülős akusztikus koncertet - ha elegendő lelkes (és fizetőképes) érdeklődőt sikerül találni, hogy össze lehessen hozni ezt a turnét. Minden más költséget a zenekar áll, és ők hozzák az összes felszerelést, a szervezőknek csak a megfelelő helyszínt kell biztosítani. További információ itt.

Idén huszadik felvonásához érkezik Lipcsében a Wave Gotik Treffen, ezúttal egy kissé a nyárba nyúló időpontban (június 9-13.). A jubileum alkalmából a szervezők igazi kuriózummal szolgálnak és kedveskednek az érdeklődők számára, nevezetesen az egykori, a sorozatot nyitó fesztiválon színpadra állt zenekarok ismételt szerepeltetésével indítják útjára az össznépi mulatságot egy nappal a hivatalos kezdés előtt, csütörtökön. Így tehát a rendezvényen biztosan találkozhatunk velük: AGE OF HEAVEN, SWEET WILLIAM, THE ETERNAL AFFLICT, DAS ICH, HENKE GOETHES ERBEN-t játszik, de természetesen folyamatosan bővül a kínálat. A profilunkba vágó "neofolk és társai"-vonal ugyan eddig nem túl acélos, de bízzunk a jobb folytatásban, és amennyiben valaki zenekart szeretne javasolni, azt is megteheti a rendezvény honlapján.

Még néhány név ízelítőként az állandóan frissülő kínálatból: BACKWORLD, BLACK TAPE FOR A BLUE GIRL, EMPYRIUM, FIELDS OF THE NEPHILIM, FRONT 242, Andrew King, LOVE LIKE BLOOD (exkluzív búcsúkoncert), LUSTMORD, MEPHISTO WALZ, NEUN WELTEN, NITZER EBB, ORCHIS, RED LORRY YELLOW LORRY, SPIRITUAL FRONT, TIAMAT, VLAD IN TEARS stb.

Bővebb információ: www.wave-gotik-treffen.de

(A későbbiekben természetesen még visszatérünk a témához egy részletesebb cikkel, a profilunkba vágó zenekarokra kihegyezve.)

A 2005-ben megjelent debütáló IANVA-hanganyag, a La Ballata Dell'Ardito vitathatatlanul nagyot robbant a hallgatóság, illetve a "szakma" köreiben is. Leplezetlenül az AIN SOPH mára klasszikussá érett Aurora című albumának nyomdokain haladva, szinte tökéletes hangszerkezeléssel, bohókásan drámai vokálokkal, önmaguk számára is rendkívül magasra helyezve azt a bizonyos lécet. Az évek során érthetetlen módon valamiért szem elől tévesztve őket, tavaly vettem birtokba aktuális sorlemezüket, készen egy jófajta mediterrán neofolk-rock parádéra. Nem is kellett komolyabban csalódnom, hiszen a borgőzös mélabú és a táncra ingerlő muzsika most is ritka kellemes élményben részesített.

Enrico Silvestrin hangjával, a Prologo képében indul a lemez, kellemesen, visszafogottan kíséri a zongora, amire halkan némi vonós úszik, dobbal kiegészítve. A folytatásban azonban rögvest a tetőfokára hág a hangulat és egy hamisítatlan itáliai karnevál forgatagába nyerhetünk betekintést. Táncra ingerlő dallamok, olasz temperamentum, maximális hőfok, mindennemű felesleges sallang kerülésével. A dobos, Davide La Rosa, mintha egy párnál több kézzel rendelkezne, néhol olyan sűrű és pergő ritmusokat üt, hamisíthatatlan szenvedéllyel és lendülettel. A Negli Occhi D'Un Ribelle parázslóan szentimentális dallamaival, a Luisa Ferida szépségesen komor főtémájával, míg a Pasionaria szívbe markolóan fájdalmas harmóniákkal veszi le a lábáról a hallgatót, hogy végül mindezt feledtetve feleljen meg a "sírva vigadás" alapvető feltételeinek.  Akad ugyan néhány üresjáratnak minősíthető pillanat, de ezek alkalmával csupán megpihen a hallgató, hogy el ne vesszen a nagy forgatagban. A csellista-nagybőgős Stefania, illetve a gitáros-énekes Fabio Gremo mellett a trombitát megszólaltató Roby Nappi Calcagnót kell feltétlenül megemlítenem, ők hárman valami hihetetlen érzéssel kezelik hangszereiket, az ALL MY FAITH LOST-ból is ismert Fabio Polo pedig szenvedélyes hegedűjátékával tűnik ki ebből a szépséges hangóceánból.

A csoport gerincét alkotó trió (Mercy, Stefania T. D'Alterio és Fabio Carfagna) igazán nem panaszkodhat, tökéletes asszisztban részesülnek. Szemtelenül professzionális hangszeres, illetve vokális munka, erőteljes, néhol egy kissé kellemesen "koszos" hangzás jellemzi ezt a korongot, igazán büszkék lehetnek rá a zenekar tagjai. Felkavaró, nagyszerű album!

Ismét új albummal jelentkezik David Tibet és csapata. Március 24-re, az athéni koncertre jelenik meg a HoneySuckle Æons címet viselő lemez, mely aztán a turné további állomásain is kapható lesz természetesen, valamint a Coptic Cat webshopjából is meg lehet majd rendelni (ahol többek között Thunder Perfect Mind-satyor is kapható).

A turné állomásai:

2011. március 24. Athén, Görögország
2011. március 25. Bologna, Olaszország
2011. március 26. Hamburg, Németország
2011. március 27. Aarhus, Dánia
2011. március 28. Berlin, Németország
2011. március 29. Köln, Németország

További információk a Coptic Cat honlapján.

Néhány éve a WAPPENBUND leállt, megszüntette tevékenységét, mivel Sven Bussler szerint elfogyott a muníció, a mondanivaló és a lendület, azonban különböző hatások eredményeként 2009-ben ismét beindultak a fogaskerekek. Új magánkiadó, új kiadvány, de a zene a régi úton jár, a rajongók legnagyobb örömére.

Szinte keresztül vágtat a hallgatón a legfrissebb anyag, a rendkívüli erővel bíró zenei kifejezési eszközökben ezúttal sincs hiány. Dörömbölő dobok, kórusok, indusztriális zenei panelek, klasszikus WAPPENBUND-megoldások, egyértelműen a Zeitenwende és a Kinder Des Lichtes albumok csapásvonalán egyensúlyozva, magabiztosan, ellenállhatatlanul, szűk 15 percben. A Caelum némi zajos felütés után rögtön át is csap egy viszonylag könnyebben emészthető, a "követelményeknek" tökéletesen megfelelő, dinamikus martial himnuszba, biztosítva ezáltal a kifogástalan alapokat a korong további egészéhez. A folytatásban a Der Sieg Des Lichtes (nem tudok róla, hogy lenne bármi köze a hasonló című DER BLUTHARSCH-klasszikushoz) az egyik leghatásosabb WAPPENBUND-szerzeményként feszíti tovább a hallójáratokat, kezdetben kimért, lomha tembóban, a végén azonban elszabadulnak az indulatok és maximumon tombol a jó értelemben vett zenei őrület. Kisebb negatívum, hogy a fúvós hangszín sajnos rendkívül műanyagra sikerült, ráadásul ez nem is annyira kirívó hiba Sven életművében. Zárásként a Weisse Asche szól, itt érezni leginkább a Preussen világát. Zajos hangfüggönyök, ködös zenei átúszások, sejtelmesen fátyolos női vokál a háttérben, váratlan lezárással.

Nem történt semmi különös tehát, mindössze egy rövid pihenő után ismét új dalok a Bussler-Isabell házaspártól. Az anyag nyúlfaroknyi hossza ugyan némi hiányérzettel tölt el (még úgy is, hogy picit korábban érkezett már egy kis előzetes a Licht Ist Leben képében, ami egy 48 példányra limitált díszdobozos kazetta, vagyis a "pofátlanság teteje"), de ne legyünk telhetetlenek, inkább örüljünk annak, ami van. A Heaven két verzióban látott napvilágot, A5-ös, viaszpecséttel lezárt (ami olyan szép, hogy nincs is szívem feltörni),  vászontokos, erősen a középiskolai ballagások tarisznyájára emlékeztetve, valamint 144 példányra limitálva A4-es, fémből készült tokban (pólóval), de a zenében teljesen egyező tartalommal.

www.whiteashes.de

Miközben az elvileg hamarosan megjelenő új SOL INVICTUS-albumra várunk kitartó türelemmel, szakítsunk egy kis időt a visszatekintésre és merengjünk el a többségében dicső múlton. Azt hiszem nyugodt lelkiismerettel vallhatjuk be, a Tony Wakeford irányította csoport nem is olyan elenyésző hibáival karöltve is az egyik alappillére, meghatározó támpontja a neofolk fellegvárának (ha létezik ilyesmi egyáltalán...). A most tárgyalt The Blade album mellett számomra még négy igazán jelentős korongot produkált a formáció (Killing Tide, King And Queen, In The Rain, In A Garden Green), ahol a szöveges mondanivaló mellé a megfelelő zenei tartalom és formába öntés is közel tökéletesen párosult. Akadtak még jelentősebb megnyilvánulások a zenekar életművében (Against The Modern World, Trees In Winter, The Death Of The West, és még sok más), azonban a "nagy ötös" magasságába egyik sem volt képes felkapaszkodni, különböző okokból. Természetesen, ahogy repült az idő, a világ (és körülötte, benne minden más) folyamatosan változott, így én, illetve úgy általában a Legyőzhetetlen Nap rajongói is, magával Tony Wakeforddal együtt, de az elismerés az említett albumok irányába mit sem kopott, sőt, talán inkább nemesedett, fokozódott. Az első alkalommal 1997-ben CD-n (2002-ben érkezett, hosszas csúszás után a bakelit verzió) megjelent album érdekes módon erősen megosztotta az érdeklődőket, hiszen a többség imádta ugyan, de találkoztam negatív véleményekkel is, amelyekben önismétléssel, ötlettelenséggel vádolták a korongot és Wakefordot magát. Talán az említett elégedetlenkedés hatására is, de az biztos, hogy a csoport ezek után készített még egy "tipikus" albumot (In A Garden Green), illetve egy speciális kiadványt (In Europa) majd rövid idővel később (nagyjából a Hill Of Crosses albummal) el is indult egyfajta újabb úton, egyértelműen a zenei vérátömlesztést tűzve ki célul, de ez majd egy későbbi írásom tárgya lesz, most maradok a Blade méltatásánál.

A szokásos keretet alkotó kezdő és befejező dal (The Blade) rögtön egy tipikus SOL INVICTUS-szerzemény, kellemes, első hallásra felismerhető jellegzetességekkel. A befejező tétel természetesen dúsabb hangszereléssel, vokállal, erőteljesebb vonósokkal szólal meg, a nyitó dal itt is instrumentális, ahogy azt már többször tapasztalhattuk a zenekartól. Az ezt követő In Heaven erősen megosztott felépítésével (lendületes, szinte agresszív verze, dallamosabb, finom refrén) is kiemelkedően teljesít, igazi remekmű. Megjegyzem, ez a fajta kettősség a későbbiekben is felbukkan még az albumon, a mérleg nyelvét egyértelműen a pozitív irányba billentve. A Time Fliesban a szinte már védjegyként alkalmazott torzított basszusgitár is megjelenik, a dalszöveg pedig soha nem volt még ennyire merengősen szentimentális ("Time flies and life passes, Already I seem to hear, The last trumpet saying"), mint itt, ezeket a sorokat állítólag Tony Wakeford a mai napig iránymutatónak, követendőnek tartja és rendkívüli módon közel érzi magához. Csak halkan említem, ez a fajta eltökéltség és elkötelezettség nem volt mindig így, de sebaj. A The House Above The World-Laws And Crowns duó a legegyértelműbb kisiklás, mellényúlás, vagy megingás az albumon. Tony hangja ezekben a percekben túl gyakran cseng hamisan, amit az egyébként közel tökéletesen kivitelezett, ám néha kissé unalmas hangszerelés sem ment meg igazán. Az Once Upon A Time azután visszabillenti a helyes ösvényre a kicsit bizonytalankodó, megtorpanó anyagot és innen már egyértelműen kellemes percek várnak a hallgatóra, külön kiemelve az utolsó harmad egyik kiválóságát, a Nothing Here-t. Ez a dal mindent tud és magában hordoz, amit egy "jó SOL INVICTUS-dalnak" tudnia kell. Az életmű egyik csúcspontja számomra (a Sawney Bean, a Michael, a Lonely Crawls The Night, az An English Garden és még egyebek mellett). A kísérőzenészek (név szerint Karl Blake, Matt Howden, Eric Roger, Nathalie Van Keymeulen, Celine Marleix-Bardeau, Sally Doherty, Clive Giblin, Stephen Catchick, Heimgest) ezen az albumon is kitesznek magukért (Tony Wakeford több helyen is elismeréssel illeti társai munkáját, jogosan), a tökéletes hangszerkezelés mellett rengeteg érzést, eleganciát visznek játékukba, hangsúlyozva a zene ebben az estben (is) megnyilvánuló határtalan erejét. A többnyire a vörös és a szürke színek árnyalataiban pompázó lemezborító pedig Enrico Chiarparin munkáját dicséri.

Nem a legfontosabb SOL INVICTUS-album, de szerintem feltétlenül az élvonalban elhelyezkedő korong tehát a The Blade, ha valaki esetleg nem ismeri a zenekart, a kezdeti lépésekhez tökéletes, és talán nem merészség kijelenteni, szinte garantált a folytatás.

Nem vagyok elvakult industrial, power-noise rajongó, de néha kimondottan jól esik egy kis betonszaggató, ütvefúró zenét hallgatni. Ezen a vonalon (többek között) a Daniel Simon vezette német FLUTWACHT áll rendkívül közel hozzám, habár jelenlegi kritikám tárgya pont egy kevésbé karcos anyag ismertetője.

A 2008-ban, két különböző kiadásban (volt egy ritka hitvány DVD-R verzió is a CD mellett) napvilágot látott anyag egy küllemében és zenei megvalósításában is rendkívül egyszerű, puritán anyag. A korong 8 dalt tartalmaz, címek nélkül, mindössze számokkal jelölve, durván 65 perc játékidővel, DVD tokba bújtatva. Lassan hömpölyögnek a dalok, minden különösebb izgalom nélkül, egyszerűen csak körbevesz a mélyen búgó hangörvény, a zaklatottabb, mellbevágóan harsány megoldások itt csaknem teljes mértékben pihentetve lettek. Nagyon szűk réteghez szól ez a fajta zene, ezt jól mutatja az általában igen csekély példányszám is lemezenként (habár ez a korong ebben is kivétel, ugyanis az 500 darab annyira nem is kevés), viszont Daniel igazán termékeny és népszerű ebben a közegben, hiszen nem egészen egy évtizedes karrierje során hatvannál is több kiadvány jelent meg (azért el kell ismernem, változó szinvonalon) a FLUTWACHT-tól. A temérdek nagylemez (sajnos nem ritkán CD-R), EP és válogatás között elég sok a hulladék, de a Breath egyértelműen a jobbak közé tartozik, ezen kívül a Komareise és a Heroinloops albumok lógnak még ki a sorból pozitív irányba, ezekről a későbbiekben ismertető is várható itt nálunk.

A kiadványt elsősorban a noise zenékre specializálódott terjesztőknél (például Steinklang) érdemes keresni, több helyen is árulják még.

www.flutwacht.de
www.maskoftheslave.tk
www.tourettetape.de

A tervek szerint idén áprilisban új albummal jelentkezik a honi industrial egyik jelentős képviselője, a KRIEGSFALL-U csoport. A korong a cseh Epidemie kiadó gondozásában lát napvilágot, a formációtól megszokott karcos, az "átlag fül" számára nehezebben emészthető zenével, sajátságos szövegvilággal. Az album standard (8 oldalas booklet, átlátszó digipak) kiadása mellett lesz egy elsősorban gyűjtőknek szánt limitált verzió is, fadobozos kiszerelésben, bónuszlemezzel, poszterrel és hasonló extrákkal.

www.myspace.com/kriegsfallu
www.epidemie.cz