HTML

2025.07.11. 19:00 sorger

CURRENT 93 - Emblems  (Cashen's Gap, 2024) 

c39emb.jpgA 2024-es CURRENT 93-dömpinget (részünkről) lassan lezárva elérkeztünk az Emblems méltatásához, ami ezúttal sem friss anyag (maximum eddig kevésbé ismert verziók szerepelnek rajta), de szokás szerint erősen javasolt kiadvány, és a formáció legszebb hagyományait idézi fel a hőskorszak forgatagából. A nagyon korai zajos struktúrák itt már sokat finomodtak, a felvételen közreműködő zenészek is többségében megfelelően uralják a hangszereiket és a mágia természetesen mindent elborít, miközben David eksztázisban tobzódó, önmagából kivetkőzött papként harsogja és okádja a nagyérdeműre a fizikai léten túli megfoghatatlan, szénfeketén ragyogó kincseket. A Maldoror Is Ded Ded Ded Ded örvénye egy csipetnyit sem engedve a lélekfacsaró szorításból már a korong elején egyértelművé teszi, hogy a delejes vonzás szorításából ezúttal sincs menekvés. A gitárok nagyon szépen, de kicsit karcosan szólnak, lásd például a közelmúltban az oldalunkon már említett Michael Cashmore-alapvetés Hooves vagy a brilliáns Our Lady Of Horsies esetében, de az efféle markánsabb megoldások mindig is közel álltak a CURRENT 93 világához. A varázslat ott van minden elhangzó sóhajban és felcsendülő dallamban, a misztikum átitat mindent, vokális téren itt a spoken word-szerű megoldások teljesen a háttérbe szorultak, ezzel együtt a szenvedélyes kirohanások és az elvágyódó líra uralja a vokális munkát. A Legbelső Éj porhüvelye már érezteti jelenlétét, örömmámor és bánatos eltévelyedés a They Return To Their Earth meseszép perceiben, az In Sadness Sang pedig (minden idők egyik megfoghatatlanul legszebbje) kéjmámorba temetkezik, ezek a hangok a végtelenbe kísérnek, hogy megjárjunk mennyországot és poklot, majd újra visszaköpjenek a rideg hétköznapokba a sóvárgás bugyraiba. 

 Az 1993-as dupla CD-s verzióhoz képest  az elhangzó dalokon (a gitáros darabok kerültek terítékre) túl jelentős eltérések mutatkoznak mind a külcsín, mind a belbecs területén is. 500 példányban a kiadótól már megszokott üres fekete tokban jelent meg, a borító egy pőre betétlap, a lap hátoldalán az album címével, egyes példányokat David Tibet szignójával a jobb alsó sarokban. Hiba kihagyni. 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása