A többé-kevésbé Magyarországon is ismert és népszerű amerikai CHANGES zenekar új albuma nem hordoz magában túl sok újdonságot és meglepetést, de a formációt magukhoz közel érző rajongók nem is a forradalmi változások miatt szeretik elsősorban őket. Lerágott csont már, de akkor is meg kell említenem, hogy a Robert N. Taylor és Nicholas Tesluk (megjegyzem, unokatestvérek) alkotta duó egy viszonylag szűk ösvényen haladva, végtelen alázattal és türelemmel járja a maga útját. A múlt század hatvanas éveinek második felében alakultak, de sokáig csak otthoni felvételeket készítettek, koncerteztek Amerika-szerte kávéházakban, könyvtárakban, egyetemi klubokban, erre-arra, ahol éppen tudtak. Volt egy hosszabb leállásuk is, de a kilencvenes években felfigyelt rájuk a BLOOD AXIS-főnök Michael Moynihan és innen (illetve pontosabban a 96-os megjelenésű Fire Of Life kislemeztől, majd később albumtól) számíthatjuk a CHANGES lényegi történetét. A duó szinte berobbant a neofolk/apocalyptic folk világába, miközben nyugdíjas éveiket taposva a zenekart alkotó úriemberek sztoikus nyugalommal szemlélték az őket övező kései rajongást. Albin Julius is mögéjük állt kiadójával, így végképp megnyílt előttük az út, és ők meg is hálálták a feléjük áradó bizalmat, hiszen az elmúlt 15 évben rendszeresen megleptek minket különböző kiadványokkal.
A sorban legfrissebb korong Lament címmel került forgalomba tavaly, és már az első hallgatásnál egyértelművé vált számomra, a CHANGES semmit sem változott, a két amerikai zenész továbbra is megbízható színvonalon szállítja egyszerű, de nagyszerű muzsikáját. Minden dal alcímmel ellátva szerepel az albumon, vendégzenészek ezúttal is akadnak (Axel Frank és baráti köre), mindeközben csak úgy árad az anyagból a hamisítatlan CHANGES-hangulat. A nyitó Sorrow (Instrumental) egy megkapó zongorás darab, csodaszép dal, értékeiben a CURRENT 93 Soft Black Stars albumával rokon. Az ezt követő Lament/Flying... (Requiem) ízig-vérig Tesluk-Taylor szerzemény, feszes gitár és érzelemgazdag, férfias vokál tökéletes elegye, a már megszokott stílusban és színvonalon. A Sweet Eve... (Eve) egy ősrégi, korábbról már ismerős, nyugodtabban csordogáló kompozíció Jane Elizabeth vokális közreműködésével. Az egyetlen komolyabb meglepetést a Mountains Of Sorrow (Remix)... (In You) okozza, ez a dal ugyanis simán lehetne egy újkori DER BLUTHARSCH-szerzemény is, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, hiszen a "drabális őrmestert" leszámítva a komplett osztrák brigád vendégszerepel a dalban. Az Emily... (Last Embrace) által a duó visszakanyarodik a megszokott ösvényre és a lemez végéig már nem is tér le onnan. Feltétlenül említésre méltó darab még a David E. Williams közreműködésével készült Memorabilia... (Postmortem), valamint a záró The End Of The Road... (Finale) kivételes dinamikájával. ahol a lemez lezárásaként a Sorrow szívfacsaró zongoratémája is felbukkan ismét. Röviden összefoglalva, a CHANGES most sem produkált semmi különösebb dolgot, "csak" megalkotott egy egyszerűségéből fakadóan nagyszerű korongot, az érdeklődők legnagyobb megelégedésére. Kiemelten ajánlott albumról van szó!
Tudomásom szerint a bakelit verzió még várat magára, de a 16 oldalas booklettel ellátott CD is kiváló, garantáltan megtérülő befektetés.
