A kilencvenes évek elején egy ismerős ajánlása alapján rendeltem meg a Mason Jones vezette tengerentúli Charnel Music gondozásában megjelent Arrhythmia válogatást, ami szűk egy hónap viszontagságos utazást követően érkezett meg hozzám, és már az első meghallgatást követően a rabjává is tett. Ez az összeállítás rántott bele (többek között) igazán a kísérleti zajzenék világába, amely érdeklődés és rajongás ugyan az évtizedek során rengeteget csiszolódott, formálódott, de a szerelem mégis tart töretlenül, napjainkban is. A fent említett válogatáson találkoztam első alkalommal a DISSECTING TABLE nevével, és így vált ez a japán formáció már ifjonc koromban hatalmas kedvencé.
 
A DISSECTING TABLE (és természetesen a mögötte álló, a UPD Organization kiadót is életre hívó Ichiro Tsuji) számomra mindig több és egyértelműen jobb volt a pályatárs és műfajazonos japán noise színtér jelentős többségénél. Különösen a kezdeti időkben a klasszikus industrial zene gyöngyszemeit szállította szinte futószalagon (Between Life And Death, Zigoku, Human Breeding és még hosszasan sorolhatnám tovább) elképesztő tempóban és vehemenciával. Ezekben az időkben a DISSECTING TABLE vitathatatlanul minden szempontból a csúcson volt, idővel azonban a kiadványok drasztikus szaporodásával véleményem szerint némileg megkopott a hőskorszak fénye és ugyan kétségtelenül megfelelő karaktert és struktúrát hívott életre szakadatlanul a kreativitást mindig szem előtt tartva, talán némileg vastagon és bőkezűen szórva a zene nyelvén megfogalmazott áldást, persze sebaj, ez legyen a legnagyobb bűne, de azért néha valóban nyirbálhatná (és nyirbálhatta volna) kicsit a megjelenéseit, hiszen esetenként azért a mennyiség a minőség torkának esik, a végtelenbe vesző CD-R és DVD-R kiadványoktól pedig a hideg kiráz.

A Heavy Bleeding From The Ear a klasszikus japán harsh noise vonalat erősíti, hiszen ezúttal kevesebb a DISSECTING TABLE-re egyébként fokozottan jellemző industrial kaszabolás, nincsenek végtelenbe vesző, csattogó ütemek, inkább az idegőrlő, helyenként idegtépő zajmassza jellemzi az uralkodó széljárást, amiről (nem tehetek róla) mindig a klasszikius HIDEG RONCS kazettagyáras története jut eszembe, éljen tehát a gyanútlanság! Az I Will Die From Despair és a Day Of Reckoning során Ichiro megvillantja acsarkodó vokálmunkáját is (a kettő közé beágyazva szól az Obscure, mintegy megnyugtatásul), ami ugyan közelebb áll egy drogfüggő, amatőr grindcore énekes rosszabb pillanataihoz, de ebben a zenei környezetben egészen bájosnak is mondható. Részemről ugyan továbbra is a kezdeti évek mesterművei jelentik a csúcsot, de manapság, ha elvétve japán zajzenére támad gusztusom, többségében a DISSECTING TABLE életművét fésülöm át.
A kiadvány (szerintem) legnagyobb hibája, hogy ugyan mindössze 43 példányban látott napvilágot, de ezt három különböző verzióban álmodta meg és engedte útjára a művész úr, ami persze érdekes és komoly kihívást is eredményezhet, de nálam a 100 darab gyári CD egészségesebb útnak tűnik, de így leírva, talán éppen ezért paradoxon. A ZAJ legyen velünk!