Az alábbiakban a STURMAST második és egyben utolsó önálló albumát gondozó Sun & Moon kiadó búcsúsorai olvashatóak: 

"2006-2007 környékén nyakig ültünk az extrém zenei mozgalmakban, szinte minden a black metal körül forgott, de közben fél szemmel figyeltük, hogy milyen újabb érdekességekkel, újdonságokkal áll elő az akkor éppen csúcsra járatott svéd illetőségű Cold Meat Industry kiadó. 

Minden, ami nem metal volt, de extrém zene, zaj, kísérleti hangok, dark ambient stb., az nagyjából a Cold Meat felől érkezett. 

Nos kérem, ebbe a közegbe hasított villámcsapásként (nincs itt semmilyen túlzás) a magyar STURMAST  bemutatkozó albuma, ez akkor óriási fegyvertény volt, sokan felkapták a fejüket az Ibis Redibis Nunquam In Bello Peribis (Vissza fogsz térni, soha nem fogsz meghalni a háborúban, valahogy igy lehetne fordítani az album címét)  lemezre. Az album nagyszerű sajtóvisszhangot kapott, sokan máris egy új martial industrial-neofolk klasszikusról beszéltek.

Voltak koncertek, itthon és külföldön is, egy komolyabb nemzetközi áttörés is a levegőben lógott, aztán valahogy az egész ellobbant.

Eltelt majdnem húsz év, és itt van az új STURMAST nagylemez, a Nos Ipsi (Mi magunk), egyben az utolsó lemez is, a kör bezárul, hamarosan megjelenik és minden túlzás nélkül állítom, hogy az egyetemes magyar (experimental, kísérleti, hívd neofolknak, akár világzenének, vagy aminek gondolod) zene egyik legjobb és mondanivalójában egyik legfontosabb, leggrandiózusabb alkotása.

Egy kerek, tökéletesen felépített lemez, nem érdemes dalokra bontani, egyben hat igazán, már az első szám kellően hangulatba helyez, ahogy haladunk az album vége felé úgy nő a szinte tapintható  feszültség, hogy végül az album a két legdrámaibb nótában teljesedjen ki, először a Bábel, majd a Prérifarkas rozsdás pengeként hatol át rajtunk, és a mondanivaló napok múlva is ott ismétlődik tudatunkban. 

Ebben a zenei stílusban nem sok ilyen lemez született eddig, mostanában pedig szinte nem is jelent meg ilyen, talán az ARDITI vagy az ALLERSEELEN csinált hasonló stílusú alkotást, mármint hangulatban és zeneileg.

Nem szaporítom tovább a szót, akit érdekel, az úgyis meghallgatja majd és elmeséli azoknak, akiket esetleg elkerült eddig, de bízom benne, hogy utat fog találni minden őszinte és igaz kereső ember lelkéhez!

A Nos Ipsivel egy időben (május 25.) ismét megjelenik a debüt album is, új csomagolásban két exkluzív bónusz dallal a régi időkből!

“magamba zárva a végtelenbe

szakadék felett táncot lejtve

igazságot keresve

sötétben tévelyegve

két út köze, lelkem tüze

szenvedélyem, szenvedésem

kiálts a szélbe, kiálts az égbe

pokolnak tüze, mennynek üdve"

Ezzel a két lemezzel emlékezünk rád, Gábor, nincs halál, a lélek halhatatlan! Az alkotó megpihent és a művek elindulnak a dicsőség útján!

A dicsőség éneke olyan, mint a tücsöké. Mint a méhek zsongása. Semmi varázs. Semmi édesség. Mélyen, mélyen egyhangú és szelíd. 

2026.03.16. 

(Sun & Moon, B.Sz.)" 

Ezen felül a közeli jövőben egy hosszú idő óta bajtársias harmóniában dédelgetett, egy testvérzenekarral közösen formába öntött megosztott posztumusz kiadvány megjelenése szerepel még napirenden a Far From... Records által, ezzel azonban a STURMAST menetelése végleg lezárul majd. A vezér útnak indult, de a lépteit mennydörgő búcsúharsona kíséri, és én magam úgy vélem és úgy érzem, további egy dolog biztos. Találkozunk még.