A HERR gárdája a hozzávetőlegesen 15 év hallgatást követően unta meg az állóvíz fojtogatását és a saját kezébe ragadva az irányítást, saját kiadásban jelentette meg vinylen a Vondel’s Lucifer: Second Movement albumot. A 2000- es évek elején teljességgel magával ragadott a munkásságuk, különösen a 2004-es The Winter Of Constantinople album varázsolt el igazán, azt a lemezt (ahogy mondani szokták) annak idején rongyosra hallgattam. Így tehát az idei esztendő elején, amikor meghallottam, hogy új albumot adnak ki, egy pillanatig sem haboztam a rendelés kapcsán.
A 2006-ban megjelent First Movement is gyakori vendég volt nálam és az első hallgatást követően nem túlzás kijelentenem, a második felvonást is több alkalommal elő fogom még venni. Habár a HERR által lobogóra tűzött neoclassical műfaj soha nem volt a kiemelt terepem, de mindig akadtak (akadnak) kivételek és kellemes meglepetések és nálam a Vondel’s Lucifer: Second Movement  is ebbe a halmazba tartozik, példának okáért  feltétlenül meg kell említenem, hogy a Forward Ye Hosts! máris klasszikussá nemesedett, a műfajon belül legalábbis kétségtelenül, nem is meglepő, hogy komolyabb promóciós szerepet is kapott. Összességében nekem egy kicsit furcsa a lemez hangzása és hangszerelése, de ez nem is meglepő a csoport vonatkozásában, a kezdetektől fogva fogékonyak voltak az általánosságban elfogadott szokásoktól történő elrugaszkodásra és ez alól az új album sem kivétel. Nem szólnak rosszul a dalok, csupán kicsit furcsán, és idővel meg lehet szokni, sőt, el is lehet fogadni, meg is lehet kedvelni a picit sistergősen, parázsló dinamikával felvértezett hangokat. A kiválóan komponált dalok mellett véleményem szerint a szépen megvalósított (esetenként akár több szólamú) vokálok is feltétlenül említést érdemelnek, ennek okán is emelhetem a kalapomat a gárda előtt, és akik egy ilyen minőségi visszatérést produkálnak ennyi év hallgatás után, valamint ennyire az ösvényen maradva teszik a dolgukat, azok nálam feltétlenül bizalmat érdemelnek. A Vondel’s Lucifer: Second Movement egy nagyon jó lemez.

Ahogy korábban is említettem, a HERR nem várt senkire, saját kiadásban jelentették meg a vinylt 100 kézzel számozott példányban, zöld-sárga korongon. Érdemes igyekezni a rendeléssel!