Christoph Ziegler (VINTERRIKET, NEBELKORONA, alkalmanként STURMPERCHT és egyebek) nem nyugszik, szeret mindenbe belekóstolni. Black metal, dallamos, gitáros (neo?)folk, ami ráadásul helyenként még "alpine" is (habár ez svájci létére még talán bocsánatos bűn), valamint…

Eric Konofal kétségkívül a martial industrial, valamint a neofolk és társai vonulat egyik legkülönösebb alkotócsoportját hívta életre a nyolcvanas évek közepén LES JOYAUX DE LA PRINCESSE néven. Titokzatos, megfoghatatlan attitűddel bőségesen nyakon öntött…

A közelmúltban itt nálunk is bemutatott, Andrew King társaságában megjelent kislemez után most a szintén 2010-es Born Again albumról lesz szó.Rövid, gitáros, effektezett intróval indul a második teljes értékű BLOOD AXIS sorlemez, amire közel 14 évet kellett várniuk az…

A Joanne Owen és Lloyd James vezette angol NAEVUS zenekar hazánkban talán még kevésbé ismert, annak ellenére, hogy jártak már Magyarországon, igaz, rendkívül csekély nézőszám mellett koncerteztek egy hideg, hófúvással tarkított téli éjszakán a budapesti Gyárban, 2008-ban. Bő…

A nem is olyan távoli múltra visszatekintő luxemburgi ROME vitathatatlanul az elmúlt évek egyik legtermékenyebb, legsikeresebb zenekara. A Nos Chants Perdus 2006 óta már az ötödik albumuk és minőségbeli romlásnak, önismétlésnek szerencsére nyoma sincs.Jerome Reuter több…

Sven Bussler jelentősnek mondható életművén végigtekintve egyértelműen kijelenthetem, a WAPPENBUND munkássága megkerülhetetlen és feltétlenül tiszteletet parancsoló! Számos kiadványa közül a számomra legkedvesebb Preussen kerül bemutatásra az alábbiakban. A lemez…

A '80-as évek második felében útjára indított HIDEG RONCS zenekar egyértelműen a magyar ambient-noise vonulat gigásza, jelentőségük, hatásuk tagadhatatlan és megkérdőjelezhetetlen mind a mai napig, annak ellenére, hogy működésüket sok évvel ezelőtt beszüntették. Két…

Az 1992-ben még zajos, de dallamos punk zenekarként induló olasz ARGINE zenekar négy album és több egyéb kiadvány után, egy 6 éves szünetet maga mögött hagyva idén új lemezzel jelentkezett a honfitárs Ark Records jóvoltából. A csaknem tíz éve megjelent Luctamina In Rebus után…

2003-ban a LUFTWAFFE Ascension Of Indignation kislemeze az év egyik legnagyobb robbanása volt, legalábbis nálam. Ehhez képest egy évvel később a Trephanus Uhr minimum egy vulkánkitörés erejével taglózott le, végérvényesen és megingathatatlanul maguk mellé állítottak, ámbár…

A SONNE HAGAL évek óta az egyik legstabilabb, legmegbízhatóbb pontja a neofolk színtérnek. Nincs különösebb felhajtás körülöttük, "mindössze" teszik a dolgukat, zenélnek, kiadványokat jelentetnek meg és néha színpadra is állnak. A most tárgyalt kiadványuk egy…

Soha nem voltam elkötelezett Cold Meat-fanatikus (ismerek olyan embert, aki zenekartól, színvonaltól, mindentől függetlenül megvette az összes CMI címkés kiadványt), de azért bőven akad értékelhető, szerethető produkció a svéd kult-kiadó repertoárjában. Ilyen többek között a…

Az APOPTOSE-ra a DER BLUTHARSCH Fire Danger Season című gyűjteményes anyagán figyeltem fel első ízben (ahol természetesen egy Albin Julius-szerzeményt gyúrtak át), majd következett a 2000-ben Tesco címkével megjelent Nordland album, amit én sajnos csak több éves késéssel…

Az egykori botrányhős és első számú (egyik a sok közül) közellenség, időközben édesapává és megfontolt nebulóvá érett Michael Moynihan és zenekara, a BLOOD AXIS idén - rendkívül hosszú idő után - végre friss anyaggal jelentkezett. Kis időbeli eltéréssel egy 7"…

A Reinhard Hopfe vezette német STAHLWERK 9 a kilencvenes évek közepe óta stabil, megbízható pontja a második generációs noise/industrial vonalnak. Terjedelmes, néhol a szokásosnál kicsit nehezebben követhető diszkográfiával, több, kezdetben erősen limitált, vagy hivatalosan nem is…

A 2006-os Black Ships Ate The Sky album óta már kevésbé szorosan követem David és a CURRENT 93 munkásságát, ettől függetlenül mindig esemény- és élményszámba megy, ha friss anyag megjelenéséről szerzek tudomást. Az elmúlt években sok minden változott a csoport körül…