Eric Konofal kétségkívül a martial industrial, valamint a neofolk és társai vonulat egyik legkülönösebb alkotócsoportját hívta életre a nyolcvanas évek közepén LES JOYAUX DE LA PRINCESSE néven. Titokzatos, megfoghatatlan attitűddel bőségesen nyakon öntött munkássága, kiadványai, kinyilatkoztatásai ugyan olykor erősen megkérdőjelezhetőek, megkockáztatom, zavarba ejtően drasztikusak, de az biztos, hogy zeneileg többségében kiemelkedőt, vagy legalábbis figyelemre méltót alkotott.
A 2004-ben magánkiadásban napvilágot látó In Memoriam Philippe Henriot dupla EP egyértelműen az egyik legfontosabb anyagának tekinthető (természetesen a Douglas Pearce segítségével elkészített '89-es Östenbraun mellett), amely vitán felül iskolapéldája a csekély példányszámban hozzáférhetővé tett, hihetetlen gondossággal, törődéssel megjelentetett kiadványoknak. Philippe Henriot 1889 januárjában született francia politikus (konkrétabban, rövid ideig miniszterként is funkcionált) volt, aki életével, tetteivel, nyilatkozataival, munkásságával mély és meghatározó benyomást gyakorolt Eric mindennapjaira, zenei megnyilvánulásaira. A lemezen a zenekar neve nincs is feltüntetve (megjegyzem nem egyedülláló példa ez, akár a LJDLP esetét vizsgáljuk, vagy úgy általánosságban), itt minden Henriot-ról szól. Lassan kibontakozó, többnyire mélyen búgó, finom dallamfoszlányokkal átszőtt, erősen meditatív hangulatú zene hallható a szürke, illetve picture lemezeken. Bevágott, manipulált, archív felvételek, beszédek, rendkívül egyszerű szintetizátorfüggönyökbe burkolva, kísérleti indusztriális elemekkel tarkítva, egyértelműen komplex felépítéssel bemutatva Eric akkori zenei elképzeléseit, szám szerint négy tételen keresztül. Nehezen megfogható, a szélesebb közönség által kevésbé értékelhető zenéről van itt szó, amely mégis meghatározó jelentőséggel bír a mai napig is, természetesen elsősorban egy rendkívül szűk, beavatott réteg köreiben. A rengeteg megválaszolatlan, máig tisztázatlan kérdés, az olykor kusza elképzelések vádja ugyan itt is felmerül, nem is teljesen megalapozatlanul, Erik ettől függetlenül a mai napig is alkot, kisebb-nagyobb megszakításokkal tarkítva, mindeközben kiadványai töretlenül keresett termékek a zenei piacon, többnyire hihetetlen árakon értékesítve. Itt feltétlenül meg kell említenem bizonyos negatív tényezőket, miszerint az erős limitációkon felbuzdulva, bizonyos ultra "elitista" kalandorok, a zenekar népszerűségét, kultuszát, illetve a rajongók nem ritkán elvakult, nonszensz fanatizmusát kihasználva, különböző kalózkiadványokkal teszik még zavarosabbá a történetet. Példaként említeném a Freya Aswynn társaságában megjelentetett, 33 példányra limitált Wolf Rune című, mindössze szűk 10 perc zenei anyagot tartalmazó DVD-R "kiadványt", amely átlagban 50 euro körüli összegért (100-ért is láttam már) cserél gazdát.
Az In Memoriam 580 példányra limitálva (ebből 550 ezüst, illetve 30 fehér melléklettel) jelent meg, valamint létezik egy erősen csonkított változat is, ahol a szürke bakelit szólóban szerepel. Manapság egyik verzió beszerzése sem egyszerű feladat.
