A '80-as évek második felében útjára indított HIDEG RONCS zenekar egyértelműen a magyar ambient-noise vonulat gigásza, jelentőségük, hatásuk tagadhatatlan és megkérdőjelezhetetlen mind a mai napig, annak ellenére, hogy működésüket sok évvel ezelőtt beszüntették. Két hivatalos kazetta (A hang, illetve A kép) mellett  kiadtak egy albumot (HYRO - Sizen Sineido CD) Hortobágyi Lászlóval közösen, illetve temérdek válogatáson szerepeltek szerte a világon és - jelen kritika tárgyaként - a MAEROR TRI zenekar főnöke, Stefan Knappe által irányított, német Drone Records kiadásában egy 7"-es kislemez is forgalomba került, a rengeteg házi, illetve koncertfelvétel mellett.

Gyűjteményem egyik féltve őrzött darabja ez a lemez, nem hiszem, hogy túl sok van belőle az országban, és a Drone egyébként is híres volt az erősen limitált kiadványairól. Ha jól tudom, ez a korong 200 példányban lett megjelentetve. A Rácz Mihály (basszusgitár, hangszalagok, vokál) és Broder Ferenc (basszusgitár, effektek) felállású zenekar semmit sem bízott a véletlenre, így a tökéletes hangkép létrehozásához itt segítségül hívták Palotai Zsoltot, hogy a zeneileg egészen más közegben otthonos trükkmester némi pluszt adjon a szerzeményekhez. A végeredmény több mint zseniális lett! Azt gondolom, a HIDEG RONCS esetében felesleges külön számonként elemezni az adott kiadványt. Olyan, mintha mindig egy szerzeményt hallgatnánk, több részre bontva, hosszan elnyújtva, mindig az újabb lehetőségeket keresve. Mélyre hangolt basszusgitárok ezerrel effektezve, dübörgés, morajlás, egymásba csúszó monoton karcos zörejek hihetetlen és meglepő kakofóniában olvadnak össze, érnek egymásba, hogy a hétköznapi értelemben vett zenétől a lehető legtávolabbra rugaszkodva egy teljesen új spektrumot hozzanak létre. Olykor nehezen emészthető, megkockáztatom, néha idegesítő zajmassza csupán, de ha megfelelően közelítünk hozzá, akkor érdekes, sőt értékes pillanatokat közvetíthet. A korongon 4 szerzemény hallható (Ritual XI, XV, XVII, XVIII), melyeket az X4U, illetve a Tilos Rádió stúdiójában rögzítettek. A zene jellegéből és felépítéséből adódóan a korong akár több fordulatszámon is lejátszható, érdekes eredményt kapunk ezáltal, megjegyzem, ez szinte bármelyik ambient-noise zenekar bakelitlemezének hallgatása közben lehetséges opció, még ha némely előadó tiltakozik is ellene, viszont a már említett Stefan Knappe többször is kiállt a lehetőség mellett. Összegzésképpen elmondható, hogy kell egy bizonyos hangulat, illetve egyfajta rákészülés a HIDEG RONCS befogadásához, nem is az a "mindennap kétszer meghallgatom"-típusú zene, de én bátran ajánlom mindenkinek, legalább egy próbát feltétlenül megérdemel.

Az érdeklődőknek ajánlom a tavaly megjelent duplalemezes kiadványt, ami egy gigantikus összeállítás a zenekarról, fotókkal, zenével, információkkal.