Az 1992-ben még zajos, de dallamos punk zenekarként induló olasz ARGINE zenekar négy album és több egyéb kiadvány után, egy 6 éves szünetet maga mögött hagyva idén új lemezzel jelentkezett a honfitárs Ark Records jóvoltából. A csaknem tíz éve megjelent Luctamina In Rebus után kis túlzással a fél világ a lábaik előtt hevert (megjegyzem, nem ok nélkül), hiszen valóban kivételes, zseniális lemezt készített a fiatal, mégis rutinosnak mondható társaság, az ezt követő 2004-es Le Luci Di Hessdalen azonban jelentősnek mondható változásokat mutatott a zenét illetően és a további remélt zajos siker szép lassan el is apadt. A zenekar felállása időközben jelentős mértékben megváltozott, de a két - igazi őskövületnek számító - alappillér, Alfredo Notarloberti és Corrado Videtta töretlenül építik a zenekar életművét.

Kezdésként a Dentro rögtön megalapozza azt a megszokott, bensőséges hangulatot, amit mindig nagyra értékeltem a zenekar munkásságában és ami sajnos annyira hiányzott nekem az előző albumról. Lágy, instrumentális, gitáros darab, tökéletes felvezetés. A folytatásban a Luctamina-album legszebb, legjobb pillanatait kapjuk, csodálatos dallamok, sok-sok akusztikus gitár, meglepő tempóváltások, magabiztos és profi hangszerkezelés, igazi mediterrán kavalkád. A Risveglio középtempós, picit visszafogottabb szerzemény, egyszerű, de nagyszerű zongorabetétekkel. A Lontano halk eleganciával indít, itt már a hegedű is kiemelt szerepet kap, igazi "libabőr" hangulatot eredményezve. A Pioggia a lemez talán legharsányabb szerzeménye, az előzményekhez képest szinte átgázol a hallgatón, mindezt persze a megfelelő mértékkel és érzéssel teszi. Az ezt követő Distesa perceiben ismét a halk, finom elegancia pillanatait élhetjük át. Fantasztikus dal, akár egy CURRENT 93-szerzemény is lehetne, szerintem David is büszkén vállalná. Az Umori D'Autunno engem erősen emlékeztet az Ostara The Reckoning című szerzeményére, de plágiumról szó sem lehet, mindössze hangulatukban és felépítésükben van hasonlóság. Itt a hegedű is szabadjára lett engedve, virgoncul húzza a talpalávalót, gyanítom, nagy sláger lesz belőle. Az Insofferenza finom üveghangokkal, gerjedésekkel kibélelve, a tradicionális Ad Una Finestra rövid átvezetésként tökéletes harmóniát biztosítva készíti elő az album végső harmadát, amelyben ugyan akad gyengébb pillanat is (Dicembre), de még ez sem képes elhomályosítani az összességében nagyszerűen teljesítő olasz zenekar produkcióját. Az ARGINE méltó módon tért vissza, egy színvonalas, nagyszerű albummal, így talán bátran remélhetem, hogy nem kell újabb hat évet várni a folytatásra.

A CD beszerzését természetesen mindenkinek erősen ajánlom, szép és elegáns csomagolással ellátott kiadvány, szinte az összes nagyobb európai terjesztőnél kapható.