Soha nem voltam elkötelezett Cold Meat-fanatikus (ismerek olyan embert, aki zenekartól, színvonaltól, mindentől függetlenül megvette az összes CMI címkés kiadványt), de azért bőven akad értékelhető, szerethető produkció a svéd kult-kiadó repertoárjában. Ilyen többek között a linköpingi, Johan Levin irányítása alatt álló DESIDERII MARGINIS.

A most tárgyalt CD ugyan az orosz Eternal Pride kiadványa, de a zenekar eddigi életműve nagyrészt a svédekhez köthető. A szóban forgó korong egy korai számokat tartalmazó válogatás, nevezetesen a Consecrare, a Via Peregrinus és a Hortus Conclusus/Triptych kazettákat foglalja össze. A szerzeményeken nagyon érezhető az útkeresés, Johan itt még nem volt olyan egyértelmű és karakteres, mint az új évezred kiadványain, ettől függetlenül, bőven az értékelhető, szerethető kategóriába tartozik, nálam legalábbis feltétlenül. Érdekesen indul a lemez, rögtön egy meglepő témával (Initium), nem vártam ennyire "régisulis" kísérleti-elektro alapokra épülő szerzeményt a zenekartól. Akár egy kissé morbid, nagyon korai KRAFTWERK-THROBBING GRISTLE keverék is lehetne, megjegyzem, a Consecrare anyaga végig ezen a vonalon haladva nyújt betekintést Johan kezdeti elképzeléseibe. Az ezt követő Via Peregrinus kazetta anyaga egy picit letisztultabban, közérthetőbben szól, több szerzemény innen máig rendszeres vendége európai rádióműsoroknak, illetve partyknak. Én magam Rotterdamban hallottam tavaly ilyenkor az Inter Caro Et Cinist egy jól sikerült este záróakkordjaként, a Dwaalspoor fesztiválon. Az Untitled II. az igazi kakukktojás a lemezen, hiszen ez egy eddig kiadatlan felvétel, hangulatos, kellemes darab. A lemez lezárásaként a hét számos Hortus Conclusus/Triptych anyagát hallgathatjuk meg, megfelelő módon keretbe foglalva ezt a rövid, de alapos időutazást. Érdekes módon itt némi megtorpanást, illetve hátraarcot vélek felfedezni Johan elképzeléseiben, műfajában ugyanis inkább a bemutatkozó anyag vonalát viszi tovább, habár különös kettősséget sugallva a későbbiekben megjelentetett albumok egyik fogódzkodójának is betudhatjuk. A színvonal végig egyenletesnek tekinthető, és sokat elárul a lemezről, hogy két kedvenc DESIDERII-számom is itt hangzik el, nevezetesen az Untitled II. és a The Laying On Of Hands, utóbbi egy csipetnyi John Carpenter-ízű filmzenei beütéssel.

A végén még feltétlenül említést érdemel az Eternal Pride Productions, hiszen korábban nagyrészt a KARNA zenekar kapcsán ismertté vált kiadó több nagy skalpot begyűjtve (elsősorban újrakiadások által) egyre tekintélyesebb szeletet követel magának a zenei piacon, talán nem is érdemtelenül.