HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2010.12.14. 20:00 sorger

BLOOD AXIS - Born Again CD (Storm, 2010)

Címkék: lemezkritika

A közelmúltban itt nálunk is bemutatott, Andrew King társaságában megjelent kislemez után most a szintén 2010-es Born Again albumról lesz szó.

Rövid, gitáros, effektezett intróval indul a második teljes értékű BLOOD AXIS sorlemez, amire közel 14 évet kellett várniuk az érdeklődőknek. Igaz, az eltelt időben jelentek meg különböző anyagok (koncertlemez, válogatások, kollaborációk, saját kiadású CD-R), azonban az igazi megmérettetés egyértelműen erre a kiadványra lett kihegyezve, és kicsit előreszaladva sajnos azt kell mondanom, a várt, mindent elsöprő hatás ezúttal elmarad, hogy egy kis csalódás és hiányérzet költözzön a helyére. A dalok többé-kevésbé rendben vannak, a zenészek profik (még Mr. Moynihan is összekapta magát, megjegyzem, ideje volt) vokális téren pedig az eddigieknek megfelelően erős az album, viszont a lemezen másodikként hallható Song Of The Comrade, illetve a már korábban kivesézett The Dream pároson kívül kicsit egysíkúnak, ötlettelennek tűnik az egész lemez. Nincsenek kiemelkedő pillanatok, himnikus, magával ragadó dallamok, és a komplett anyag, az említett kivételeken túl, inkább csak egy nagy tömör masszának tűnik, amiből egyértelműen hiányzik az isteni szikra és egy olyan vezérfonál, amire felfűzhetnék a csoport tagjai a jobb ötleteket. Ilyen például a Mádhu, ami egy laposabb töltelékdal, ellenben van egy varázslatos refrén benne (magával ragadó, lágy gitárkísérlettel), ami csodaszépen szól és bővebben kifejtve egyértelműen a lemez erőssége lehetett volna, így azonban szép lassan a massza részévé válik és elsikkad. A dal végén ugyan kitöltik az isteni nedűt, de kiüríteni a poharat már nem marad idő és nem is indokolt. Kellemesebb darab még a Wulf And Eadwacer (Elin Palmer hegedűjátékával), a Churning And Churning (lágyan ringató, majd dühös vágtába csapó dallamaival), az Erwachen In Der Nacht (Hermann Hesse szövegével), illetve a címadó, instrumentális Born Again táncba hívó, pattogós ritmusaival, azonban az itt említett jobb pillanatok sem emelik az őt megillető pozícióba a zenekart, illetve az albumot. Nem rossz a lemez, hallgatható és helyenként szerethető, de ennyi idő és ekkora várakozás után nekem ez egy kicsit kevés és csak remélni tudom, hogy a legközelebbi megmérettetésre nem kell újabb 14 évet várni!

A lemez az összes nagyobb európai terjesztőnél beszerezhető.

4 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hát, nem tudom. Lehet, hogy nem az év lemeze (sőt, biztos), és annyira nem is nagy szám, de számomra még így is az idei év jobban sikerült lemezei közé tartozik, szemben mondjuk egy pár, korábban itt (túl)dicsért lemezzel. Mondjuk sosem voltam nagy Blood Axis-rajongó, így nem is voltak nagy elvárásaim ezzel az anyaggal szemben, így abszolút kellemesen érintett (azt nem mondom, hogy kellemes meglepetés/pozitív csalódás volt, mivel, mint említettem, nem voltak elvárásaim, így nem is érhetett meglepetésként).
@balazs_k: Egyértelműen nem az év lemeze, ebben egyetértünk és az is biztos, hogy a hiányosságai, hibái ellenére is még a jobbak közé sorolhatjuk. Viszont az eltelt hosszú idő, a zenészek kvalitása, fokozatos fejlődése, rátermettsége, alapvetően a zenekar múltja talán színvonalasabb produkcióra engedett következtetni. Indokolatlannak érzem az összevetést "itt (túl) dicsért" albumokkal, zenekarokkal, magyarul a BLOOD AXIS egyfajta alappillér, őskövület, míg mondjuk a LIYR, mindössze feltörekvő, egy jobb, értékelhetőbb zenekar a sok közül. A korábban megjelent The Dream kislemez alapján is többre számítottam az amerikaiak részéről és egyébként is, a név kötelez, ez pedig itt most nem teljesen igaz.
@sorger: Természetesen nem a Liyrre gondoltam, azt semmilyen szempontból nem venném viszonyítási alapnak. Argine, Luftwaffe, Sonne Hagal (de akár a Current 93 is), szerintem egyik sem hozta azt, amire korábbi munkásságuk alapján számítani lehetett volna - nem rossz, de semmi több.

Viszont amiért most írok, hogy újra meghallgattam a Born Againt, és csak megerősített abban, amit korábban is gondoltam róla: egy korrekt lemez, jó és erős dalokkal, nem a csúcs, de messze az átlag felett.
@balazs_k: Az általad említett produkciók szerintem kivétel nélkül jól teljesítenek, nekem legalábbis nagyon tetszenek.
A Born Again pedig valóban nem rossz, de számomra kicsit mégis csalódás. Kevés az igazán jó dal, nincsenek igazi csúcspontok egyértelmű a hiányérzet az album hallgatása közben.
süti beállítások módosítása