HTML

2011.04.13. 19:00 sorger

ALL HAIL THE TRANSCENDING GHOST CD (Cold Spring, 2009)

Címkék: lemezkritika

Herr Nordvargr dörgedelmes átkainak feltartóztathatatlan tumultusából ezúttal az ALL HAIL THE TRANSCENDING GHOST bemutatkozó albuma kerül terítékre.

Henrik mellé ezen a lemezen a hagyományos zenéhez némileg közelebb álló svéd SWITCHBLADE (merengősen radikális doom-rock zenekar) egyik tagja, Tim Bertilsson sorakozott fel, hogy elképzeléseiket szabadjára engedve, újabb fejezetet nyithassanak a zaj nagykönyvében. Az extremitás a svéd zajmágus előéletét figyelembe véve itt kissé ugyan háttérbe szorult (nem ritkák a higgadtabb dark ambient megoldások, a  csendesebb pillanatok), de egy átlag zenehallgatónak valószínűleg így is komoly tortúrát jelentene az anyag meghallgatása. A lemezen hallható 7 szerzemény közül csupán a felvezetést (Intornator) és a lezárást (We Break The Seals Of Scattered Hopes) látták el címmel, a többi Untitledként (BV kedvenc számcíme) tüntették fel. Kimérten, komótosan hömpölyög a zajfolyam, kapkodásnak nyoma sincs, mindössze diszkrét gerjedések és néhol Markus Pessonent idéző suttogások, mormogások törik meg ezt a magából kivetkőzött idillt. Tim visszafogott pengetései, húrsikálásai okoznak csupán olykor kisebb felbolydulást, de ezek a pillanatok is sebtében tűnnek tova, hogy a lemez egészét uraló fortyogó hangtengerbe olvadjanak. Röviden összefoglalva, meglepően visszafogott, hangulatában kimondottan kellemes anyagot takar a formáció debütáló anyaga. 

A korong még számos terjesztőnél, illetve a Cold Spring kiadónál is beszerezhető, kimondottan ajánlott anyag, Nordvargr terjedelmes életművéből feltétlenül a jobbak közé tartozik.

www.coldspring.co.uk

www.nordvargr.com

Szólj hozzá!

2011.04.10. 11:00 sorger

RUKKANOR - Almetodhe CD-R (Rage In Eden, 2009)

Címkék: lemezkritika

A profilunkba vágó zenei műfajok világában a CD-R számomra egy szükséges rossz. Kezdő, vagy esetleg frissen életre hívott formációk bemutatkozásakor, esetleg promóciós anyagok terítésekor elfogadhatónak találom (a boldog-boldogtalant felkaroló, fércmunkák tömkelegének otthont adó CD-R- meg mp3-kiadók nem tartoznak ide), nincs is ellene különösebb kifogásom, viszont amikor egy már több éve létező csapat albumot jelentet meg ehhez a formátumhoz nyúlva, már előtör belőlem némi ellenérzés. Különösen furcsa ez, amennyiben spórolásra hivatkozva teszik ezt, de ezzel párhuzamosan a kiadványt speciális csomagolással ruházzák fel, megdöbbentő és haszontalan extrákkal felvértezve. Konkrét példát direkt nem említek, de ugye mindenki találkozott már a díszdoboz, poszter, jelvény (és egyéb kevésbé értékelhető kiegészítők), valamint a CD-R társításával? Talán nemesebb, a zenét becsületének megfelelően kezelő megoldás lenne gyárilag sokszorosított, hivatalos korongon megjelentetni, a spórolást pedig meg lehetne oldani a néha teljesen feleslegesnek tűnő kacatok mellőzésével, mérséklésével, illetve, ha egy díszdobozos CD-R sokszor 15-20 euró (láttam már ennél jóval drágább kiadványt is), akkor legyen már egy picit drágább, de megfelelő módon legyártva.

A fenti sorok egyik ékes bizonyítéka a 2003-ban alapított, majd a közelmúltban elcsendesedett, többször is kiválóan helytálló, Robert Marciniak vezette lengyel RUKKANOR Almetodhe című kiadványa, ahol ugyan az említett kacatok jórészt mellőzve lettek, de akkor is döbbenet, hogy egy ilyen aprólékos munkával, hihetetlen igénnyel megalkotott (kézzel készített, egyedi fadobozok) csomagolás CD-R korongot rejt magában.

Zeneileg a csoporttól már megszokott felkavaró, hullámzóan viharos érzelmeket tükröző, meglepő megoldásokat magában foglaló martial industrialt kapunk, kicsit talán a korai éveket idéző komor hangulatot előtérbe helyezve, dark ambient befolyással nyakon öntve. Archív felvételek manipulálva, hangminták egymásra játszása, szikár industrial ütemek, minimál dallamok jellemzik leginkább az albumot, ahol a mozgalmasabb (ezzel együtt a hagyományos értelemben vett zenei) elemek kicsit háttérbe lettek szorítva. Méltóságteljes hömpölygéssel, ellenállhatatlanul gyűri maga alá a perceket a zene, Robert ezen a téren ezúttal is maradandó, említésre méltó munkát végzett.

A kiadvány 40 példányban lett megjelentetve és persze rögtön el is kapkodták, manapság csak elvétve lehet belebotlani különböző aukciós oldalakon, horribilis összegekért. Legutóbb 120 euró ellenében volt beszerezhető a lemez egy magánszemélytől, amit eredetileg a zenekar maga és a kiadó is "die hard fanoknak" ajánlott elsősorban. 

Szólj hozzá!

2011.04.07. 23:00 balazs_k

Feldolgozáslemez az Allerseelen dalaival

Címkék: hírek

Mit Fester Hand - Allerseelenlieder címmel hamarosan kapható lesz egy válogatáslemez, melyen Gerhard P. (mostanában Hallstatt) barátai dolgoznak fel Allerseelen-számokat. A kiadvány eredetileg a zenekar 20. születésnapjára jelent volna meg, mintegy születésnapi ajándékként, de különböző problémák miatt sajnos ez meghiúsult, így csak pár év késéssel, most sikerült összehozni. A lemezen 20 dal feldolgozása hallható, 88 percben. A zenekarok elsősorban persze a Steinklang/Ahnstern kiadók holdudvarából kerültek ki (Sturmpercht, Svarrogh, Klammheim, Fräkmündt, Árnica stb.), de képviseltetik magukat régebbi (Blood Axis, Ernte) és újabb (O Paradis, Die Weisse Rose, Sangre Cavallum) barátok, együttműködő partnerek is. Magyar részről a Scivias, a Larrnakh és a Cawatana szerepel a 6-paneles digipak formátumban megjelent cd-n, amely már megrendelhető a kiadó oldalán, ahol az összes zenekar neve megtekinthető, valamint nemsokára bele is lehet majd hallgatni pár dalba, és részletesebb leírást is kapunk az anyagról.

Szólj hozzá!

2011.04.04. 19:00 sorger

MERZBOW/Z'EV - Spiral Right/Spiral Left CD (Cold Spring, 2010)

Címkék: lemezkritika

Mivel a két formáció mindennemű különösebb teketória nélkül, rögvest a közepébe vágva veselkedik neki a zaj egy újabb megnyilvánulásának, így rendhagyó módon én is mellőzöm az általában szokásos bevezetőt, illetve a lezárást. A Masami Akita vezette japán MERZBOW és az amerikai Stefan Joel Weisser irányította Z'EV egyesíti erejét ezen a korongon, a hallgatóság tűréshatárának korlátait erőteljesen és megingathatatlanul feszegetve. Itt nincs különösebb pihenő, vagy tétovázás, tépelődés. Ellenállhatatlan monstrumként olyan dózisban árad felénk a káosz, hogy jobb esetben csak kapkodhatjuk a fejünket. Rosszabb esetben kivesszük a korongot a lejátszóból és a HIS DIVINE GRACE után szabadon minimum egy ütvefúróval esünk neki és kezdünk hozzá az elpusztításához. Zenéről itt még véletlenül sem beszélhetünk, inkább a végletekig eltorzított, kifacsart, kibelezett hangok egymásra rétegződéséről van szó, ahol minden módszer megengedett, sőt kötelező, amivel a zenétől való totális elrugaszkodást elő lehet segíteni. Itt hatványozottan igaz a korábban már unalomig ismételt sablon, miszerint az anyag meghallgatásához feltétlenül szükséges némi ráhangolódás, felkészülés. A MERZBOW áttekinthetetlenül sűrű és kusza életművét figyelembe véve ez annyira nem is meglepő, ellenben a Z'EV azért alkotott már ennél egy hangyabokányival élvezhetőbb produkciót is, aminek távolról ugyan, de talán még a zenéhez is volt némi köze. Két tételre bontva, 50 percben kapjuk a kiképzést, amiért őszinte hálát kell éreznünk a két formáció, illetve az angol Cold Spring kiadó irányába, persze csak mértékkel... Érdekességnek (esetleg elrettentésnek) jó ez a lemez, de akadnak nála sokkal értékelhetőbb próbálkozások is a harsh noise műfaján belül.

Szólj hozzá!

2011.03.30. 19:00 sorger

Interjú Henrik Nordvargr Björkk-kel

Címkék: interjú

Ellentmondásokkal és kérdőjelekkel sűrűn tűzdelt az a pálya, amin hosszú évek óta halad rendíthetetlenül Henrik Nordvargr Björkk, miközben töretlen elszántsággal igyekszik áthatolni a sötét hangulatú zajzene világán (vagy még mélyebbre merülni benne). Az alábbi interjú talán választ adhat néhány felmerülő dilemmára (miközben persze újabb kérdések sorát nyitja meg), annak ellenére is, hogy Henrik ezúttal sem volt túl bőbeszédű.

 

- Mi volt az ok, amiért elkezdtél zenélni? Melyik volt az első zenekar, amiben szerepeltél?

- Ez csak úgy jött belőlem. Természetesnek találtam, hogy ezzel kell foglalkoznom. Mindig élveztem a hangok előállítását minden formában, a legmeglepőbb megoldásokkal és ez valójában nem is zene, csak hang. Eleinte csak hangszalagokat manipuláltam és másoltam össze, majd idővel megszületett a POUPPÉE FABRIKK nevű formáció, amely jelenleg is létezik.

1 komment

2011.03.27. 10:00 balazs_k

ORDO ROSARIUS EQUILIBRIO - Songs 4 Hate & Devotion CD (Out of Line, 2010)

Címkék: lemezkritika

Az előző, ONANI című lemezével zsákutcába került Ordo Rosarius Equilibrio új anyagát félelemmel vegyes kíváncsisággal vártam. A zenekar az utóbbi években egyfajta sztárstátuszt vívott ki magának (ez persze elsősorban a "körön belül" értendő), amire azért már a "körön kívül" is felfigyeltek, így az új albumukat (15 év Cold Meat Industry után) most a viszonylag nagyobb névnek számító német electro (ebm, industrial) kiadó, az Out of Line jelentette meg. Az előzetes kislemez, a Do Angels Never Cry, And Heaven Never Fall? nem igazán oszlatta el a félelmeimet, érzésre nagyjából azt a vonalat vitte tovább, ami az ONANI-t is jellemezte: egy-két jó pillanat, de összességében nem túl megkapó dalok, nem túl erős hangulatok, jellegtelenség, kifáradás. Első hallgatásra az új lemez is ilyennek tűnt (hozzátéve, hogy nem a legideálisabb körülmények között történt a hallgatás). Másodjára már kezdtek előtűnni az erősségek, melyek a harmadik-negyedik hallgatás után elsöpörtek minden kételyt: igazán jó lemez született.

Már rögtön az első tételnél meglepetés éri a gyanútlan hallgatót: egy kemény dobokra épülő, szavalással kísért lendületes industrial darab nyitja a sort, mely akár a Make Love and War lemezeken is simán elfért volna. A második, az A World Not So Beautiful című dalnál aztán már előjönnek a későbbieket is jól jellemző vonások: könnyed, lágy, orkesztrális elemeket (vonósok, üstdobok) sem nélkülöző zenei alapok, dallamos ének, könnyen megragadó refrének (a korábban meghatározó markáns akusztikus gitárok már az ONANI-n eltűntek, és most sem térnek vissza). A továbbiakban ezek az elemek variálódnak, kombinálódnak, van, amikor kevésbé bombasztikus, vontatottabb formában (pl. In My Little Black Dress, In Heaven Only Abstinence Remains, 4 1 4 1), de ez a vontatottság egyáltalán nem negatívum, megvan a maga varázsa, bár nem mindegyik dalnál. Vannak az A World Not So Beautifulhoz hasonlóan (vagy még annál is inkább) slágeres, poposabb darabok (a nagyzenekari betétek azért ezekben is meghatározóan jelen vannak), mint pl. a Lucifer in Love, a Serpent - Dagger - Lion - Man, az I M B E C I L E, My Idiot Lover, az If Christ is the Answer... Valamint vannak erőteljesebb, bombasztikusabb, kevésbé popos (de ugyancsak slágeres refrénekkel rendelkező) dalok, mint a kislemezről már ismert Do Angels Never Cry.., a Kim Larsen (Of the Wand and the Moon) közreműködésével készült With Unspoken Pleasure (My Guardian Demon), vagy a címadó A Song 4 Hate & Devotion.

Kicsit kilóg a sorból a hangulatában, hangszerelésében számomra a Velvet Undergroundot (és a 60-as évek zenéit) idéző Long Knives and Little Men (itt látszik, hogy nem volt véletlen a Venus in Furs feldolgozása az Apocalipsen), melyben a "régi harcostárs", Simone Salvatori (Spiritual Front) működik közre.

Lényeges, bár nem túl feltűnő különbség a korábbiakhoz képest, hogy míg régen az ORE Tomas Petterson egyszemélyes zenekara volt, egyedül ő csinálta a zenét (szinte kizárólag gépekkel), addig az új lemezen már vendégzenészek is szerepelnek különböző hangszereken (gitár, basszusgitár, dob).

Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a zenekar túl van a csúcskorszakán (mely a Make Love lemezekkel kezdődött, a Spiritual Fronttal közös Satyrisisszal teljesedett ki igazán, és az Apocalipsszel tetőzött), de az előző anyaghoz képest (és önmagában is) abszolút szerethető album született, mely számomra (egy másik poplemez, a Spiritual Front Rotten Roma Casinója mellett) a tavalyi év legtöbbet hallgatott, leginkább kedvelt lemeze volt.

Az első kiadáshoz tartozik bónuszként egy EP is, melyen négy dal található, Frederik Bergström (No Festival of Light, egyes koncerteken és ezen az albumon az ORE dobosa) remixei az új lemez három számához, valamint zárásként egy régebbi tétel átdolgozása, a C.C.C.P. lemezről ismert In High Heels (melyhez - határozottan állíthatóan - a Scivias Die Before Dyingjának gitártémáját használták fel annak idején). A remixek leginkább talán az (alternatív) electropophoz állnak a legközelebb, sokat nem tesznek hozzá az eredetihez, de nem is zavaróak egyáltalán, néha meg lehet őket hallgatni, ha az ember olyan hangulatban van.

3 komment

2011.03.26. 10:00 sorger

OF THE WAND AND THE MOON - It's Like Dying On Christmas Day 7"EP (Heidrunar Myrkrunar, 2010)

Címkék: lemezkritika

Korábban már volt egy minden lényeges információra kiterjedő beharangozó itt nálunk az új OF THE WAND AND THE MOON-kislemezről, így most csupán néhány mondatban méltatom a korongon hallható két dalt. 

Az A oldalra felvésett We Are Dust (No Yule This Year, My Love) egy lendületes, csilingelő szerzemény, dús vokállal, amiből természetesen azért érezhetően ki lett emelve Kim Larsen általában mélyen mormogó, itt azonban a témához igazodóan lágyabb hangja. Nem rossz dal, de egy kicsit alibi-íze van, lepereg gyorsan a játékideje, anélkül, hogy mélyebb nyomokat hagyna a hallgatóban. A B oldalt magáénak tudó Dirtnap Stories egy puritán, szellősebben hangszerelt darab, a cselló és a gitár viszi a prímet elsősorban, némi tamburinnal és énekkel fűszerezve. Karakteres, emlékezetes dal és a cselló rendkívüli érzelmi pluszt ad az egyébként is figyelemre méltó produkcióhoz.

Lényegében a hamarosan megjelenő új album előfutárának is tekinthető ez a kislemez, ami azért önállóan is megállja a helyét, mindeközben egyfajta kifacsart karácsonyi ajándék is egyben. Távolról sem kötelező vétel, de azért bőven elfér a gyűjtők polcán.

www.ofthewandandthemoon.dk

1 komment

2011.03.23. 18:00 sorger

SONNE HAGAL - Only Echoes Remain 2LP (Fronte Nordico, 2010)

Címkék: lemezkritika

Általában kevésbé érdekelnek a koncertlemezek, de időről-időre felbukkan egy-egy újabb gyöngyszem, ami csodálattal tölt el és elvarázsol. Ilyen kivételes kiadvány a német zenekar aktuális produktuma is, amely tartalmát és csomagolását tekintve is feltétlenül említésre méltó. 

Ez az album szinte tökéletes lenyomata a jó értelemben visszafogott, méltóságteljes neofolk hangulatnak, ezen túl természetesen kellően hangsúlyos és megfelelő a hangszerkezelés, miközben itt sorakoznak a legismertebb SONNE HAGAL-slágerek, néhány kevésbé "frekventált" szerzeménnyel kiegészítve. A dalok között diszkréten, de rendkívül lelkesen nyilvánít tetszést a közönség, Oliver pedig hol az anyanyelvén, hol pedig oroszul mond köszönetet ezért. A kiadvány A, B és C oldalán egy 2008 októberében, az oroszországi Szentpétervár városában lezajlott koncert anyaga hallható kifejezetten jó minőségben (a Memory, Hither Come szinte vastagabban szól, mint a stúdiólemezen, pedig ott is kifogástalanul teljesít), míg a D oldalon különböző helyszíneken rögzített felvételek sorakoznak. A hangszerelés, illetve a dalok maguk szinte lépésről lépésre követik a stúdiós verziókat, nincsenek nagyobb meglepetések, de ebben az esetben így is van ez rendjén, hiszen kiugróan erőteljes megoldásokkal találkozhatunk itt, elég meghallgatni rögtön az elején az Odhinn című kompozíciót, hihetetlen atmoszférával rendelkezik. Ami viszont talán soha nem domborodott ki ennyire a SONNE HAGAL esetében, a puritánabb pillanatokban rendkívüli hasonlatosság mutatkozik a legendás DEATH IN JUNE bizonyos szerzeményeivel (ilyen például a Ragnaroek, vagy a Zagreb-Agram, a Song Of Experience, illetve a "kis kece lányom" itteni verziója), de ez persze számos neofolk zenekarról elmondható. A kiadvány rendkívül korlátozott mennyiségben, három különböző verzióban látott napvilágot (fekete vinyl, homokszínű papíron sötétbarna nyomással 125 példányban, zöld vinyl, az előzőhöz hasonló csomagolással 100 példányban, illetve fadobozos verzió 25 példányban, a már említett barnás árnyalattal), a csekély darabszám miatt azonban szinte már csak magánszemélyektől vásárolható meg különböző aukciós oldalakon.

A közönség érezhetően nehezen "engedte útjára" a zenekart és a lemez is egyértelműen újabb és újabb meghallgatásra csábít. Kiemelten ajánlott kiadványról van tehát szó, érdemes kutatni utána.

www.sonnehagal.de

www.myspace.com/sonnehagal

www.myspace.com/frontenordico 

1 komment

2011.03.20. 12:00 sorger

Megjelent az új TABOR RADOSTI lemez

Címkék: hírek

Február közepén a szlovák Aliens Production gondozásában megjelent a cseh TABOR RADOSTI Agartta című albuma. A CD 12 dalt tartalmaz, műfaját tekintve a kimunkált industrial és a felkavaró darkambient keveréke, finom hangképekkel,  mélyből feltörő morajlásokkal. Az album megrendelhető közvetlenül a kiadótól, de számos európai terjesztő kínálatában is megtalálható. 

www.label.aliens.sk

www.myspace.com/wwwtaborradosticom

Szólj hozzá!

2011.03.18. 18:00 sorger

FIRE IN THE HEAD - Confessions Of A Narcissist CD (Cold Spring, 2010)

Címkék: lemezkritika

Michael Page vitathatatlanul ambiciózus, egyszersmind azonban kimondottan furcsa figura. A SKY BURIAL és az IRUKANDJI formációkból is ismert fiatalember nyüzsög, próbálkozik, zenél, zajt csap, megbotránkoztat, elragadtat és valljuk be, néha untat, mindezt tetszőleges sorrendben, illetve kombinációkban. Zenekarai, kiadványai többségében a hétköznapi értelemben vett zenétől maximálisan elrugaszkodva feszegetik a hallgatók tűrőképességét, hogy egy érdekes csavarral általában mégis pozitív képet alkothasson tekintélyes életműve aktuális darabkájáról. Kiváló példa erre, többek között, a 2004-ben életre hívott FIRE IN THE HEAD formáció legfrissebb produktuma is.

A tavaly megjelent power-electronics kiáltvány, a Confessions Of A Narcissist album elkészítésében a hasonló muzikális kvalitásokkal rendelkező James S. Randall (a nemzetközi noise/harsh industrial egyik kortárs képviselője), valamint az effajta környezetben meglepően "piacképes" punk harcos, Nick Blinko volt Michael segítségére. Gyakorlatilag elég meghallgatni a lemez nyitódalát (Gag Order) ahhoz, hogy eldönthessük, vállaljuk-e a fennmaradó, bő egy órás zaj-kiképzést, avagy meghátrálunk és hanyatt-homlok menekülünk. Sistergő zaj (néhol erősen a kultikus HOLLAND/SKIN/TUNNEL brigádját idézve), túlvezérelt gerjesztések, a végletekig szétzilált gitárnyúzás, industrial effektek szólnak dübörögve, ének gyanánt pedig többnyire egykedvű narrációt, illetve a fába szorult féreg artikulátlan hangjához hasonlatos nyüszítést, visítást, bömbölést kapunk, természetesen rongyosra torzítva. Azt, hogy mennyi ebből a művészet, esetleg a tudatosan megszerkesztett és felépített precíziós atrocitás a fül ellen, nem tudom. Bizonyos azonban, hogy az album meghallgatása (esetleg megfejtése) komoly energiákat szabadíthat fel a hallgatóban (destruktív ösztönök kiengesztelése, majd háttérbe szorítása), és véleményem szerint néha kimondottan jót tesz "ráfeküdni" egy effajta hangorkánra és csak sodródni, sodródni, sodródni... Az album lezárásaként visszatérő Gag Order (Chocked Again) pedig pontot tesz a történet végére, így egyértelmű a következtetés: alkalmanként kimondottan célszerű és remek hallgatnivaló az új FIRE IN THE HEAD album.

Az angol Cold Spring kiadó tehát ismét egy érdekes/értékes lemezt dobott piacra, amely közvetlenül tőlük, illetve a jelentősebb európai terjesztőktől is megrendelhető.

www.myspace.com/23fith

www.coldspring.co.uk

Szólj hozzá!

2011.03.14. 23:00 balazs_k

OWLS - bemutatkozó lemez és koncert

Címkék: hírek

Március 21-én jelenik meg a Rare Noise Records gondozásában az OWLS zenekar/projekt bemutatkozó lemeze, The Night Stays címmel. A csoportot Tony Wakeford (Sol Invictus), Eraldo Bernocchi (Sigillum S) és Lorenzo Esposito Fornasari alkotja. Könnyed elektronikus alapok, akusztikus és elektromos gitár, Tony Wakeford jól ismert énekhangja - ezek a főbb összetevők. A tagok a 2010-es Wave Gotik Treffenen találkoztak, onnan eredeztethető az együttműködés, így adja magát, hogy a bemutatkozó koncertjük az idei, 20. WGT-n legyen.

Itt meg lehet hallgatni két dalt a hamarosan megjelenő lemezről.

2 komment

2011.03.14. 11:00 sorger

Újdonságok az Old Europa Cafe kiadásában

Címkék: hírek

Öt év hallgatás után februárban új albummal jelentkezett a lengyel ARTEFACTUM, Foxgloves & Bluebells címmel. A korong az olasz Old Europa Cafe és a lengyel UR Muzik közös kiadványaként látott napvilágot CD-n, 300 példányban, 6 paneles digipak csomagolással, valamint egy erősen limitált példányszámos extra verzióban, jelvénnyel és az album borítójával díszített vászontáskával. A formációtól korábban már megszokott meseszép, de egyszersmind megrázó dark ambient zene, industrial elemekkel megspékelve kalauzolja a hallgatót egy álomszerű világba. A lemezen vendégszerepel a SOIL BLEEDS BLACK, Andrew King és a DAWN & DUSK ENTWIND-ból ismert David Sabre.

www.myspace.com/artefactum

www.urmuzik.pl

Amikor a szavak már nem elegendőek!

Korábban már hírül adtuk, hogy készülőben egy friss album a svéd formációtól, ami most anyaggá lényegült, hiszen Herr Nordvargr nem csökkenti a tempót, máris itt az új FOLKSTORM-lemez! A közelmúltban a dp-motiv által is kivesézett, 2009-es Ortodox album után hamarosan kapható lesz a svéd zaj-misszionárius legfrissebb alkotása Folksongs címmel, két különböző verzióban. A hagyományos CD 11 dallal lesz piacra dobva, a megszokott jewel-boxban, míg az extra kiadás, amiből megrendelőnként mindössze egy példányt értékesít a kiadó, When Words Are Not Enough alcímmel, 2 oldalas inzerttel, zenekari kitűzővel, bónusz 3"-es CD-R (khmm!) társaságában díszdobozban lesz kapható, amihez egy rendkívül speciális meglepetés is tartozik (erről bővebben a kiadó honlapján). Bakelites megjelenésről is szól a fáma, de ezzel kapcsolatban az Old Europa Cafe kiadó még nem közölt érdemi információkat.

www.nordvargr.com

www.oldeuropacafe.com

Szólj hozzá!

2011.03.11. 19:00 sorger

CHANGES - Lament CD (Hau Ruck! 2010)

Címkék: lemezkritika

A többé-kevésbé Magyarországon is ismert és népszerű amerikai CHANGES zenekar új albuma nem hordoz magában túl sok újdonságot és meglepetést, de a formációt magukhoz közel érző rajongók nem is a forradalmi változások miatt szeretik elsősorban őket. Lerágott csont már, de akkor is meg kell említenem, hogy a Robert N. Taylor és Nicholas Tesluk (megjegyzem, unokatestvérek) alkotta duó egy viszonylag szűk ösvényen haladva, végtelen alázattal és türelemmel járja a maga útját. A múlt század hatvanas éveinek második felében alakultak, de sokáig csak otthoni felvételeket készítettek, koncerteztek Amerika-szerte kávéházakban, könyvtárakban, egyetemi klubokban, erre-arra, ahol éppen tudtak. Volt egy hosszabb leállásuk is, de a kilencvenes években felfigyelt rájuk a BLOOD AXIS-főnök Michael Moynihan és innen (illetve pontosabban a 96-os megjelenésű Fire Of Life kislemeztől, majd később albumtól) számíthatjuk a CHANGES lényegi történetét. A duó szinte berobbant a neofolk/apocalyptic folk világába, miközben nyugdíjas éveiket taposva a zenekart alkotó úriemberek sztoikus nyugalommal szemlélték az őket övező kései rajongást. Albin Julius is mögéjük állt kiadójával, így végképp megnyílt előttük az út, és ők meg is hálálták a feléjük áradó bizalmat, hiszen az elmúlt 15 évben rendszeresen megleptek minket különböző kiadványokkal.

A sorban legfrissebb korong Lament címmel került forgalomba tavaly, és már az első hallgatásnál egyértelművé vált számomra, a CHANGES semmit sem változott, a két amerikai zenész továbbra is megbízható színvonalon szállítja egyszerű, de nagyszerű muzsikáját. Minden dal alcímmel ellátva szerepel az albumon, vendégzenészek ezúttal is akadnak (Axel Frank és baráti köre), mindeközben csak úgy árad az anyagból a hamisítatlan CHANGES-hangulat. A nyitó Sorrow (Instrumental) egy megkapó zongorás darab, csodaszép dal, értékeiben a CURRENT 93 Soft Black Stars albumával rokon. Az ezt követő Lament/Flying... (Requiem) ízig-vérig Tesluk-Taylor szerzemény, feszes gitár és érzelemgazdag, férfias vokál tökéletes elegye, a már megszokott stílusban és színvonalon. A Sweet Eve... (Eve) egy ősrégi, korábbról már ismerős, nyugodtabban csordogáló kompozíció Jane Elizabeth vokális közreműködésével. Az egyetlen komolyabb meglepetést a Mountains Of Sorrow (Remix)... (In You) okozza, ez a dal ugyanis simán lehetne egy újkori DER BLUTHARSCH-szerzemény is, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, hiszen a "drabális őrmestert" leszámítva a komplett osztrák brigád vendégszerepel a dalban. Az Emily... (Last Embrace) által a duó visszakanyarodik a megszokott ösvényre és a lemez végéig már nem is tér le onnan. Feltétlenül említésre méltó darab még a David E. Williams közreműködésével készült Memorabilia... (Postmortem), valamint a záró The End Of The Road... (Finale) kivételes dinamikájával. ahol a lemez lezárásaként a Sorrow szívfacsaró zongoratémája is felbukkan ismét. Röviden összefoglalva, a CHANGES most sem produkált semmi különösebb dolgot, "csak" megalkotott egy egyszerűségéből fakadóan nagyszerű korongot, az érdeklődők legnagyobb megelégedésére. Kiemelten ajánlott albumról van szó!

Tudomásom szerint a bakelit verzió még várat magára, de a 16 oldalas booklettel ellátott CD is kiváló, garantáltan megtérülő befektetés.

www.myspace.com/changesfolknoir

www.hauruck.org

Szólj hozzá!

2011.03.07. 20:00 sorger

FOLKSTORM - Ortodox (Old Europa Cafe, 2009)

Címkék: lemezkritika

A svéd Henrik Nordvargr Björkk igazi örökmozgó kultuszfigura. Saját bevallása szerint munkája és szenvedélye is egyben hangstúdiókban barkácsolni, lemezeket készíteni, mindeközben nemritkán a hallgatóság tűrőképességét ostorozni. Megszámlálhatatlan kiadvány őrzi munkásságának lenyomatát, lemezeinek kiadási jogaiért pedig szinte tülekednek a kiadók. Csak néhány név a teljesség igénye nélkül, ahol belefuthatunk az úriember túlburjánzó agyszüleményeibe: MZ. 412, FOLKSTORM, TOROIDH, NORDVARGR, VARGR, GOATVARGR, ALL HAIL THE TRANSCENDING GHOST és sorolhatnám még a végtelenségig, hiszen saját formációi mellett rendszeresen kollaborál különböző előadókkal, illetve hangmérnökként, producerként is jelentős statisztikai adatokat képes felvonultatni.

Az albumot indító, introként funkcionáló Guldkorn Frán 2009 rövid szösszenetként segíti a hallgatót a felkészülésben, majd némi betorzított, harsány emberi hangon előadott ordibálás után kezdetét veszi a zabolázatlan zaj-mészárlás, ahol nincs helye a hétköznapi értelemben vett, általános zenei megnyilvánulásoknak. Hangfoszlányok szétfacsarva, betorzítva, egymásra pakolva, inkább egyfajta kotyvaszt alkotva igyekeznek egy irányba haladni, ami sajnos ezúttal kevésbé sikerül a csoportnak. Akadnak ugyan erősebb pillanatok, de ezek lényegét sajnos egyszer sem sikerül igazán megragadni, ezáltal a kívánt hatást sem érik el, az utolsó pillanatban mindig darabokra hullik a technikailag sokrétű próbálkozás. Nordvargr úr esetében itt hatványozottan igaz sajnos a zenei bohóckodás archetípusa, szigorú álarcba burkolva, helyén kezelve tehát, egy pillanatig sem szabad a megérdemeltnél komolyabban venni az albumot. Akadnak ugyan érdekesebb pillanatok ebben a sajátságos hangkavalkádban (Utkff, Hela Havet Stormar, Ortodox Svensk Industri - unplugged), különösen ahol az ANENZEPHALIA/GENOCIDE ORGAN duó hatása igazán egyértelművé válik, de struktúrájában egy kissé széttördelt, zavaros albumról van szó, a jól felépített egységnek, a mellkasrengető hatásnak ezúttal sajnos nyoma sincs. Elfogult (talán elvakult) rajongóknak javasolnám tehát elsősorban az Ortodoxot, akik bármit megvesznek a svéd mágustól, ismerkedésre, vagy gyakoribb hallgatásra inkább a korábbi albumokat ajánlanám (Victory Or Death, Sweden, Folkmusik) kiemelten.

Az album csomagolása szimpla, de tetszetős jewel-box, beszerzése pedig nem ütközhet nehézségekbe, mivel az olasz kiadón kívül számos terjesztőnél kapható szerte a nagyvilágban.

www.oldeuropacafe.com

Szólj hozzá!

2011.03.04. 21:00 sorger

SUB LUNA - Awake! CD (Cyclic Law, 2010)

Címkék: lemezkritika

A 2004-ben alakult svéd SUB LUNA formáció talán nem tartozik a legfelkapottabb zenekarok közé a műfajon belül, kicsit talán érdemtelenül mellőzöttek, ez azonban az aktuális kiadványuk, illetve a megfelelő kiadói támogatás által most változhat, hiszen az Awake nagyszerűen sikerült, a figyelemre feltétlenül érdemes album.

A nyitó When We Did Rejoice egy rövid, gyönyörű gitáros tétel, kicsit meglepő, hogy ilyen darabbal indítják a srácok a lemezt, de persze semmi gond, kiváló szerzeményről van szó. A folytatásban az A Wakening hallható, gazdagabb hangszereléssel. A dob egyszerű, de hatásos alapot biztosít, a gitár éppen csak annyit nyújt, amennyit a dal hangulata megkövetel, itt inkább a harmonikáé a főszerep, amely igazán szívbemarkoló dallamot hoz. Hasonló úton jár az ezt követő Fading With Time is, ahol a  BEVIS FROND zenekarból (meg persze a CURRENT 93-ből) ismert Nick Salomant idéző "nyúlós és kifacsart" gitárszóló is megjelenik. Az A Distance Between talán a legkommerszebb dal a lemezen, gitárpop a jobbik fajtából, ha felkapnák a nagyobb rádiók, simán sláger lehetne, de persze nem lesz és ez így van jól, meg egyébként is van benne egy váratlan hangszeres betét, ami talán meg is lepheti a felkészületlen hallgatókat és nem felelne meg a "rádióbarát elveknek". Az A Song For My Lady Before The Snow westernes kezdése is kellemesen hat, a dal maga pedig egy visszafogottan induló, majd kissé lendületesebbé váló ballada, gitárral, dobbal, csörgővel, már csak a síp meg a nádi hegedű hiányzik belőle. A Silence Broken női vokállal megtámogatott eleganciája is igazán megkapó, kimondottan kellemes darab. A záró Paralysie Générale-Nightfall-On Fallen Stars triónál érzek némi üresjáratot és lendületvesztést, de ez lehet, hogy csak az erős kezdés miatt tűnik így. Összességében egy nagyon kellemes, harmonikus folk-pop-rock lemezt készített a Mikael Lindblom-Fredrik Sööberg páros ismét, amit (bármennyire furcsán hangzik) kimondottan autós utazáshoz, vagy munka közben háttérzajnak ajánlok elsősorban, a NEBELKORONA, a NOVALIS DEUX és a TENHI zenekarok vonalán mozgó érdeklődőknek (itt egy pillanatra elképzeltem az említett trió hazai rajongótáborát).

A Cyclic Law kiadónak pedig feltétlenül jár a dicséret, hiszen a tőlük megszokott dark ambient, industrial jellegű zenék közé bevállalni egy ilyen albumot feltétlenül merészségre vall.

www.myspace.com/subluna

www.cycliclaw.com

1 komment

süti beállítások módosítása