A profilunkba vágó zenei műfajok világában a CD-R számomra egy szükséges rossz. Kezdő, vagy esetleg frissen életre hívott formációk bemutatkozásakor, esetleg promóciós anyagok terítésekor elfogadhatónak találom (a boldog-boldogtalant felkaroló, fércmunkák tömkelegének otthont adó CD-R- meg mp3-kiadók nem tartoznak ide), nincs is ellene különösebb kifogásom, viszont amikor egy már több éve létező csapat albumot jelentet meg ehhez a formátumhoz nyúlva, már előtör belőlem némi ellenérzés. Különösen furcsa ez, amennyiben spórolásra hivatkozva teszik ezt, de ezzel párhuzamosan a kiadványt speciális csomagolással ruházzák fel, megdöbbentő és haszontalan extrákkal felvértezve. Konkrét példát direkt nem említek, de ugye mindenki találkozott már a díszdoboz, poszter, jelvény (és egyéb kevésbé értékelhető kiegészítők), valamint a CD-R társításával? Talán nemesebb, a zenét becsületének megfelelően kezelő megoldás lenne gyárilag sokszorosított, hivatalos korongon megjelentetni, a spórolást pedig meg lehetne oldani a néha teljesen feleslegesnek tűnő kacatok mellőzésével, mérséklésével, illetve, ha egy díszdobozos CD-R sokszor 15-20 euró (láttam már ennél jóval drágább kiadványt is), akkor legyen már egy picit drágább, de megfelelő módon legyártva.

A fenti sorok egyik ékes bizonyítéka a 2003-ban alapított, majd a közelmúltban elcsendesedett, többször is kiválóan helytálló, Robert Marciniak vezette lengyel RUKKANOR Almetodhe című kiadványa, ahol ugyan az említett kacatok jórészt mellőzve lettek, de akkor is döbbenet, hogy egy ilyen aprólékos munkával, hihetetlen igénnyel megalkotott (kézzel készített, egyedi fadobozok) csomagolás CD-R korongot rejt magában.

Zeneileg a csoporttól már megszokott felkavaró, hullámzóan viharos érzelmeket tükröző, meglepő megoldásokat magában foglaló martial industrialt kapunk, kicsit talán a korai éveket idéző komor hangulatot előtérbe helyezve, dark ambient befolyással nyakon öntve. Archív felvételek manipulálva, hangminták egymásra játszása, szikár industrial ütemek, minimál dallamok jellemzik leginkább az albumot, ahol a mozgalmasabb (ezzel együtt a hagyományos értelemben vett zenei) elemek kicsit háttérbe lettek szorítva. Méltóságteljes hömpölygéssel, ellenállhatatlanul gyűri maga alá a perceket a zene, Robert ezen a téren ezúttal is maradandó, említésre méltó munkát végzett.

A kiadvány 40 példányban lett megjelentetve és persze rögtön el is kapkodták, manapság csak elvétve lehet belebotlani különböző aukciós oldalakon, horribilis összegekért. Legutóbb 120 euró ellenében volt beszerezhető a lemez egy magánszemélytől, amit eredetileg a zenekar maga és a kiadó is "die hard fanoknak" ajánlott elsősorban.