Az idei esztendőben - immáron negyedik alkalommal -  is lebonyolításra került (október 9-10.) Németország (és talán globálisan is) második számú neofolk (és társai) örömünnepe Lipcsében. Csak halkan jegyzem meg, a R+M olykor már túl is szárnyalja a WGT ezen irányú kínálatát. Nem kívánok a részletekbe bonyolódni, inkább csak egyfajta összegzés lesz ez az esemény kapcsán, a teljesség igénye nélkül.

Azzal kezdem, hogy a többség szerint sajnálatos módon az előre meghirdetett helyszín a várakozás célegyeneséhez közeledve módosítva lett, így a Hellraiser klubot kellett felkeresnie annak, aki ennek ellenére is kíváncsi volt erre a roppant erős (habár ezúttal a klasszikus neofolk sztárzenekarokat – és a DIE WEISSE ROSE csoportot - nélkülöző) felhozatalra.

Az önmagát műfaját tekintve apocalyptic ambient zenekarként definiáló spanyol DER BLAUE REITER - gyakorlatilag az ARCANA némileg gyengébb verziójaként is felfogható, ez hatványozottan igaz rájuk, amióta Cecilia Bjärgö került az egyébként alapító- és ex-tag Lady Nott helyére - soha nem volt a szívem csücske, soha nem éreztem bennük valódi elszántságot és potenciált, akár a lemezeiket vagy színpadi produkciójukat és összességében a komplett egészt tekintve, bármely vonatkozásban is vizsgáljuk azt. Rendkívül hallgatható, az érdeklődő közönséget könnyen elérő és a kirakatba bátran kiállítható, az undergroundon belüli csiribiri tucatprodukció, véleményem szerint. Ellenben meglepően népszerűek, sokan szeretik őket, szóval ez erősen szubjektív, de sebaj. Négy teljes hosszúságú album után az idei lipcsei Runes+Men fesztiválra megjelentetett viniles debütálásukra valahogy mégis kíváncsi voltam és összességében kellemes meglepetésként szolgált. 

Az "A" oldalt elfoglaló Dans L´obscurantisme De La Guerre kimondottan kellemes hangulatú darab, a műfajon belül már számtalanszor bemutatott panelekből építkező szerzemény, de ha nem vesszük túl komolyan, akár még többé-kevésbé magával ragadó perceket is szerezhet. A zenekart életre hívó és azt vezető Sathorys Elenorth a korong koncepciójául a spanyol polgárháború során bekövetkezett barcelonai bombázás áldozatainak való tisztelgést jelölte meg, de ennek tükrében a zene néhol sajnos súlytalanná válik. A "B" (Dies De Cendra, Temps De Silenci) oldal zeneileg hasonló tematikát követ, ha lehet még érzelmesebb húrokat pengetve, kb. a korai DER BLUTHARSCH letisztultabb pillanatai keverednek az ARCANA bizonyos törekvéseivel. Egyértelműen kellemes hallgatnivaló, de véleményem szerint egy kislemez bőven elég is belőle egy alkalommal, hiszen hosszabb távon sajnos határozottan zavaróvá válik és könnyen felütheti fejét a zavartalan plagizálás gyanúja, valamint az unalom. 

A korongot két verzióban dobta piacra a honfitárs kiadó, hagyományos fekete korong szimpla tokban, illetve 6 paneles kihajtható tokban, bordó alapon fekete mintás lemez, két képeslappal, bandcampes letöltő kóddal, és egy felhívásos cetlivel, amivel egy sajnálatos nyomdai hibát igyekeznek korrigálni. 

Összességében talán túl nyers és negatív kritika született ezen kiadvány kapcsán, mégis azt kell mondanom, aki kedveli a könnyebben emészthető (slágeres?) neoclassical-military industrial zenéket, az bátran tegyen egy próbát vele. 

A rövid idő alatt is minimum kultuszstátuszt kivívó LUFTWAFFE - bátran kimondhatom - lényegi örököseként is aposztrofálható amerikai ET NIHIL a tengerentúli neofolk egyik legjelentősebb csoportja már most, viszonylag csekély diszkográfiája és nyúlfarknyi múltja ellenére is.  Az alábbi kritikában tárgyalt kislemez tökéletes demonstrációja ennek a - véleményem szerint - korántsem eltúlzott kijelentésnek.

A Thieves Lose Hands indítja a korongot, egy dobolós, elsöprően feszes és harcias darab képében, Spencer Adm hisztérikus üvöltéseivel. Az ezt követő Cross Weight a jó értelemben vett tipikus ET NIHIL (vagy inkább B9 InVID) szerzemény akusztikus gitárral, sűrű, tempós dobokkal, váratlan végkifejlettel. Ezt a vonalat viszi tovább a "B" oldalt indító Malign is, némileg szellősebb formában, Katrin X meseszép, mégis karakán vokáljával kiegészítve. Az And Then hozza el a néhol káoszba hajló, eksztázis-közeli lezárást, és bár a gitár itt némileg kissé a háttérből szól, alapvetően és összességében egy roppant erőteljes szűk 10 perc élményével gazdagodhat, aki nem sajnálja a rá fordított időt.

Az egyszerűségében is nagyszerű, informatív és fotókkal illusztrált borító a dalszövegeket is tartalmazza egy inzert formájában. A korong rendkívül alacsony példányszámban jelent meg (25 példányos box, illetve 75 példány a hagyományos verzióból), így a beszerzése némi nehézségbe ütközhet, de aukciós oldalakon azért érdemes vadászni rá, nálam feltétlenül az idei esztendő egyik dobogós kiadványa.

A harsh noise-industrial kevesek által, de annál kiemelkedőbb módon preferált világába robbant be váratlanul és egészen elsöprő módon a felvidéki TOTRAUM csoport egy önerőből megjelentetett 10"MLP-vel. A korong puritán csomagolása sokat sejtető, itt bizony valóban nincs semmi felesleges felhajtás, a zene önmagáért beszél, sőt ordít, mi több, komoran fortyogó lávaként temet maga alá. 

A 2013 tavaszán rögzített anyagot indító Awakening egy klasszikus noise darab az ANENZEPHALIA és a GENOCIDE ORGAN által termékennyé varázsolt rideg masszából táplálkozva. Zaklatott, mégis kimért, elképzelni sem lehet ennél jobb kezdést. Lassan, de ellenállhatatlanul tör a felszínre, ütemek itt nincsenek, ellenben a torzított emberi üvöltések oly' mértékben teszik karcossá, dacossá az összképet, hogy a klasszikus mondás szerint, szinte fáj a csend, amikor leperegnek az utolsó hangok. A felvételek során kizárólag analóg szintetizátorokat és saját zajokat használtak az alkotók, ezzel is egyfajta elkötelezettséget helyezve előtérbe. A negyedikként elhangzó Infernal Dawn (a The Seed Of Hatred és a Die Vernichting ékelődik be elegánsan a nyitány és a lecsengés közé, így téve teljessé az élményt) egy kínzóan fájdalmas lezárása a lemeznek, vészjósló hírnökként, kíméletlen zenei panelekkel felvértezve. 

A korábban már említett noise legendák híveinek ugyan meglepetést nem, ellenben rendkívül izgalmas pillanatokat tartogat az extra limitált példányban (41 számozott korong) megjelentetett, a RAISON D'ETRE-főnök Peter Andersson által maszterelt fekete vinil, nem kizárt, hogy közvetlenül a csoporttól is beszerezhető még, de például az Old Europa Cafe listáján is felbukkant a minap (akikkel erősen esélyes, hogy további együttműködés is várható, illetve a német Tesco Organisation neve is felmerült időközben). 

Legendás csoportok (többségében) ropogósan friss megjelenéseivel jelentkezik és kápráztat el hamarosan a német Tesco Organisation.

A GENOCIDE ORGAN ma is az, mint a kezdetekkor, lassan előre törő, durván agresszív zenei hadjárat. Az Obituary Of The Americas címre keresztelt új korong CD és LP formában már előrendelhető a kiadó honlapján. A zenei anyag a két kiadvány esetében nem különbözik, ellenben két eltérő borítóval lesz felvértezve, és csak annyi LP készül, amennyi rendelés 2015. november 15-ig beérkezik.

A klasszikus power noise, az industrial és a dark ambient jó ízléssel vegyített esszenciája az angol SATORI The Hanging című új albumán, 10 tételben megfogalmazva. Az album első körben egy speciális CD box alakjában jelenik meg, a további verziók még tárgyalás alatt.

Az Ian Read vezette brit FIRE + ICE zenekar (szerintem) legjobban sikerült überklasszis Birdking című albuma is előrendelhető már (CD és két különböző vinil - 250 fekete és 250 sárga) a rajongók legnagyobb örömére. A valódi neofolk sztárparádét jelentő albumot (Douglas P., Michael Cashmore, Alice Karlsdóttir, Richard Leviathan, Joseph Budenholzer és a BLOOD AXIS tagjai) feltétlenül csak ajánlani tudom mindazoknak, akik még nem szerezték be a műfaj egyik legnagyobb klasszikusát.

www.tesco-germany.com

Hosszas várakozás után a napokban végre megjelent a svéd ARDITI Imposing Elitism című albuma CD és vinil formájában is. A tavalyi kazettás megjelenés (erről írtunk már korábban) után most digipak CD és fekete, illetve aranyszínű vinil korongokon (mindkét változatból 250 példány készült, amelyek által minden vásárló letöltési kód birtokába is jut) kapható ez az igazán impozáns kiadvány. 

Ezen kívül megújult és erőteljesen kibővült a csoport honlapja is, jelentős mértékben informatívabbá vált, illetve a különböző merch-termékek is sokkal könnyebben és gyorsabban lesznek beszerezhetőek, közvetlenül a zenekartól, egy online shop segítségével. 

A május folyamán piacra dobott jubileumi LARRNAKH 7"EP után a Far From... Records ezúttal az amerikai ET NIHIL zenekar erősen korlátozott példányszámos, minimál dizájnos "sigil" mintás pólójával jelentkezik. Az 50 darabra limitált póló hivatalosan az októberi, Lipcsében megrendezésre kerülő Runes+Men fesztiválra fog megjelenni, de az előrendelések már most leadhatóak, méret megjelöléssel - M, L és XL - a kiadó címén. 

Ha a svéd ARDITI friss kiadvánnyal jelentkezik, az nálam feltétel nélkül a pénztárca után való kapkodást jelenti, ám ezúttal nem várt akadályokba ütköztem, erről azonban majd egy kicsit bővebben a konklúziónál. 

A korong "A" oldalán hallható címadó March For The Gods egy sztenderdnek mondható ARDITI szerzemény, feszes dobokra felépülő dal, kicsit az Imposing Elitism (vajon meddig kell még várni a kazettán túli megjelenésekre?) árnyékában. Semmi meglepetés, egyszerűen csak a megszokott, stabil színvonal. A "B" oldalon a Natural Principles sem tartogat semmilyen váratlan megoldást, a svéd duó kislemezeire jellemző módon ezúttal is egy szokásosnak mondható töltelék dalt hallgathatunk meg, archív felvételekkel, katona zenével, ezúttal formailag egy kissé árnyaltabban ugyan, mindeközben némileg feszesebb és komorabb hatást váltva ki, mint például a Reinforce esetében. 

A felvételek 2011 és 2014 között készültek és a vokálok terén a LEIDUNGR formációból ismert P. Stahl segítette ki hőseinket. A korong három különböző, egységesen szemet gyönyörködtető, elképesztően igényes verzióban látta meg a csataterek véres poklát (75 példány átlátszó korong, 25 példány átlátszó korong áttetszően szürkés mintázattal, illetve 100 szürke példány), de az alacsony példányszám ellenére még mindig viszonylag egyszerűen beszerezhető, itt azonban muszáj egy kisebb kitérőt tennem. A kiadó, nevezetesen a Neuropa abszolút passzivitása a megrendelőkkel szemben döbbenetes, én például konkrétan a német Tesco Organisation listájáról vettem meg, mivel a belga cég egyszerűen nem reagált a megkeresésemre, de mástól is hallottam erre panaszt. 

A spanyol Sangre de Muerdago aktuális európai turnéjának első részében Közép-Kelet-Európát veszi célba, melynek keretében Magyarországra is elérnek, augusztus 18-án Budapesten, a Gólyában, 19-én Szegeden, a Jazz Kocsmában lépnek fel.
A zenekar ügyesen egyensúlyoz a pogány folk, az ethereal és a neofolk/darkfolk határán, mindegyikből a legjobb részeket magába olvasztva, mindezt szűkebb szülőföldjük, Galícia népzenéjével fűszerezve. A koncerteken tisztán akusztikusan játszanak (akusztikus gitárok, fúvósok, vonósok, egyéb hangszerek), gyakran hangosítás nélkül, ami tökéletesen illik dalaik meghitt hangulatához. Legújabb lemezük, az O Camiño das Mans Valeiras anyagát mutatják be, de valószínűleg/remélhetőleg játszanak dalokat a Novemtree-vel közös nagyszerű splitlemezről, a Braided Pathsról is.

A dán Thomas Bojden irányítása alatt álló DIE WEISSE ROSE a martial industrial egyik leginkább ellentmondásos csoportja számomra, ha szigorúan a zenére összpontosítunk. Más a helyzet, ha Thomas személyiségét vesszük górcső alá, de ez jelen esetben sokad angú szempont, lépjünk is túl rajta. Jelen voltam Koppenhágában a - Thomas szerint lényegében bemutatkozó attrakcióként is felfogható - kezdeti lépésként funkcionáló, kérdőjelek sokaságát felhalmozó egyik első megmérettetésnél és azóta is több-kevesebb lelkesedéssel követem kiadványaikat, melyek azért - valljuk be férfiasan - igen eklektikus képet és hullámzó minőséget közvetítenek az érdeklődők felé. A csoport műfaj iránti elkötelezettsége kétség kívül megkérdőjelezhetetlen (a zenekar kis túlzással egy neofolk "all star" átjáróházként is funkcionál koncerteken), elszántságuk és kitartásuk nyilvánvaló, ellenben a kreativitás nem ritkán hiány ebben a felemás kelléktárban. A rövid kritikám tárgyát képező Kyrie Eleison kislemez esetében sincs ez másként, sajnálatos módon.

Az "A" oldalon található címadó kompozíció a címe alapján már ismerős volt számomra a szintén nem túl meggyőző Treue Um Treue korongról. A hosszában kissé terjengősnek tűnő szerzemény nagyrészt archív felvételekre, hangmintákra, diszkrét vonósokra és a dal közepétől berobbanó harcias dobolásra épül, továbbá természetesen Thomas magabiztosnak szánt szövegmondására, de ez alkalommal valahogy (ismét) nem sikerült megragadni a lényeget. Nem rossz a dal, csak nekem egy kissé túl terjengős és nem megfelelően szűrt. Tematikáját tekintve a (Black) Birds Of Passage is ezt az utat követi, csak itt a vonósok több teret követelnek maguknak és a már az első pillanattól jelen lévő dobolás szellősebb egy kicsit. Thomas hangja a felvételeknél már megszokott szenvetlen narráció, élőben sokkal hatásosabban adja elő mindezt. Ez a dal igen hirtelen és váratlanul ér véget, de ez nem annyira zavaró, éppen elég is belőle ez a közel 5 perc.

A kislemez 3 különböző verzióban jelent meg (25 példány a zöld-fehér-bronz, 75 példány a zöld, és 100 példány a bronz korongokból), egy igen stílusos Yukio Mishima idézettel illusztrálva.

Röviden összefoglalva a lényeget, a kiadvány exkluzivitása illetve impozáns megjelenése szerintem messze nem áll arányban a barázdákba préselt zenével, sajnos.

Fotógalériánk befejező részében a vasárnapi fellépők következnek a Schauspielhaus színházterméből.

Keresem a méltató jelzőket, de azt hiszem, alapvetően felesleges... Ismét egy legendás formáció a dp-motiv oldalán, ezúttal hazai terepről, igazi sokat próbált zenei kalandorokkal a HIDEG RONCS fegyverzetében. A történelem ezúttal is megelevenedik...

- A HIDEG RONCS 17 év után 2014 áprilisában lépett ismét a nyilvánosság elé egy koncert formájában. Mi történt a 97-es Orczy kert-beli előadás óta a csoporttal és személy szerint veletek?

- Misi: A zenekar pihent, valószínűleg azt hittük, hogy vége, a múltunk része – és ha mégoly jelentős része is, de már nem tudunk hozzányúlni. Mint az ábra is mutatja, ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Sok éve egyszer már felmerült bennünk Brocival, hogy újra elő kellene venni, de igazán 2013-ban jött elő. Broci megkeresett, hogy vannak elektronikus ötletei, alapjai, olyan vázak, amikre jó lenne valami organikusat építeni, és ha van ötletem, nézzük meg. A többit tudod, ezt meséltem neked a Blixa-koncert előtt, és te meg is vetted a produkciót a 2014-es tavaszi fesztiválodra. Ezt ezúton is köszönjük! A felkészülési hónapok, az új dalok és a koncert megadta azt a lökést, ami tényleg életet lehelt öreg csontjainkba. Én személy szerint 1997 után a családdal foglalkoztam elsősorban, melóilag pedig maradtam még egészen olyan 2011-ig a zeneiparban mint kiadói munkatárs, gyártásvezető, kereskedelmi akármi és szervező, és volt pár zenekarom is, azóta pedig szociális munkás vagyok egy nappali melegedőben.

- Broci: Én még megfordultam a TROTTEL zenekarban, ennek 97-ben lett vége. Aztán lehúztam a rolót. Egzisztenciálisan hoztam pár olyan döntést, aminek a vége komoly padlófogás lett. Mikor belekóstoltam a hajléktalanságba, esett le a tantusz, hogy vagy elkezdem komolyan venni az életet, vagy itt a vége. Megkerestem a dolgok végét. Nem kellett volna. Munkahelyek, vállalkozások, személyes sikerek és még pár hullámvölgy. Megismerkedtem a későbbi feleségemmel. Ő tanító, vele nagyon fontos kapocs a zene. A diplomamunkáját Bartókról írta, régebben kórista volt. Mellette a zenehallgatási szokásaim teljesen visszarendeződtek az underground előtti időszakra (leszámítva pop-rock kocsirádió vonalat). Klasszikus és XX. sz.-i kortárs zene, jazz, kis népzene (inkább a karcosabb, terepen gyűjtött fajtából), és mindenféle kísérleti, besorolhatatlan crossover dolog. Pl. a kommersz techno, szórakoztató elektronikusok, az etno teljesen elkerült. Szóval: két gyönyörű jó fej gyerkőc, a fiam és a lányom a legjobb dolog, ami történhetett velem. 15 évig csak a fejemben „szóltak a hangok“. Aztán a visszatérés is kalandos lett. Azt hiszem, 2012-ben kezdett újra foglalkoztatni, hogy kéne hangszer a kezembe. A gyerekek nőttek, lazult az élet, a pénz sem kenyérre kellett már, úgy éreztem, kiereszthetem a kis hangokat a fejemből, kicsit szaladgálni. Karácsonyra megleptem magam egy erősítővel és egy gitárral. Erre szilveszterkor elmentünk barátommal mászni a Pilisbe és eltörtem az ujjam. Nehezen gyógyult, azóta is fáj néha és csálé. „Nnna“, mondom a gipszes kezemmel, „itt az eleje és vége a zenélgetésnek“. Azután ránéztem a számítógépre az asztalon. Hát így kezdtem először elektronikus cuccokat írni. Majd jöttek a szintik, vasak. Ebből lett Juhász Palival (aka PaxTibi), aki rengeteget segített az indulásban és azóta is, a Live Animal TRANSPORT nevű live act duó. Közben összefutottam Misivel, aki akkor a MÖRÖN-t nyomta, és mutogattam a dolgaimat. Majd jött a felkérés tőled, amiért örök hála. Igazán egy kikötésem volt, hogy új számokat írjunk. Egy teljesen mai programot akartam, amiben mindkettőnk elmúlt évei is beleszűrődnek. Nagyon jó érzés, hogy az új anyag élő lett, próbáról próbára, koncertről koncertre csiszolódik, mozog.

Képgalériánk második részében a szombati nap fellépői láthatók az Altes Landratsamtból.

Mindenféle külön kommentár nélkül jöjjenek a 2015-ös lipcsei Wave Gotik Treffen első napjának képei, a Volkspalast két terméből. Riesenberger Mónika felvételei.

Túl sok jóval nem tud szolgálni nekünk a WGT az újonnan bejelentett nevek tekintetében, de azért akad egy-két számunkra is érdekes fellépő. Itt lesz pl. Peter Bjärgö újra aktív martial industrial projektje, a Sophia, mely a készülő új lemezéről is mutat be számokat, természetesen régi kedvencek kíséretében. Egy újabb amerikai neofolk zenekart is a fellépők között köszönthetünk az In Ruin személyében. Az olasz Kirlian Camera kétszer is fellép, ebből az egyik műsort a korai műveknek szentelik, amely talán megmutatja majd, miért tekintik ehhez a színtérhez is tartozónak a zenekart. Világpremierként tiszteletét teszi a keresztény industrial alapvetése, a Blackhouse is. Az említetteken kívül egy-két helyen bele lehet futni olyan stílusú zenekarokba, amelyek számunkra is érdekesek lehetnek (pl. neoclassical, dark ambient), de idén ezek száma nem túl jelentős (szemben mondjuk a tavalyi évvel), meg úgy összességében is kevesebb fellépővel kell beérnünk az elmúlt évekhez viszonyítva. De remélhetőleg amit kapunk, az kárpótol majd minőségével, enyhít a mennyiségi hiányon. (A Death in Rome paródiazenekarról pedig szándékosan nem írtunk. Aztán ki tudja, lehet, hogy ők okozzák a legkellemesebb meglepetést. Mindenképp beszámolunk róla majd.)