A rövid idő alatt is minimum kultuszstátuszt kivívó LUFTWAFFE - bátran kimondhatom - lényegi örököseként is aposztrofálható amerikai ET NIHIL a tengerentúli neofolk egyik legjelentősebb csoportja már most, viszonylag csekély diszkográfiája és nyúlfarknyi múltja ellenére is.  Az alábbi kritikában tárgyalt kislemez tökéletes demonstrációja ennek a - véleményem szerint - korántsem eltúlzott kijelentésnek.

A Thieves Lose Hands indítja a korongot, egy dobolós, elsöprően feszes és harcias darab képében, Spencer Adm hisztérikus üvöltéseivel. Az ezt követő Cross Weight a jó értelemben vett tipikus ET NIHIL (vagy inkább B9 InVID) szerzemény akusztikus gitárral, sűrű, tempós dobokkal, váratlan végkifejlettel. Ezt a vonalat viszi tovább a "B" oldalt indító Malign is, némileg szellősebb formában, Katrin X meseszép, mégis karakán vokáljával kiegészítve. Az And Then hozza el a néhol káoszba hajló, eksztázis-közeli lezárást, és bár a gitár itt némileg kissé a háttérből szól, alapvetően és összességében egy roppant erőteljes szűk 10 perc élményével gazdagodhat, aki nem sajnálja a rá fordított időt.

Az egyszerűségében is nagyszerű, informatív és fotókkal illusztrált borító a dalszövegeket is tartalmazza egy inzert formájában. A korong rendkívül alacsony példányszámban jelent meg (25 példányos box, illetve 75 példány a hagyományos verzióból), így a beszerzése némi nehézségbe ütközhet, de aukciós oldalakon azért érdemes vadászni rá, nálam feltétlenül az idei esztendő egyik dobogós kiadványa.