HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2015.11.09. 17:00 sorger

Runes + Men Fesztivál 2015 - Jegyzetek

Címkék: koncertbeszámoló

rm2015.jpgAz idei esztendőben - immáron negyedik alkalommal -  is lebonyolításra került (október 9-10.) Németország (és talán globálisan is) második számú neofolk (és társai) örömünnepe Lipcsében. Csak halkan jegyzem meg, a R+M olykor már túl is szárnyalja a WGT ezen irányú kínálatát. Nem kívánok a részletekbe bonyolódni, inkább csak egyfajta összegzés lesz ez az esemény kapcsán, a teljesség igénye nélkül.

Azzal kezdem, hogy a többség szerint sajnálatos módon az előre meghirdetett helyszín a várakozás célegyeneséhez közeledve módosítva lett, így a Hellraiser klubot kellett felkeresnie annak, aki ennek ellenére is kíváncsi volt erre a roppant erős (habár ezúttal a klasszikus neofolk sztárzenekarokat – és a DIE WEISSE ROSE csoportot - nélkülöző) felhozatalra.

A klub egy szokványos terem, 300-400 fő kényelmesen elfér benne, ezt kb. háromnegyed részben meg is töltötték az Európa minden szegletéből ide sereglő érdeklődők mindkét napon.

Azt már az elején tudni lehetett, kimondott cél is volt, hogy az idei fesztivál más lesz, mint az előzőek, kevésbé a "sztárzenekarok" dominálnak (főleg mert lassan kezdtek elfogyni, szinte már mindenki fellépett, aki igazán népszerű, közönségkedvenc, és nem akarták idén is ugyanazokat a neveket meghívni), hanem inkább az úgymond bennfenteseknek valamit mondó, hozzájuk szóló, nem széles körben népszerű, de azért ismert és jó zenekarok kerülnek terítékre. Szinte mindegyik zenekarnak az első fellépése volt ez a fesztiválon, így arra sem lehetett panasz, hogy sok az ismétlődés (elég csak az előző évi eseményre utalni). Az időközben történt sajnálatos (külső körülmények miatti) helyszínváltás árnyékolta még be kicsit az előkészületeket, és bár voltak, akik örültek az új helyszínnek, azért azt meg kell hagyni, hogy egy szimpla rockklub (még ha igényesebb is) nem ér fel egy színház (még ha alternatív is) látványával, hangulatával. De utólag visszanézve az új helyre sem lehetett panasz, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy ebben az évben is emlékezetes legyen a fesztivál. Úgy érzem, ez sikerült is. - balazs_k

Nem bontom külön a napokat, inkább csak kiragadok néhány zenekart időrendi sorrendben. 

Az eseményt nyitó HARMONY GARDEN színpadra lépésekor inkább még csak szivárogtak befelé az emberek és azt gondolom, igazán nem is maradtak le semmiről az akkor még távol lévők. Zeneileg az egyik legösszeszedettebb produkciót nyújtotta a hétvége során az említett kvartett, különösebb izgalmat mégsem váltottak ki senkiből, számomra tipikus nyitóprodukció volt, de a feladatot imponáló magabiztossággal oldották meg. 

A TWA CORBIES (Tony Wakeford és Gernot Musch projektje) manapság annyira SOL INVICTUS, hogy véleményem szerint jobb, mint az elmúlt néhány évet tekintve (illetve a legutóbbi sorlemezt) az említett legendás zenekar. Semmi felhajtás, kiálltak ketten gitárral, mikrofonnal a színpadra, meg volt némi elektronika is diszkréten a háttérben és gyorsan eltelt a rájuk kirótt 40 perc. Annyira magával ragadó produkció volt számomra, hogy a korábban kissé fanyalogva hallgatott debütáló The Clamouring albumot is gyakrabban teszem a lemezjátszó tányérjára azóta és nálam már az év egyik legjobb produkciójává lépett elő.

Az amerikai AWEN volt az egyik (részemről) leginkább várt produkció és ennek fényében komoly csalódást ébresztettek bennem. A műsoruk erős és összeszedett lett volna, de az erőtlen megszólalás (soundcheck a tömeg előtt, minden zenekar rémálma) és a kapkodás erősen csorbította az előadás élét. Azért így is megkapó és szuggesztív volt, de a mindent elsöprő erő azért ezúttal elkerülte a koncerttermet. Különösen igaz ez a megállapítás arra jelentere, amikor Katrin két sarlóval a kezében, elszánt arccal fente az említett pengéket, a nézőtérre azonban ebből semmilyen hang nem szivárgott át, hiába volt bemikrofonozva (habár ez a szándék ekkora "háttérzajban" szerintem eleve halálra volt ítélve). Ettől függetlenül egy általam kedvelt és sokra tartott zenei csoport a dallasi alakulat. 

Az AWEN testvérzenekaraként is aposztrofálható ET NIHIL (erős tagságbeli átfedésekkel) nyújtotta számomra a fesztivál csúcspontját, még úgy is, hogy a korábban említett negatív tényezők sajnos őket sem kerülték el. A B9 InVID által vezetett csoport az amerikai military neofolk vezéralakja gyakorlatilag a megalakulásuk óta és ezen a fesztiválon is talán ők aratták a legnagyobb sikert a közönség soraiban (a DER BLAUE REITER és a CAMERATA MEDIOLANENSE mellett). Ben valami elképesztően szuggesztív előadó, extázis-közeli állapotban vezényelte le a programot különböző hangszereket ragadva (gitár, dob, trombita) és erőteljesen énekelve, miközben láthatóan győztes hadvezérként instruálta zenészeit, ha szükséges volt.

A német APOPTOSE zárta az első napot, dobosok nélkül, némi elektronikával és férfi-női énekkel. Nagyon vártam őket (különösen annak fényében, hogy az eredetileg tervezett SEELENTHRON pozícióját vették át), de sajnálatos módon szerintem nagyobb volt a füstje, mint a lángja, levezetésnek azonban megfelelt. 

Előzetesen a szombatot indító RITUAL HAVOC számomra csaknem érdektelen volt, ehhez képest a koncertjük teljesen meggyőzött, kiváló produkciót nyújtottak két gitárral és egy rendkívül izgága énekessel. A végén ugyan kissé feleslegesnek és erőltetettnek éreztem a SPIRITUAL FRONT feldolgozást, de ez legyen a legnagyobb probléma velük.

Az idei év legnagyobb felfedezését is a fesztiválnak köszönhetem, ugyanis ha nem hívják el a Black Light Ascensiont fellépni, akkor valószínűleg sosem hallgattam volna meg a zenéjüket, valami furcsa előítélet vagy tévképzet élt a fejemben velük kapcsolatban, azt gondoltam, mindenféle ismeret, háttértudás nélkül, hogy ez biztos nem az én zeném. De így azért kíváncsiságból belehallgattam az új lemezbe (Post Future Recordings), amikor megjelent, és már az első hallgatás után feltört bennem a felismerés, hogy nagyot tévedtem, ez abszolút az én zeném. Utána sokat hallgattam ezt a lemezt, nagyon megszerettem, az egyik legjobb várt koncert volt számomra a fesztiválon. Mondjuk a fellépés inkább az előző, Ashes című lemezre épült, ami nem annyira áll(t) közel hozzám, az új lemez elektronikusabb, new wave-esebb témái jobban tetszettek a régebbi anyag zajosabb, post punkosabb számainál. Ami viszont kiemelkedik lemezen is, és élőben is tökéletesen átjön, az Andrew Trail Ian Curtist idéző nagyszerű énekhangja, az adja a legtöbbet a zenéhez, az teszi egyénivé, kevésbé megszokottá. Rövid koncertjük nem okozott csalódást, persze több új számnak jobban örültem volna, de így is élmény volt élőben hallani őket. - balazs_k

Andrew Kinget most láttam harmadszor színpadon (és a lemezes standoknál is szomszédok voltunk), de ő soha nem volt a kedvencem. Ehhez képest ezúttal meglepően kellemes volt hallgatni, de az idegesítően hosszú átkötő szövegekkel leállhatna már végre.

A spanyol DER BLAUE REITER-t most láttam másodszor színpadon, de ezúttal sem győztek meg. A tagság soraiban némi változás állt be, egy ideje már az ARCANA-ból ismert Cecilia Bjärgo segíti Sathorys Elenorth munkáját, de az összképen ez sem javított jelentős mértékben szerintem. Lemezen többé-kevésbé nem rossz (de nem is igazán jó), amit produkálnak, habár a fesztiválra kiadott kislemez egészen kellemes. Ami igazán negatív irányba billenti a mérleg nyelvét az az, hogy megy gépről a sablon neoclassical-industrial és a színpadon ácsorgó zenészek ehhez csupán asszisztálnak. Visszafogott gitározás és némi plusz elektronika mindössze, amit produkálnak, de a keserű hab a tortán, hogy egyszerre hárman dobolnak, kb. olyan hatással és súllyal (vagy inkább súlytalanul), ami rendkívül éles és drasztikus kontrasztot eredményez. Komolytalanná és erőtlenné teszi a produkciót, legalább egy igazán jó és aktív ütőhangszeres kellene közéjük, aki képes lenne megadni a szükséges pluszt.

A fesztivál zárásaként a legendás olasz CAMERATA MEDIOLANENSE lépett a színpadra, csaknem a komplett életműből szemezgetve. Dacára idősödő koruknak, fiatalos lelkesedéssel és vehemenciával vették birtokba az emelvényt, nem mellesleg profi hangszeres produkcióval (mindeközben a szinte már védjeggyé vált hamiskás női énekkel) megfejelve. Jó (és kicsit nosztalgikus) volt élőben hallani a régi kedvenc dalokat (ráadásban a giga-sláger L’Homme Armé), a közönség erőteljes vastapssal búcsúzott tőlük.

Összegzésként annyit jegyeznék meg mindössze, hogy a neofolk ugyan már évek óta egy völgyben pihen, távol a csúcstól, mégis akadnak olyan pillanatok, események és törekvések, amelyek azt mutatják, temetni még teljesen indokolatlan és csupán szunnyadó harci tűz ez, kitörésre várva.

A komplett program pénteken:  HARMONY GARDEN, TWA CORBIES, JOY OF LIFE, AWEN, ET NIHIL, APOPTOSE és szombaton: RITUAL HAVOC, WALDTRAENE, CAWATANA, BLACK LIGHT ASCENSION, Andrew King, DER BLAUE REITER, CAMERATA MEDIOLANENSE

Az alábbi fotógaléria fényképeit Riesenberger Mónika készítette.

Harmony Garden

harmonygarden01.jpg

Twa Corbies

twacor01.jpg

twacor02.jpg

twacor03.jpg

twacor04.jpg

twacor05.jpg

twacor06.jpg

twacor07.jpg

twacor08.jpg

Joy of Life

joyof01.jpg

joyof02.jpg

joyof03.jpg

joyof04.jpg

Awen

awen01.jpg

awen02.jpg

awen03.jpg

Et Nihil

etnihil01.jpg

etnihil02.jpg

etnihil03.jpg

etnihil04.jpg

etnihil05.jpg

etnihil06.jpg

etnihil07.jpg

etnihil08.jpg

etnihil09.jpg

etnihil10.jpg

etnihil11.jpg

etnihil12.jpg

etnihil13.jpg

etnihil14.jpg

etnihil15.jpg

Black Light Ascension

blacklight01.jpg

blacklight02.jpg

blacklight03.jpg

blacklight04.jpg

blacklight05.jpg

Andrew King

aking01.jpg

aking02.jpg

aking03.jpg

aking04.jpg

aking05.jpg

aking06.jpg

aking07.jpg

aking08.jpg

A neofolk rendezvények lelkes dokumentátora, Thorium Heavy Industries idén is készített videókat, az összes koncertet felvette teljes terjedelemben, ezek publikálása folyamatosan történik, a jelenleg elérhető koncertfelvételeket a youtube-csatornáján lehet megtekinteni. A szemfülesebbek pedig a lejátszási listái között találhatnak további, eddig még nem pulbikált (nyers) felvételeket is.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása