A Henry Möller és Marten Björkman által életre keltett svéd ARDITI több mint 10 éve a martial industrial szcéna stabil vezéralakja. Az idei évben első körben kazettán 222 kézzel számozott példányban a nagyközönség elé vetett Imposing Elitism immáron a hatodik komplett album a sorban, mellette azonban számos EP, közös anyag, illetve válogatás is napvilágot látott már, általában stabil színvonalat képviselve, de azért kisebb-nagyobb minőségbeli ingadozások esetükben is előfordultak természetesen. Véleményem szerint az ARDITI elsősorban a sorlemezeken teljesedik ki igazán (ide sorolhatjuk még nagyvonalúan a kiválóan sikerült SIGNE INFERRE formációval közös megosztott anyagot is), a kislemezek nem mindig hozzák a várt vagy remélt színvonalat, de a kis méretű bakelit korongok között is akadnak valódi gyöngyszemek. Személy szerint nálam az első két soralbum (Marching On To Victory és Spirit Of Sacrifice), valamint a már szintén említett Statues Of Gods viszik a prímet, de roppant erősnek találom a 2011-es Leading The Iron Resistance korongot is, ellenben az aktuálisan tárgyalt kiadványt megelőző, ATOMTRAKT formációval közös 7"EP valódi mélypontként funkciónál nálam jelenleg is. Ennek fényében kérőjelekkel sűrűn tűzdelt aggodalommal vártam a szóban forgó hanganyag megjelenését, különösen annak fényében, hogy a Templets Heliga Härd mindkét anyagon felbukkan.
Az esztendő egyik legkellemesebb meglepetése számomra az Imposing Elitism, ezt már az elején le kell szögeznem. Olyan dühtől feszített erő és örvénylő lendület hallható ebben a bő 41 percben, amire már régóta nem volt példa sem a martial industrial berkeiben, sem konkrétan a svéd mizantróp duó életművében. Ezt az anyagot bátran az első két album mellé lehet helyezni, minden tekintetben (csak halkan kockáztatom meg, egy hangyányival talán még túl is szárnyalja azokat). Ritkán érzem ezt, de azt hiszem, aktuális lelkendezésemben semmi túlzás nincs. Ezen a kiadványon olyan erővel tör előre a formáció, olyan jól megszerkesztett és annyira ízléses a komplett mű, hogy innen továbblépni, nos, vérbeli kihívás lesz az elkövetők számára. A címadó és egyben nyitó tétel klasszikus martial industrial dobpergéssel, méltóságteljesen beúszó hangfüggönyökkel, a szokásoknak megfelelő módon szerkesztett loopokkal, harcias atmoszférával, de a felsorolt jelzők lényegében a komplett anyagra érvényesek. Az ezt követő Heroic Age dühödten dörömbölő dobokkal és alatta tulajdonképpen továbbra is a már megszokott zenei panelekkel rombol, és paradox módon mindeközben épít magának utat egy képzeletbeli diadalmenethez. A sorban következő, korábban már említett (leszólt) Templets Heliga Härd önmagában, a komplett egészből kiragadva ugyan valóban igen soványnak tűnt a kislemezen, de itt a többi dal közé beágyazva valahogy új értelmet nyer, és kevésbé érzem feleslegesnek. Az Order Of The Black Sun valódi monstrumként temeti maga alá a pillanatokra felbukkanó nyugodtabb pillanatokat, melyekből egyébként is viszonylag kevés található ezen a nagyszerű kiadványon. A "B" oldalt indító The Earth Shall Tremble Under The Tramp Of Our Feet és a Sturm Auf Die Zukunft kéz a kézben vezet tovább egy szürke és mégis rendkívül színes hangkavalkádban, pihenő itt is csak pillanatokra jár a hallgatónak. A Dawn Of A New Mythos filmzenéket idézően feszes és nagyívű, természetesen kellően kifacsart módon. A végéhez közeledve érezhetően tudatosan csendesedik a produkció, habár a Förfäders Dygder esetében ismét dübörögnek a harci dobok, de az Ashes Scattered In A River már egyértelműen hozza magával a diadalérzet utáni megnyugvást.
Összegezve, az ARDITI esetében már megismert klisék ismét csatarendbe lettek állítva, újdonságokról tehát most sem kell beszámolnom, de a svéd urak ebben az esetben (is) ezt olyan kifogástalan ízléssel adagolták és gyúrták egy komplett egésszé, hogy egy pillanatra sem tűnik erőltetettnek vagy unalmasnak a produkció. A kiadvány formátuma ugyan némileg szemöldökráncolásra késztetett (nem vagyok kimondottan kazettarajongó), de megnyugtató hírként a portugál Equilibrium Music év végi közleményében jelezte, 2015 elején érkezik a CD- illetve bakelitverzió is. Úgy legyen, én biztosan meg fogom venni.
