Korábban már hírt adtunk a Darkwood-tribute megjelenéséről, most lássuk, milyen lett a lemezanyag. Az amerikai David E. Williams a Nothing Left to Lose-t adja elő a Death in June stílusában, a Peaceful Snow zongorás hangzását és Douglas énekstílusát is megidézi. Nehéz eldönteni, hogy paródia-e vagy…

A Spiritual Front 8 év után megjelent teljes értékű nagylemeze nem okoz csalódást, semmilyen szempontból. A jól megszokott hangulatok, zenei világok, megoldások, melyeket megszokhattunk tőlünk az elmúlt években (sőt, lassan már mondhatunk évtizedeket is, jövőre lesz 20 éve, hogy megjelent az első…

A Hekate hét év után megjelent új lemeze címében a korábbi -tanz/tänze lemezeket (Sonnentanz, Tempeltänze) idézi. És valójában nem csak címében. Zeneileg is visszatérnek kicsit a régi világukhoz, az akusztikus gitárra épülő hagyományosabb neofolk dominál a lemezen, az előző két albumra jellemzőbb…

Három év után új anyaggal jelentkezett Richard Leviathan mostanra tényleg teljesen egyszemélyessé vált zenekara, az Ostara. Az új kiadványon azt az irányt viszi tovább, amit már a két előző lemezen is képviselt (mióta visszatért a torzított gitáros, rockzenekaros zsákutcából): egyszerű, akusztikus…

Hónapok óta rendkívül nehezen szánom rá magam, hogy posztot (lemezismertetőt) közöljek, több okból is. Valamennyi okra kitérnem felesleges lenne, illetve bizonyos esetekben nem is érezném igazán helyénvalónak, legyen elég annyi, hogy az aktuális és friss felhozatal többségében kevésbé dobogtatja meg…

A military pop vezérhajója, a francia Dernière Volonté az utóbbi években egyre jobban eltolódott a stílusmegnevezés második tagja, azon belül is a szinti pop felé. A legutóbbi nagylemeznél, a Mon Meilleur Enneminél már tényleg nehéz helyzetbe hozta a hallgatót, ha az a kérdés, hogy mi a különbség a…

Az amerikai Brave Mysteries kiadó szokása, hogy az Amerikában turnézó európai neofolk zenekaroktól kiad egy kazettát a turnéhoz kapcsolódóan, régi számokkal, átdolgozásokkal, érdekességekkel. Így volt ez tavaly a Darkwoodnál, idén pedig az Operation Equinox fedőnéven futó turné kapcsán az Of the…

A nagy sikerű Blood of the Grove után megjelent az ausztrál Lakes új nagylemeze (vagy a régi terminológiák szerint mondjuk inkább minialbum, 8 szám található az anyagon, 25 perc terjedelemben - bár a vinilkorszakban nem volt ritka ez a hossz egy nagylemeznek sem), ezúttal a svéd…

Komoly ellentmondást ébresztett bennem a REMETE várva várt debütáló, hivatalos albuma, a 2013 és 2015 között született darabokból álló Odabenn. A mérleg egyik serpenyőjébe Madura János személye, az általa életre hívott zenekarok és az általuk közvetített magas színvonalú kompozíciók sokasága (János…

A magyar Far From... Records második kiadványaként látott napvilágot az amerikai Et Nihil és a magyar Larrnakh zenekarok közös (megosztott) kislemeze.Az A oldalon az Et Nihil On the Brae című felvétele található. Igazi klasszikus neofolk, a legjobb hagyományok szerint. Egyszerű hangszerelés…

Ahogy már a Runes+Men koncertbeszámolóban is említettem, az idei év legnagyobb felfedezése a Black Light Ascension volt számomra. Egészen addig elkerült engem a produkciójuk, valamiért azt gondoltam, hogy nem az én zeném, valami elvont experimental industrial noise projektnek sejtettem.…

Az önmagát műfaját tekintve apocalyptic ambient zenekarként definiáló spanyol DER BLAUE REITER - gyakorlatilag az ARCANA némileg gyengébb verziójaként is felfogható, ez hatványozottan igaz rájuk, amióta Cecilia Bjärgö került az egyébként alapító- és ex-tag Lady Nott helyére…

A rövid idő alatt is minimum kultuszstátuszt kivívó LUFTWAFFE - bátran kimondhatom - lényegi örököseként is aposztrofálható amerikai ET NIHIL a tengerentúli neofolk egyik legjelentősebb csoportja már most, viszonylag csekély diszkográfiája és nyúlfarknyi múltja ellenére is. …

A harsh noise-industrial kevesek által, de annál kiemelkedőbb módon preferált világába robbant be váratlanul és egészen elsöprő módon a felvidéki TOTRAUM csoport egy önerőből megjelentetett 10"MLP-vel. A korong puritán csomagolása sokat sejtető, itt bizony valóban nincs semmi…

Ha a svéd ARDITI friss kiadvánnyal jelentkezik, az nálam feltétel nélkül a pénztárca után való kapkodást jelenti, ám ezúttal nem várt akadályokba ütköztem, erről azonban majd egy kicsit bővebben a konklúziónál.  A korong "A" oldalán hallható címadó March For The Gods egy…