Sokszor panaszkodtam már, hogy nem nagyon történik semmi mostanában, nincsenek új dolgok, jelentős megmozdulások. Épp ezért, amikor megláttam az idei Mithras Garden fesztivál felhozatalát, az első másodpercben egyértelmű volt, hogy ezen mindenképp ott kell lenni, nem lehet kihagyni egy ilyen eseményt. Bár mindegyik fellépőt többször is láttam már, de mivel nagyon szeretem a zenéjüket, mindig szívesen látom őket újra, ráadásul jelentek is meg új lemezeik az elmúlt években, ezért várható volt valamennyi újdonságfaktor is. És szerencsére nem is kellett csalódni. Mint említettem, mindegyik fellépőt sokszor láttuk már, sokszor is írtunk róluk, úgyhogy nem szeretnék nagyon a részletekbe belemenni, annyit azért mindenesetre kiemelnék, hogy minden passzolt ezen az estén, jó volt a helyszín, jó volt a hangosítás, jó volt a közönség, a hangulat, és szerencsére jók voltak maguk a zenekarok is.
Egyedül talán a Hekate dalválasztását emelném ki, keveset játszottak arról a két lemezről, amit igazán szeretek, és amit játszottak róla, azok sem a kedvenceim voltak. A nagyívűbb szerzemények helyett inkább a merengősebbek voltak terítéken (pont mint az új lemezen), melyek nem rosszak otthon, nyugalomban hallgatva, de élőben jobb a hatásosabb darabokat elővenni. De azért az ő koncertjük is jó volt, nem volt benne hiba.
A többi zenekarnál még ilyen gond sem volt. A Darkwood és az Ordo Rosarius Equilibrio szinte összes lemezét szeretem, persze nem egyformán, de mindegyiket jól ismerem, úgyhogy örömmel hallottam az ismert számokat, melyek között voltak újak és régiek is. Különösen az Ordo esetében, ahol voltak nagyon újak és nagyon régiek is, kb. húsz évet ölelt fel a műsoruk (és annyi változás volt a felállásukban az elmúlt évekhez képest, hogy ezúttal gitáros nélkül játszottak). Egy dalban vendégszerepelt Matt Howden is, érdekes módon nem olyanban, amelyikben egyébként is játszik lemezen, hanem a Three is an Orgy, Four is Foreverhez adott hozzá plusz hegedűt a megszokott stílusában.
Magáról a Sieben fellépéséről meg csak annyit mondanék, amit szerintem már máskor is említettem: akármit játszik, az mindig jó, mindig öröm hallani és nézni is.
A Darkwood műsora is közel húsz évet ölelt fel, szerepelt dal az 1999-es első nagylemezről is, valamint volt egy új szerzemény is, ami remélhetőleg azt jelenti, hogy készül az új lemez. Ideje lenne már.
Ahogy az elején említettem, nem okozott csalódást a fesztivál, minden szempontból rendben volt, megérte a hosszú utat. Ha jövőre is hasonló felhozatal lesz, akkor ismét ott a helyünk.
Pár kép az eseményről, a fellépőkről, melyeket ezúttal is Riesenberger Mónika készítette.
Sieben
Darkwood
Hekate
Ordo Rosarius Equilibrio
