A svéd ARDITI nálam a zenei elkötelezettség és a minőség szinonimája. Bő 20 éve szállítják töretlen lendülettel, csaknem példa nélküli stabil minőségben a kiadványokat, meglepő termékenységgel, így tehát rendkívül imponáló az összkép, és az Emblem Of Victory egyértelműen tovább erősíti ezt a megállapítást.
Számomra a Marching / Spirit / Imposing trió a martial industrial bevehetetlen fellegvára, ahol akad ugyan minimális hely mások számára is, de elenyésző létszámban, és hangsúlyoznom kell, az ARDITI nálam még soha nem lőtt bakot, vagyis a dobogóról lemaradó kiadványok is rendkívül közel helyezkednek el, a csúcs árnyékában. Ebbe az utóbbi halmazba tartozik az Emblem Of Victory lemez is, az elit trióba ugyan nem férkőzik be, de ott van szorosan a nyomukban. A megszokott képlet ezúttal is tökéletesen működik. Harcias dobolás, dühtől feszülő ellenállhatatlan erő, nagy ívű vonósok tömkelege, kórusok, lélekrepesztő robajok és hősies dac burjánzik minden pillanatban, elszánt előretörésként festve le az ARDITI menetelését. Ez maga a martial industrial esszencia, megtiszteltetés akár csak hallgatni is ezt a lemezt, aki egyszer a hatása alá kerül, az soha többet nem szabadul a delejes vonzás alól. Aki hallott tőlük egy lemezt, az hallotta az összeset. Ez a megállapítás a legtöbb zenekar esetében inkább kritika, de nem az a svéd duó vonatkozásában. Ilyen magas minőséget képviselni egy zenei életúton keresztül, az ösvényről soha le nem térve, minimum kivételes adottságot feltételez és feltétlenül főhajtásra késztet, annyi kiegészítéssel élve, hogy az ARDITI véleményem szerint elsősorban a sorlemezeken mutatja meg ellenállhatatlan erejét, a nem csekély számú kislemezeiken azért akadnak kevésbé eltalált megoldások is. A feléjük irányuló általános megbélyegzés és kirekesztés folyamatos kísérlete pedig csak tovább emeli heroikus küzdelmük nemességét és pompáját. A kezdetektől fogva, Marching On To Victory!