A 2024-es trilógia számomra legerősebb fejezetéről ejtek most néhány szót. Ez a korong konkrét múltba tekintésként is felfogható, felidézi a CURRENT 93 legendás, korai experimental-industrial periódusát, a Nature Unveiled, a Nightmare Culture (az egyik személyes, kiemelt kedvencem), a Dogs Blood Rising felejthetetlen hangjai minduntalan visszaköszönnek ezen a kiadványon, megfoghatatlan és leírhatatlan természetességgel és eleganciával. A klasszikus "zajos" éra sokak lelkét megterhelte, én mindig örömmel vettem ezeket a próbálkozásokat, de az feltétlenül említést érdemel, hogy szakadatlanul igyekeztem különválasztani a zenét a gondolatiságtól és a nem ritkán csapongó, a legmélyebb bugyrokba is belekóstoló kifacsart ideológiáktól. David (bevallottan) ebben az időszakban társaival együtt kereste önmagát és szélsőséges ösvényeket járt be, ami pszichésen nem feltétlenül, de a zenei életutat tekintve kétségtelenül eredményes volt, kikezdhetetlen lemezek sorát alkotta meg ebben az időben ez a gézengúz kis csapat, hősünk irányításával. Az Astral Crimes In The Dark House mindennek egy tökéletes, mindeközben meglepően letisztult, szelídnek is mondható vetülete és ügyesen magába foglalja a későbbiekben felbukkanó, minimalista és repetitív megoldásokat is, ékes példája ennek a The Sound Of The Storm Was Spears felejthetetlen zongoratémája. A CURRENT 93 természetesen folyamatosan változik, stílusukat tekintve akadnak kapcsolódó albumok, a centrum nyilván mindig Tibet maga, és korszakokra is lehet bontani az életművet, amely hemzseg a csúcspontoktól és a megfoghatatlanban kalandozó megoldásoktól. Ez a korong a kezdeti szilaj időszak higgadt érlelődésének tökéletes eredménye, kísérleti zenét talán még soha nem találtam ennyire magával ragadónak és mégis felkavarónak, a múlt és a jelen parádés összefonódásában az örökkévalóságban táncolnak a jól ismert hangfoszlányok. Vonósok úsznak rá a legbizarrabb zajokra, fémütősök táncolnak a zongora keltette hangfoszlányokon, hogy mindezt szalagbejátszásokkal koronázzák radikálisan elbűvölővé és csilingelően hipnotikussá.

Némely fórumokon a korong hibás préseléséről, hangzásbeli furcsaságairól lehetett olvasni, én magam nem találkoztam ezzel a jelenséggel, de az sem kizárt, hogy a tudatalattim egészen egyszerűen a muzsika és a koncepció részévé varázsolta mindezt. Mindenesetre, részemről az Astral Crimes In The Dark House a Cashen's Gap eddigi legjobb kiadványa, habár a koncepció és az artwork nem hoz semmi meglepő újdonságot és váratlant, szóval, ez kétségtelenül a CURRENT 93 érdeme.