A Steinklang Industries kiadó (valamint a STURMPERCHT zenekar és még egyebek) főnökeként ismertté vált osztrák Max Presch harsh-noise/death-ritual-industrial projektje a kilencvenes évek elején (ebben az időben zajlott le egy a GENOCIDE ORGAN társaságában lebonyolított koncert is, mely rögzítésre, majd többszöri kiadásra is került Schmerztherapie 93 címmel) életre hívott RASTHOF DACHAU idén év elején megjelentetett gyűjteményes albuma valódi meglepetésként érte még a keményvonalas rajongókat is. Váratlanul, szinte a semmiből érkezett, sokak szívét megdobogtatva, egy nem várt bónuszként az életmű kiegészítéseként. Véleményem szerint a már említett split anyag és a zseniális Prison Poems album mellett ez a válogatás jelenti még a képzeletbeli dobogó vitathatatlan ékkövét, csúcspontjait, ha az osztrák csoport életművét vizsgáljuk. Az összes ismertebb "sláger" fel lett sorakoztatva a korongon, jelesül az Exitus (természetesen ezzel a darabbal indul a lézerlemez), a Viva Santerial, a Multikultopia és sorolhatnám még hosszan, gyakorlatilag minden egyes szerzemény egy-egy ritka radikális, erőteljes harsh-industrial ostorcsapás, noise és ritual elemekkel vegyítve, többé-kevésbé át is dolgozva, újrakeverve, de akadnak egy az egyben átmentett darabok is (időnként még a bakelitsercegést is lehet hallani a háttérben), abból a ritka erőteljes irányból, amit még az "átlagos industrial zenehallgatók" is többnyire értetlenül fogadnak. Kivételesen radikális, döbbenetes erejű, szavakkal nehezen érzékeltethető muzsika ez, amiről valójában felesleges is hosszasan regélni, ezt bizony hallani kell. Egy biztos, történjen bármi, a (pozitív vagy negatív) hatás nem fog elmaradni. 13 dal 70 percben, az első és a második album erőteljes pillanataira fókuszálva, rendkívül puritán, ennek ellenére szerintem kimondottan tetszetős digipak csomagolásban.

www.steinklang.at

Szeptember közepén Budapesten koncertezik a német neofolk szcéna élő legendája, az ORPLID, a BARDITUS, a SONNENTAU és más zenei csoportok vezéralakja, Uwe Nolte. Az erre az eseményre exkluzív műsorral készülő fiatalos lendülettől fűtött veterán zenész műsorát két (egyelőre még meg nem nevezett) stílus-közeli formáció előadása fogja felvezetni, így kerekítve komplett egésszé ezt a jeles alkalmat.

Helyszín: Kék Yuk, Budapest, III. kerület Fényes Adolf u. 28.

Időpont: 2012. Szeptember 15.

Részletes információk hamarosan.

Az Albin Julius vezette osztrák DER BLUTHARSCH (és egy ideje And The Infinite Church Of The Leading Hand is) már évek óta eltávolodott (gyakorlatilag szembefordult) a dp által képviselt zenei törekvésekkel és zeneileg az elsősorban a múlt század hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveiben rendkívüli népszerűségnek örvendő pszichedelikus rockzenében találta meg azt, amit saját bevallása szerint mindig is keresett, a csoport korai munkái iránt rajongó tömegek pedig többé-kevésbé tanácstalanul, esetleg fásult érdektelenséggel szemlélik (hallgatják) az újabb kiadványokat. Persze akadnak olyanok is, akinek tetszenek a frissebb korongok (szerintem sem rosszak), ettől függetlenül azonban a DER BLUTHARSCH egyértelműen más perspektíva szerint halad jelenleg, mint amiről ezeken az oldalakon írnunk "kell", így inkább csak röviden, mintegy tájékoztató jelleggel ejtenék néhány szót az aktuális sorlemezről.

A nemrégiben egy kisebb Európa-turné keretében bemutatott album 11 dal formájában tárja elénk Albin aktuális elképzeléseit a "tökéletes zenéről", amihez az osztrák csoport Herr Julius szerint egyre közelebb kerül. Ezen törekvésükben többek között a magyar SCIVIAS formáció vezéralakja, Rády Sándor Zsolt igyekszik segítséget nyújtani erőteljes vokálmunkájával a korong egyik kiemelten hatásos szerzeményében, a Harcsakirály szelencéjében. Az albumra összességében az egyszerű, nemritkán disszonáns gitárjáték, pofonegyszerű dobmunka és analóg szintetizátorfüggöny jellemző elsősorban, vérbő effektekkel, koszos hangzással megfejelve, a megszokott kvartett (Albin Julius, Marthynna asszony, Jörg Buchmüller, Bain Wolfkind) előadásában, kellő elszántsággal és vehemenciával alátámasztva. Maga Albin is elismerte, hogy drasztikus zenei változások (szerinte reformok) tömegével kell szembesülnie a formáció iránt érdeklődőknek, de ő ezzel nem kíván foglalkozni, csak a saját útját akarja járni, minden egyéb a hallgatóság problémája kell hogy legyen. Az album pedig természetesen ékes példája ennek a koncepciónak.

http://www.derblutharsch.com/

Ezen a hétvégén kerül megrendezésre a cseh Hradby Samoty fesztivál soron következő, harmadik felvonása, a festői szépségű rosicei kastélyban. Az idei felhozatal érdekességét számunkra elsősorban az adja, hogy a kiemelt fellépők sorában három magyar produkció is fellelhető. Színpadra lép a Csihar Attila által életre hívott VOID OF VOICES, a budapesti martial industrial STURMAST és a békéscsabai neofolk csoport, a LARRNAKH. Az említetteken kívül még a lengyel experimental industrial JOB KARMA és a szlovák symphonic industrial HIEROS GAMOS erősíti a kiemelt produkciók sorát. Ezen túl elsősorban cseh és szlovák formációk kapnak még lehetőséget a bemutatkozásra, többnyire a dark-industrial-experimental-ambient műfajokból szemezgetve. Íme néhány előadó a teljesség igénye nélkül: AKIMBO, DISHARMONY, ISH, INSTINCT PRIMAL, LESOM, STOR és így tovább, a komplett műsortervet pedig az esemény honlapján lehet megtekinteni. Érdemes tehát útnak indulni és részesévé válni a nem mindennapi élménynek, habár a 222 darabra limitált belépők közül mindössze néhány kósza példány keresi már csak a gazdáját.

Kiváló lemezek sokasága (amelyek közé azért természetesen becsúszott egynéhány "kihagyható" darab is), élő fellépések tucatjai, kollaborációk és legendásan alkoholgőzös életvezetés jellemzi a Lina Baby Doll (Peter Andersson) vezette svéd DEUTSCH NEPAL munkásságát a kezdetektől egészen napjainkig. Egy élő legenda, a rendszeres ivászatoknak köszönhetően "csaknem" mumifikálódott jelenség ez a "civilben" rendkívül közvetlen és jó humorú északi harcos, aki örömmel válaszolt a neki feltett kérdéseimre.

 - Nemrégiben zártátok le az aktuális turnét, amelyen a megszokott kvartett (VARUNNA, BAIN WOLFKIND, DEUTSCH NEPAL, DER BLUTHARSCH ATICOTLH) szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. Hogyan telt el ez a szűk 2 hét, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél, milyen élményekkel gazdagodtál?

- Egy turné mindig nagyon izgalmas, ezúttal sem lehetett ez másként. Soha nem tudhatod, hogy mire számíts pontosan a soron következő helyszínen és velem az is gyakran előfordul, hogy azt sem tudom, éppen melyik városban vagyok, habár az országokról többnyire van némi fogalmam, annyira még nem vagyok szenilis (nevet). A többiekkel már nagyon jól ismerjük egymást, tudjuk, hogy mit várhatunk egymástól, így nagy meglepetések elvileg nem érhetnek minket, de ez persze soha nincs így és hajmeresztő dolgok sokasága vár ránk, most sem történt másként. Mindig sok ivóvizet viszünk magunkkal, hogy kompenzáljuk a folyamatos ivászatot, de volt olyan, hogy az ásványvizet egészen szokatlan módon hasznosítottuk. Nem árulom el, hogy pontosan hogyan, de szerintem el tudod képzelni (többé-kevésbé - a szerk.). A túra folyamán ezúttal én is vendégül láttam a társaságot egy napra és mindenki nagyon jól érezte magát a házamban, különösen a kutyáimat kedvelték meg.

Pillanatok a 2012-es WGT-ről. 2 nap, 2 (és fél) helyszín, 12 zenekar, változatos körülmények ("látási viszonyok"). Galériánk második részében a vasárnapi fellépők, időrendben. Nemsokára jön a szöveges beszámoló is.

Első benyomásként következzen most pár fénykép a 21. Wave Gotik Treffen fellépőiről. 2 nap, 2 (és fél) helyszín, 12 zenekar, változatos körülmények ("látási viszonyok"). Az első részben a szombati nap eseményeit mutatjuk be, időrendben. Nemsokára jön a második rész, majd azután a szöveges beszámoló is érkezik hamarosan.

Csaknem a kezdetektől követem figyelemmel a CAMERATA MEDIOLANENSE zenekar pályafutását (konkrétan 1995-ben a Taste This válogatás alkalmával figyeltem fel rájuk első ízben, majd néhány esztendővel később érkezett a mára már kikezdhetetlen legendaként funkcionáló Cavalcare La Tigre kompiláción való szereplés) és mindig öröm a számomra, ha az olasz csoport aktuális kiadványáról adhatok hírt. A "neofolk és társai" címkéhez igen közel álló milánói neoclassical alakulat közel húsz esztendeje teljesít stabil, megbízható minőségben, habár azért kisebb-nagyobb hullámvölgyek ebben az esetben is akadnak olykor, jó példa erre jelen kritikám tárgya.

A Fragmentum Primum indítja a korongot, szintetizátoros merengéssel, Daniela Bedeski narrációjával. Igazából semmi extra nincs a dalban, de felvezetésként megállja a helyét, vagyis a célnak megfelel. A címadó 99 Altri Perfecti (version) a csoportra jellemző hangszínekkel és effektekkel indít, erőteljes férfi énekkel Trevor által, olykor egy kicsit hamiskásan, kissé bizonytalanul. Ami igazán meglepő, az a váratlanul felbukkanó rendkívül környezetidegen dob. Nem tudom, mi volt a zenekar célja vele (talán egy kissé modernizálni kívánták a megszólalásukat), de véleményem szerint a hatás így egyértelműen a negatív felé billen. Effektezett hangmintákkal, zajokkal, szoprán női énekkel, hárfával (Giovanna Di Lecce) ér véget a 11 percnyi játékidő a Vago Augeletto (version) által, egy kis hiányérzetet hagyva maga után, természetesen kérdőjelekkel tarkítva.

A csoport egyértelműen nem kapkodja el a munkát. Sorlemezt az 1998-as Madrigali óta nem jelentettek meg, mindössze 5 rövidebb kiadványt (kislemez és mini-album) dobtak piacra az elmúlt 14 évben, néhány válogatáslemezes dal és újrakiadás mellett, vagyis, úgy vélem, ideje lenne lassan egy komplett albummal jelentkezniük, amire a hírek szerint most komoly esély mutatkozik.

www.cameratamediolanense.it

Némileg visszafogottan, de azért az idei nyár folyamán is hallat magáról a lengyel Rage In Eden kiadó, nem is akármilyen kiadványokkal.

Az ARDITI és a TOROIDH vénájából táplálkozva született meg a LEGIONARII formáció Europa Rex című debütálása a lengyel kiadó jóvoltából, akik klasszikus harci zeneként definiálják a korongot, erőteljes és dacos attitűddel felvértezve, 7 (meglehetősen ötlettelen dalcímmel megáldott) karakteres szerzemény által.

A közelmúltban gyakorlatilag a teljes mellőzöttség sorsára jutott a lengyel kiadónál a dark ambient műfaja, ezen a szomorú tényen igyekszik most korrigálni az ANTIKATECHON Chrisma Crucifixorum című lemeze. 57 percnyi mélyből feltörő, magával ragadó, sodró lendületű morajlás, nem ritkán meglepően ritmikus megoldásokkal vegyítve. Maga a korong és a csoport is már most a kiadó aktuális kedvence, így fokozott kíváncsisággal várhatjuk, mire lesznek képesek hosszabb távon...

Az említetteken túl a nyár folyamán még újabb COLD FUSION, HOTEL DE PRUSSE, DAY BEFORE US / NIMH és L'EFFET C'EST MOI megjelenéseket tervezett be a Rage In Eden, az érdeklődők legnagyobb örömére.

www.rageineden.org

Úgy tűnik, legutóbbi kívánságunk meghallgatásra talált, és idén sikerült úgy összeállítani a programot, hogy az érdekes koncertek ne (nagyon) üssék egymást, az egy stílusba tartozó fellépőket sikerült egy helyszínre gyűjteni, így egy igazán erős programot állítottak össze a neofolk szerelmeseinek.

A nyitó pénteki napon az egyetlen említésre méltó előadó a Cold Meat Industry (egykori?) zászlóshajója, a svéd In Slaughter Natives, ami a Volkspalast (visszakapta a régi nevét?) kupolacsarnokában lép fel, 22:30-tól. Előtte különböző noise/industrial zenekarok játszanak, de mivel ezt a stílust nem annyira kedvelem, nem tudnék túl sokat írni róluk, úgyhogy csak álljon itt a felsorolásuk: az olasz Les Jumeaux Discordants játszik 18:30-tól, utána a német Galerie Schallschutz 19:50-től, majd az angol Cut Hands 21:10-től.

Szombaton lesz az első neofolk nap, ezúttal is a Felsenkellerbe gyűjtve össze a stílus régi-új reprezentánsait. Az újabb zenekarokat képviseli az olasz pszichedelikus folk zenekar, az Oniric (17:30), és az osztrákok feltörekvő kedvence, a Jännerwein (18:40). A régi klasszikusokat olyan nevek jellemzik, mint a több mint 10 év után visszatérő olasz duó, az Ordo Equitum Solis (20:00),az elmúlt években a közeg talán legnépszerűbb zenekarává vált svéd Ordo Rosarius Equilibrio (21:20), és a tavalyi év egyik legjobb lemezét elkészítő, huszadik születésnapját ünneplő német Hekate (D).

Ezen a napon érdekes lehet még a Cold Meat-főnök, Roger Karmanik death industrial csapása, a svéd Brighter Death Now (Anker, 22:50), valamint a Michael Laird vezette amerikai folkzenekar, az Unto Ashes, akiről legutóbb a Sonne Hagallal és Kim Larsennel (Solanaceae) lehetett hallani (Centraltheater, 23:00). Metalos folkerek megtekinthetik az Unto Ashes előtt egyik új kedvencüket, a norvég pagan folk Wardrunát is (21:20).

Idén visszakerült a második neofolk nap a Volkspalastba, a már jól bevált módon, felváltva a kupolacsarnokban és a kantinban sorakoznak az előadók, igazán tömény élvezetben részesítve az arra fogékonyakat (legalábbis a fellépők névsora alapján ez várható és remélhető). Itt lesz a svéd Solblot (Kuppelhalle, 17:00), mely sok-sok év rákészülés után nemrég jelentette meg bemutatkozó lemezét; fellép a főleg közreműködéseiről elhíresült tehetséges német gitáros, Matthias Krause egyszemélyes zenekara, a Vurgart (Kantine, 17:40); ismét eljön a veterán olasz Ain Soph, akik az elmúlt évtizedek zenei útkeresései után egy ki tudja milyen műsorral térnek vissza (Kuppelhalle, 18:30); bemutatkozik a német közönségnek az amerikai Luftwaffe és Valence tagjaiból álló Gnomonclast, akik nemrégiben jelentették meg második nagylemezüket az olasz Old Europa Cafénál (19:30); visszatér a martial pop egykori vezető zenekara, a Derniere Volonte, akik manapság már inkább a szintipophoz állnak közelebb, és utóbb megjelent lemezeik közül a koncerten remélhetőleg a nemrégiben megjelent válogatást (Ne Te Retourne Pas) helyezik előtérbe, és nem a nem túl jól sikerült utolsó sorlemezt, az Immortelt - és most jött a hír, hogy megjelent az új nagylemez is (ahogy tervezve volt, csak nagy volt a hallgatás róla eddig), úgyhogy gondolom arról is várható pár szerzemény (Kuppelhalle, 20:20); a Gnomonclast mellett természetesen fellép a Luftwaffe is, mivel koncerten általában ugyanazokból a tagokból áll a két zenekar (Kantine, 21:30), majd az estet a dán Of the Wand and the Moon zárja, legutóbbi budapesti, minimalista koncertjükkel ellentétben itt remélhetőleg megtapasztalhatjuk, hogy mit tud a zenekar "teljes terjedelmében", hogyan szólalnak meg a nagyszerű új lemez dalai élőben a komplett felállással (Kuppelhalle, 22:30).

Hétfőre nem sok érdekesség maradt, talán egyedül a több mint 10 éve Szegeden is fellépett amerikai In Gowan Ringet lehetne ajánlani a Heidnisches Dorfban 22:00-tól. A fesztivál négy napja alatt egyébként több fentebb említett előadó is fellép itt, de ezekre külön most nem tértünk ki.

A teljes program megtekinthető a fesztivál honlapján, minden egyéb szükség információval karöltve.

Az amerikai VRADIAZEI csoport Európában talán kevésbé ismert formáció, ezen az áldatlan állapoton segíthet azonban jótékony módon ez az igazán figyelemre méltó bakelit korong, amely lényegében a csoport hivatalos debütálásának is tekinthető (két félhivatalos kazetta jelent meg eddig mindössze, de a zenekar egyik tagjával történt beszélgetésből az derült ki, hogy nem tekintik azokat teljes értékű megjelenéseknek).

A nyitó Honey egy többé-kevésbé vidámnak mondható főtémára épül, kicsit meg is lepett ez a könnyed hangvétel, de a hölgyek rövid úton le is zárják az önfeledt mókázást, hogy a lemez hátralevő részében teljesen elvarázsolják a kedves hallgatót, amihez a másodikként felcsendülő Path Of Shadows (hm, azért ennél talán ötletesebb számcímet is alkothattak volna) biztosít tökéletes alapot Yianna megfelelő módon karcos gitárjátékával. Az "A" oldal első felén túljutva az In The City okoz rendkívül kellemes perceket, habár a bendzsót és a buzukit kezelő Lilia részéről ugyan tapasztalható némi bizonytalankodás, de annyira élvezetes, lendületes és őszinte ez a zene, hogy ezen könnyedén túl kell és lehet lépni. A dal végén hallható diszkrét vokál szépen egészíti ki és teszi kompletté ezt a nem mindennapi szerzeményt. A Ghost Leaf hasonlóan temperamentumos, delejes erővel rendelkező dal, méltó lezárása az album első felének. A "B" oldalt indító 13 Moons egy rendkívül zaklatott és felkavaró, lassan építkező, majd felpörgő ritmusokkal operáló, szilaj csikóként száguldó tétel, Christine itt (is) érzelmektől mélyen átitatott hangon adja elő mondanivalóját dalba öntve, szívbemarkoló módon. Az ezt követő Origin And Fate is ezen a vonalon mozog tovább, majd következik a záró River Of Stone, itt Marit hegedűjátékát kell mindenek előtt kiemelnem, hiszen fantasztikus, amit a hölgy produkál, szenvedély és mámor uralja a játékát, amihez ráadásul hihetetlenül magabiztos technikai tudás párosul. Egy szó, mint száz, üdítően élvezetes ez a lemez, sugárzik belőle, hogy a hölgyek nagyon-nagyon élvezik amit csinálnak és kellően magabiztosak is. Zenéjük nem meglepő módon a tengerentúli "újkori" folk alapból táplálkozik elsősorban, ha feltétlenül viszonyítási pontot kell keresnem, akkor a CHANGES és a BACKWORLD csoportokat említeném, de inkább csak tájékoztató, útmutató jelleggel. Roppant módon kellemes és túlzás nélkül varázslatos muzsikát produkálnak a hölgyek, minden felesleges körítést mellőzve, ami azért valljuk be, rendkívül ritka manapság, az én szívembe egyértelműen belopták magukat. A hazájukban viszonylag gyakran koncerteznek (akár egy kisebb könyvtárteremben is), ellenben sajnálatos módon vastagon esélytelen egy európai felbukkanás a részükről.

A korong 500 példányban jelent meg (300 fekete, 100 arany és 100 bronz színű bakeliten) de manapság már rendkívül nehéz beszerezni, habár egy-két kisebb terjesztőnél még érdemes lehet kutatni utána ( a Steinklang például árulja).

www.pesanta.com

Bevallom, komoly meglepetést okozott a felkérés, miszerint két egymást követő estén adjon koncertet a LARRNAKH zenekar Csehország fővárosában, Prágában, de az Epidemie kiadó vezetője, Martin feltétlenül ragaszkodott hozzá, miszerint érdekes kaland és megtérülő befektetés lesz ez a nem mindennapi ötlet, minden szempontból. Így is történt, de nézzük a történetet egy kicsit részletesebben (az már a kezdetektől egyértelmű volt számomra, hogy egy ilyen vállalkozásba csak úgy érdemes belevágni, ha a két eseményre két egymástól eltérő programmal készül a zenekar, így a keddi neofolkos, dobmentes programmal ellentétben szerdára egy harsányabb, ütőshangszerekkel megerősített, zajos neofolk-industrial keverékkel készült a LARRNAKH).

A lipcsei WGT-re készülve az osztrák Steinklang Industries jó szokásához hűen idén is igyekszik elkápráztatni a kedves nagyérdeműt érdekesnél érdekesebb megjelenésekkel.

Kezdjük a felsorolást a kiadó főnökének (Max Presch) egy- (olykor két-) személyes death-noise-industrial formációjával. A legendás RASTHOF DACHAU annál is legendásabb korai munkáiból szemezget a ...das andere Licht gyűjteményes CD (a kihagyhatatlan Exitus természetesen itt is felbukkan) 13 dal és 70 perc játékidő keretében, egy elképesztően szikár és horzsoló zajfolyam formájában. Kötelező vétel!

Max egyik leghűségesebb bajtársa Reinhard Hopfe is ráunt a semmittevésre, így születhetett meg 5 év hallgatás után a STAHLWERK 9 (az utolsó sorlemez a felemás fogadtatásra lelt Revolution Of The Antichrist volt 2007-ben) legújabb pörölycsapása a The Grey Ghost album. A kiadó szerint a black industrial és a dark ambient lenyűgöző keverékét produkálja a friss korong, amely 7 dalt rejt magában 67 percben (lesz egy limitált verzió is egy 18 perces bónusz dallal 3 incses CD-R-en - na ne... - megtoldva), 4 oldalas digipak borítóval ellátva.

112 percben 24 dalt foglal össze DVD-tokba csomagolva Olegh Kolyada (ODA RELICTA, FIRST HUMAN FERRO stb.) OSTARBEITER nevű death industrial projektje a The Iron Era címmel ellátott gyűjteményes dupla lemezén, amelyet egészen a múlt század végére visszanyúlva állított össze hősünk elfeledettnek hitt archív felvételekből, demókból, valamint különböző együttműködésekből többek között a DEUTSCH NEPAL, a WERTHAM, az ISOMER és a STREICHER formációkkal.

Artefakte des Verderbens címmel új albummal jelentkezik a svájci ATOMTRAKT csoport, melynek központi témája a sztálingrádi csata. Két évvel a (kiadó szerint) nagy sikerű Sperrstelle Nordost album után itt az aktuális kardélrehányás Christoph Zieglertől 52 percben 8 dal által, a már megszokott nagyzenekari elemekkel fűszerezett, bombasztikus ipari hangzással vegyítve. Itt jelenleg még nincs hír limitált (szögesdrótos) verzióról, de reménykedni szinte kötelező... A dalszövegek a halál kétértelműségét járják körül a félelemmel és a pusztulással kiegészítve, vagyis a meglepetés kizárt.

A kiadó szokásos évi válogatáslemeze a Pagan Folk und Apocalyptic Psychedelia újabb felvonása is heteken belül várható, de ezzel kapcsolatosan a dp még nem rendelkezik hivatalos adatokkal.

www.steinklang.at

A 2004-es Commémoration gyűjteményes anyag után idén újabb válogatáskorongot dobott piacra a HauRuck! kiadó francia üdvöskéje, a DERNIERE VOLONTE (külön érdekesség, hogy ez a kiadvány az osztrák cég századik megjelentetett produktuma), amiről egy rövid beharangozó keretében már a dp is beszámolt korábban, most nézzük egy kicsit részletesebben.

Az Un Pas En Arrière indítja a lemezt, ez egy kiadatlan dal 2008-ból, ami az eredeti elképzelések szerint egy EP formájában került volna megjelentetésre, de ez a terv végül kútba esett (ebből a merítésből szól még ezen a kiadványon a címadó Ne Te Retourne Pas is). Lassú, ráérős darab, valójában inkább intro jellegű kompozíció, felvezetésként tökéletesen meg is állja a helyét. Az Achtung a legendás DER BLUTHARSCH tribute albumról (Fire Danger Season) lett kimásolva, azt hiszem erről a dalról felesleges is többet írnom, szerintem mindenkinek ismerős lehet már. A L'Appel a második HauRuck! fesztiválra megjelentetett bakelitválogatásról lett ide átmentve, remek szerzemény, csak egy picit gyorsan lepereg, de nagyon lendületes, így ebben az esetben talán célszerűbb is ez a rövidre szabott játékidő és még a távolba tekintő, érzelgősen merengő "la-la-lázás" is megbocsátható. A J'Aimerais Tant Crier ismét egy eddig kiadatlan dal, ezúttal 2005-ből, erősen minimalista felfogásban, akár egy POSITION PARALLELE-kompozíció is lehetne, gyanítom nem fog túl mély nyomot hagyni a hallgatókban. A 2006-os Regard Camouflage a Devant Le Miroir-korszakból szól, majd ezt követi a Mon Insolence (Corps Languissants, Chapter 1) 2007-es kiadatlan verziója a hűséges bajtárs Pierre Pi közreműködésével. Ezek után némi szerkesztési és gyártási malőr következtében a dalok sorrendje felborul (más a sorrend a borítón a lemezen hallhatóhoz képest) és az egyik legismertebb DERNIERE VOLONTE dal csendül fel a Toujours képében. Ez a darab maga a DERNIERE VOLONTE-esszencia, legalábbis ha szigorúan a csapat újkori, ritmusorientáltabb  korszakát vesszük figyelembe. A L'Eau Froide a Toujours EP "B" oldaláról szól hasonlóan pazar minőségben és színvonalon, mint a 7 incses címadó dala. A L'Éternité a baráti (bajtársi) DER BLUTHARSCH zenekar The Philosopher's Stone című korongjának egyik extra (a foszforos) bakelit-verziójáról lett kimásolva, valójában - véleményem szerint - egy könnyen felejthető darab. A La Nuit Revient (WP.38) ismét egy rendkívül ismert és népszerű dal a Devant albumról, ám itt a 10"-es bakeliten megjelentetett hosszabb verziót hallgathatjuk, a folytatásban pedig itt is a "B"-oldalas játszótárs következik, nevezetesen a Tout A Disparu. A már említett Ne Te Retourne Pas zárhatná le ezt a kordokumentumként is értékelhető összeállítást (de csalafinta módon rejtett dalként meghallgathatjuk még a Sage című szerzeményt is erősen demós minőségben), amely nagyszerű pillanatai mellett néhány futó üresjáratot is hordoz magában, vagyis amennyiben röviden kellene összefoglalnom a lényeget, úgy nyilatkoznék, hogy elsősorban azoknak ajánlom a beszerzését, akik elkötelezett rajongóként minden kiadványt be kívánnak szerezni a csoporttól, illetve akkor is megfelel a célnak, ha valaki csak most ismerkedik a zenekarral. Egyéb esetekben nem tartom kihagyhatatlannak a lemezt, sőt kisebb-nagyobb hibáival túlzás nélkül finoman méltatlanná is teszi ezt a kimondatlan tisztelgést a kiadó irányába.

A korong könnyedén beszerezhető közvetlenül az osztrák kiadótól, illetve szinte bármelyik európai terjesztőtől.

www.hauruck.org

A zeneileg rendkívül sokoldalúnak minősíthető osztrák Michael Gregor (az úriember megfordult már számtalan csoportban - illetve jelenleg is tagja több zenekarnak - , mint például a SUMMONING, az ABIGOR, a PAZUZU, a DIE VERBANNTEN KINDER EVAS stb.) irányítása alatt álló KREUZWEG OST formáció 2000-ben megjelent debütáló korongja (Iron Avantgarde) ugyan felettébb felemás fogadtatásban részesült (elsősorban a "szakma" részéről, a nagyközönség többnyire pozitív módon értékelte), mégis érezhető volt már akkoriban is, hogy egy nem mindennapi csoport szárnypróbálgatásait szemlélhették az arra érdemesek. Az ezt követő 2005-ös Edelrost album már egyértelműen pozitívabb fogadtatásra lelt minden vonatkozásban (habár akadt, aki pocskondiázta ezt a korongot is lelkesen), hovatovább én személy szerint az egyik legjobb martial-industrial lemeznek tartom mind a mai napig, így tűkön ülve vártam a harmadik sorlemez megjelentetését, ami idén januárban realizálódott, a szokásoknak megfelelően az angol Cold Spring Records címkéjével.

Az Exitus In Paradisum indítja az albumot, hömpölygő monstrumként dübörögve, elfojtott szövegmondással, hangbevágásokkal, szikár dobütésekkel, hihetetlenül hatásos és magával ragadó perceket eredményezve. Az ezt követő Calvaria egy pattogósabb, zaklatottabb tétel, tipikus KREUZWEG OST-stílusjegyekkel, talán csak az összkép tisztább itt a korábbiakhoz képest, és furcsa leírni, de mintha némi ironikus vidámság bújna meg ebben a szerzeményben. A Stammen zord dallamaival, kimérten arcul csapó dobjaival egy lávafolyam méltóságával valamint ellenállhatatlan erejével tör utat magának, és itt már az egyszeri hallgató számára is egyértelművé válhat: hiába jók az ötletek és kompletten maguk a dalok, az összkép túl steril lett, hiányzik a jó értelemben vett koszos hangzás, ami eddig a csoport elsöprő erejét adta. Nincs komolyabb probléma, egyszerűen csak - bármennyire furcsán hangzik is ez - túl jól és mindenekelőtt túl tisztán szól az album, az én ízlésemhez és a KREUZWEG OST eddigi munkáihoz mérten legalábbis feltétlenül. A Heiliger Gehorsam himnikus hatása megkérdőjelezhetetlen, a martial industrial műfaj minden erejével (kliséjével?) és vehemenciájával felvértezve. A Thy Will Be Done esetében érezhető a legegyértelműbben, hogy a KREUZWEG OST immáron a műfaji kapukat is kitárta (vagy inkább résnyire nyitotta), hiszen visszafogottan, de azért kellő hangsúllyal elektronikus zenei megoldások gyűrűznek elő a hangkavalkád közepette, első nekifutásra egy picit meglepő módon, de hamar hozzá lehet szokni, szépen simulnak egymásra a zenei rétegek. A Black Moon power-industrialba hajló torzulása számomra vitathatatlanul a Gott Mit Uns egyik csúcspontja, letaglózó erejű, szikár és dühös, ahogy annak történnie kell... Ezen a vonalon halad tovább a Geh Mit Gott is, sőt még rá is tesz egy lapáttal az elődjére, fékevesztett hangorkánba torkollva. A Feuertaufe katonás menetelése és az albumot záró Gestige Emigration rövid merengése teszi teljessé ezt a minden ízében kiemelkedő anyagot, azonban mégis maradt bennem néhány kérdőjel, illetve nem csekély hiányérzet. Ennél is többet, jobbat és erőteljesebbet vártam ugyanis a csoporttól, a kiemelkedően erős Edelrost után legalábbis feltétlenül, a jelek szerint azonban a két lemez között eltelt 7 hosszú esztendő is kevésnek bizonyult, hogy megfelelően kiérlelt, méltó folytatást produkáljon a KREUZWEG OST. A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, nálam így is - gyaníthatóan - a 2012-es esztendő egyik legjobbja lesz a Gott Mit Uns, de az előzmények és a fejlődési görbe figyelembe vételével enyhe csalódás ez a dalcsokor.

A lemez nagyon jó terjesztéssel rendelkezik, Európa számos országában beszerezhető, de a bőséges kínálat és a különböző akciós lehetőségek miatt elsősorban mégis a Cold Spring az elsődleges opció.

www.coldspring.co.uk