Bevallom, komoly meglepetést okozott a felkérés, miszerint két egymást követő estén adjon koncertet a LARRNAKH zenekar Csehország fővárosában, Prágában, de az Epidemie kiadó vezetője, Martin feltétlenül ragaszkodott hozzá, miszerint érdekes kaland és megtérülő befektetés lesz ez a nem mindennapi ötlet, minden szempontból. Így is történt, de nézzük a történetet egy kicsit részletesebben (az már a kezdetektől egyértelmű volt számomra, hogy egy ilyen vállalkozásba csak úgy érdemes belevágni, ha a két eseményre két egymástól eltérő programmal készül a zenekar, így a keddi neofolkos, dobmentes programmal ellentétben szerdára egy harsányabb, ütőshangszerekkel megerősített, zajos neofolk-industrial keverékkel készült a LARRNAKH).
Kedden (április 17.) az elsősorban drum and bass és techno partiknak otthont adó, belvárosi Matrix klub biztosított terepet az amerikai AGALLOCH zenekar és a szintén tengerentúli VELNIAS társaságában lebonyolított koncertnek. A hétköznap miatt igen precízre szabott menetrendet tartva (a beállások és maguk a koncertek is a legnagyobb rendben lettek levezényelve) pontban 20 órakor kezdtük a koncertet, egy jelenleg még címmel nem rendelkező, ropogósan friss szerzeménnyel. A közönség soraiban (az első vonal számomra kicsit meglepő módon egészen szorosan a színpad elé sorakozott fel) azonnal feltűntek az AGALLOCH és a VELNIAS tagjai is és végig feszült figyelemmel követték a pontosan 40 percre szabott műsort (megjegyzem, eleinte egy kissé zavart is a dolog, arra gondoltam, hogy csak az érdekli őket, betartjuk-e a nekünk kiszabott játékidőt, de később kiderült, erről szó sem volt, sőt...).
A már említett - ezen az estén debütáló - dal mellett az eddigi két album válogatott dalai szóltak katonás sorrendben az Allerseelenlider válogatásról ismert Knistern-feldolgozással kiegészítve, ez utóbbit természetesen Gerhard barátunknak ajánlva. A koncert remekül sikerült, a hangosításra egy rossz szavunk sem lehetett, a technikai személyzet végig rendkívül készségesen és barátságosan tette a dolgát, a közönség pedig erőteljes tapssal és szórványosan ráadást követelve búcsúztatta az erre a kiruccanásra trióvá zsugorodott zenekarunkat.
A színpad villámgyors átrendezése után a VELNIAS vágott bele 50 perces műsorába (akikről sajnos nem tudtunk használható fotót készíteni a színpadra boruló tömény füst miatt), a jelenlévők legnagyobb megelégedésére. Bevallom, korábban szinte egyáltalán nem ismertem őket, zeneileg is rendkívül távol áll a dp vezérfonalától mindaz, amit képviselnek, így talán megbocsátható, ha csak annyit írok, számomra egyfajta kevés egyéniséggel, de rendkívüli elszántsággal megáldott kísérletezős pszichedelikus stoner - doom metál zenének tűnt amit produkáltak, egyértelmű hatásokkal rendelkezve az este főzenekara által, illetve érintőlegesen meg kell még említenem a MY DYING BRIDE, a BETHLEHEM, az ANATHEMA, olykor a NEUROSIS formációkat. Becsülettel helyt álltak, a közönségnek tetszett is amit csináltak, így azt kell leírnom, hogy kellemes élménnyel szolgáltak; ha kicsit több egyéniséggel bírnának, akár új kedvencet is avathattam volna, így azonban ennyi elég is volt belőlük.
Az este záróakkordjaként 22 órakor az esemény főzenekara, az AGALLOCH állt színpadra, hogy a Marrow Of The Spirit turné záróestéjén 120 percben(!) szórakoztassa az egybegyűlteket. A csapatot Európában is rendkívül sokan ismerik és szeretik, kiválóan igazolta ezt az is, hogy a véleményem szerint durván hosszúra nyújtott előadásukat az első hangtól az utolsóig kitörő örömmel és vehemenciával jutalmazta a közönség (130 fizetővendég volt, de összességében kb. 170-re rúgott a jelenlévők száma). Nem rossz, amit csinálnak, többé-kevésbé nekem is tetszenek a lemezeik, de ez a koncert számomra túl hosszú volt, bő fél óra után ezért a backstage-ben vacsorázva, beszélgetve töltöttem az időt a magyar különítmény többi tagjával, egészen addig, amíg az utolsó ráadásként (több is volt, természetesen) felcsendült a Kneel To The Cross-feldolgozás a legendás SOL INVICTUS zenekartól, amit persze mi sem hagyhattunk ki. A színpadkép ekkor már túlzás nélkül kaotikusnak volt minősíthető, gyakorlatilag csak az nem viháncolt az emelvényen, aki nem akart. A koncert után az AGALLOCH és a VELNIAS tagok szinte azonnal lerohantak minket, hogy kifejezzék elismerésüket (ami meglepő módon egészen őszintének tűnt), állításuk szerint a komplett turné alatt a LARRNAKH volt a legjobb vendégzenekar (nocsak-nocsak...), míg végül a nagy-nagy barátkozás véget nem érő közös fotózásba és lemezek cserélgetésébe torkolt, majd gyors pakolás, búcsúzkodás és irány az Epidemie kiadó főhadiszállása, ahol Martin látott minket vendégül.
Szerdán viszonylag korai ébredés, a szokásos palacsintás reggeli és máris indulhatott a csavargás Prága belvárosában (városnézés, ebéd a Moldva partján, fotózás és egy rövid bevásárlótúra sűrített tejre, Becherovkára és fidorkára vadászva), majd este 6-kor érkezés a K4 egyetemi klubba, az aktuális koncert helyszínére, ahova már régi ismerősként toppantunk be, hiszen tavaly is zenéltünk ebben a hangulatos teremben. Itt már akadtak kisebb problémák, hiszen az esemény hangosításáért felelős technikus (aki egyben a STOR zenekart is irányítja) közel 1 órás késéssel futott be a helyszínre, de végül becsülettel kitett magáért és 20 óra után néhány perccel már kezdetét is vette az előzenekar szűk fél órás produkciója, amely a csoport debütálását is jelentette koncerten. A két főből (na jó, volt egy "vokalista" is, aki annyira súlytalannak bizonyult, hogy akár el is feledkezhetünk róla) álló zenekar tömény, éjsötét ambientet vezetett elő, némi karcos industrial zenével fűszerezve, lényegében ennyi volt a STOR produkciója (megjegyzem, az eredeti tervek szerint ezen az estén a TÁBOR RADOSTI állt volna még színpadra, de az ő fellépésük sajnos meghiúsult), többé-kevésbé átlagos összképet eredményezve, vagyis nem volt rossz, de semmi különös, a (számomra) legérdekesebb momentumot az jelentette velük kapcsolatban, hogy a háttérvetítésükhöz többek között a Forbiddent is felhasználták Clive Barker rendezésében, amit a kezdeti években még a LARRNAKH is előszeretettel használt.
Rövid átszerelés után máris kezdetét vette a magyar csoport műsora. Az előző estével ellentétben a harsányabb, dobokra épülő, durvább industrial darabok kerültek előtérbe, 2-3 feloldozást jelentő lágyabb, gitáros szerzeménnyel fűszerezve. A közönség létszáma ugyan jóval elmaradt az előző estétől (35 fizetővendég), de a lelkesedéssel itt sem volt probléma különösen egy LARRNAKH-pólós rajongó átszellemült "előadása" okozott némi derűt sorainkban, de ezt minden bántás nélkül írom, imponáló volt a fazon lelkesedése. A programot erre az estére (Martin kérésének engedve) egy kissé kibővítettük a szokásos 40 perchez képest, de így is gyorsan elrepült az idő. A hangzás egyértelműen elmaradt az előző estihez képest, de még bőven az élvezhetőség határain belül maradt. A koncert után pakolás, még egy gyors falatozás a backstage-ben (Jana ismét sziporkázott a szakácsnő szerepében), beszélgetés, nevetgélés a vendéglátóinkkal, majd érzékeny búcsú és indultunk is a pályaudvarra, hogy az éjszakai vonattal megcélozzuk Budapestet.
Összességében egy kiemelten kellemes és hasznos kiruccanásnak bizonyult a prágai etap, rendkívüli élményekkel gazdagodott a LARRNAKH zenekar, vagyis feltétlenül érdemes volt nekivágni ennek a nem mindennapi kalandnak és őszintén reméljük, hogy mihamarabb visszatérhetünk a cseh fővárosba.
