A 2004-es Commémoration gyűjteményes anyag után idén újabb válogatáskorongot dobott piacra a HauRuck! kiadó francia üdvöskéje, a DERNIERE VOLONTE (külön érdekesség, hogy ez a kiadvány az osztrák cég századik megjelentetett produktuma), amiről egy rövid beharangozó keretében már a dp is beszámolt korábban, most nézzük egy kicsit részletesebben.
Az Un Pas En Arrière indítja a lemezt, ez egy kiadatlan dal 2008-ból, ami az eredeti elképzelések szerint egy EP formájában került volna megjelentetésre, de ez a terv végül kútba esett (ebből a merítésből szól még ezen a kiadványon a címadó Ne Te Retourne Pas is). Lassú, ráérős darab, valójában inkább intro jellegű kompozíció, felvezetésként tökéletesen meg is állja a helyét. Az Achtung a legendás DER BLUTHARSCH tribute albumról (Fire Danger Season) lett kimásolva, azt hiszem erről a dalról felesleges is többet írnom, szerintem mindenkinek ismerős lehet már. A L'Appel a második HauRuck! fesztiválra megjelentetett bakelitválogatásról lett ide átmentve, remek szerzemény, csak egy picit gyorsan lepereg, de nagyon lendületes, így ebben az esetben talán célszerűbb is ez a rövidre szabott játékidő és még a távolba tekintő, érzelgősen merengő "la-la-lázás" is megbocsátható. A J'Aimerais Tant Crier ismét egy eddig kiadatlan dal, ezúttal 2005-ből, erősen minimalista felfogásban, akár egy POSITION PARALLELE-kompozíció is lehetne, gyanítom nem fog túl mély nyomot hagyni a hallgatókban. A 2006-os Regard Camouflage a Devant Le Miroir-korszakból szól, majd ezt követi a Mon Insolence (Corps Languissants, Chapter 1) 2007-es kiadatlan verziója a hűséges bajtárs Pierre Pi közreműködésével. Ezek után némi szerkesztési és gyártási malőr következtében a dalok sorrendje felborul (más a sorrend a borítón a lemezen hallhatóhoz képest) és az egyik legismertebb DERNIERE VOLONTE dal csendül fel a Toujours képében. Ez a darab maga a DERNIERE VOLONTE-esszencia, legalábbis ha szigorúan a csapat újkori, ritmusorientáltabb korszakát vesszük figyelembe. A L'Eau Froide a Toujours EP "B" oldaláról szól hasonlóan pazar minőségben és színvonalon, mint a 7 incses címadó dala. A L'Éternité a baráti (bajtársi) DER BLUTHARSCH zenekar The Philosopher's Stone című korongjának egyik extra (a foszforos) bakelit-verziójáról lett kimásolva, valójában - véleményem szerint - egy könnyen felejthető darab. A La Nuit Revient (WP.38) ismét egy rendkívül ismert és népszerű dal a Devant albumról, ám itt a 10"-es bakeliten megjelentetett hosszabb verziót hallgathatjuk, a folytatásban pedig itt is a "B"-oldalas játszótárs következik, nevezetesen a Tout A Disparu. A már említett Ne Te Retourne Pas zárhatná le ezt a kordokumentumként is értékelhető összeállítást (de csalafinta módon rejtett dalként meghallgathatjuk még a Sage című szerzeményt is erősen demós minőségben), amely nagyszerű pillanatai mellett néhány futó üresjáratot is hordoz magában, vagyis amennyiben röviden kellene összefoglalnom a lényeget, úgy nyilatkoznék, hogy elsősorban azoknak ajánlom a beszerzését, akik elkötelezett rajongóként minden kiadványt be kívánnak szerezni a csoporttól, illetve akkor is megfelel a célnak, ha valaki csak most ismerkedik a zenekarral. Egyéb esetekben nem tartom kihagyhatatlannak a lemezt, sőt kisebb-nagyobb hibáival túlzás nélkül finoman méltatlanná is teszi ezt a kimondatlan tisztelgést a kiadó irányába.
A korong könnyedén beszerezhető közvetlenül az osztrák kiadótól, illetve szinte bármelyik európai terjesztőtől.
