A 2010-es The Bad Luck Bird kislemez az akkori időszak egyik legnagyobb szenzációját jelentette számomra a neofolk berkein belül, még úgy is, hogy erősen "A"-oldalas kiadványként tartom számon azóta is. Ezek után a The Cruellest Month album olyan mértékű csalódást okozott, hogy a lemezkritika megírására a mai napig nem tudtam rászánni magam, és ez talán már így is marad több okból is. Nem csoda tehát, ha a Tony Wakefordba vetett jelentős bizalmam a legfrissebb vinyl kislemezben összpontosult. Lássuk, mi lett az eredmény...

A címadó szerzemény indítja a kislemezt, és már az első hangok egyértelműsítik, a neofolk műfaj egyik atyja ismét izgága kedvében vonult stúdióba aktuális elképzeléseit rögzíteni. A vastagon effektezett gitárok nem csekély mértékben tekerik, facsarják ki az egyébként "neofolkos alapakkordokra" épülő szerzeményt, amibe némi torzítás, üveghangok és egyebek hoznak több irányból is színt, a jól eltalált kiállásokkal megbolondítva. Caroline Jago basszustémáit érzem egy kissé elveszettnek, ellenben a többek között az AGALLOCH révén ismertté vált Don Anderson ezúttal igen jelentős szerephez jut, nem ritkán Nick Saloman játékát idézve, elsősorban a CURRENT 93-ban eltöltött idők szellemét felvonultatva. Nem rossz dal, de számomra nem nyújt igazán elsöprő élményt, és őszintén, a Bad Luck Birdnek a poros nyomába sem ér. A Like God struktúrájában határozottan a korai időket idézi, a hangszerelés azonban jelentősen sokrétűbb a klasszikus alkotásoknál. Az ének a megszokott módon kissé hamiskás, ami különösen akkor domborodik ki, amikor Tony Liza Graham támogatásával hallatja a hangját. Menetelős, himnikus darabról van szó, amely jelen esetben véleményem szerint határozottan erőteljesebbre sikerült a reflektorfényt jobban élvező címadó szerzeménynél.

A SOL INVICTUS tehát köszöni szépen, megvan, további anyagok várhatóak, de érzésem szerint ezzel a kislemezzel inkább csak a diszkográfia terebélyesedett, amit azért az elkötelezett rajongók feltétlenül szerezzenek be. A limitáció 500 példányra szól.

Az alábbiakban Bérces Ádám tesz említést néhány mondatban a novemberben megjelent második KRASCHAU album kapcsán, illetve az Unitas projekt lemezes testet öltéséről.

Szinte egy időben, novemberben jelent meg a hazai KRASCHAU új albuma, a Falanx, illetve a projekt KRIEGSFALL-U.-val közösen rögzített Unitas split CD-s újra kiadása. Az Unitas eredetileg májusban jelent meg a MozgaloM kiadásában egy szigorúan 27 darabra limitált szériában, az UFA Muzak gondozásában megjelenő digipak CD-n azonban most a szélesebb közönség is megismerheti a ritka kiadványt. A kazettán eredetileg szereplő hat szám az eltérő hordozónak megfelelően remaszterizálva került az összesen 35 percnyi játékidőt tartalmazó korongra annyi eltéréssel, hogy az utolsó, közös tétel, a "Nem hal meg" 16 perces, kazettás verziója helyett egy öt perces mix formájában hallható, illetve tartalmaz egy hetedik bónuszdalt is, amely a másik közös szám ambient-dub remixe. A Falanx, a KRASCHAU második lemeze ismét az argentin Twilight és a spanyol Gradual Hate Records összefogásában jelent meg. A szintén digipakba csomagolt lemezen összesen tíz felvétel található mintegy 43 percben.

A szeptember elején megrendezett, kiemelkedően jó hangulatban eltelt Focus Abyssi-est eseményeit ezúttal egy képgaléria formájában próbálom felidézni.

A tavaly év végi, aktuális Death in June-turné drezdai állomása köré szerveződő első Runes + Men fesztivál felhozatalában megközelítette az az évi, igen erős WGT-s kínálatot. Az idei, nem túl erős WGT-t viszont biztos felülmúlja a második felvonás (amit ezúttal Lipcsében tartanak) - legalábbis a felvonultatott neveket tekintve mindképp. A két nap jól láthatóan különül el azon egyszerű tematika mentén, hogy az első nap a németeké, a második a briteké (kakukktojásként a dániai orosz elektrobohóc Parzivallal kiegészülve). Pénteken a jelenleg legjobb, leginkább figyelemre méltó három német neofolkzenekar, a Hekate, a Darkwood és a Sonne Hagal lép fel, előttük bizonyíthatja rátermettségét a seelenthronos Norbert Strahl másik formációjával, a Steinnal, valamint a Golgatha énekeseként (is) ismerős Marcus Stieglegger pogányfolk zenekara, a MARS (hozzá kapcsolható a Vortex nevű dark ambient projekt is - mennyi ötletes, eredeti név) nyitja az estet. A szombati nap húzóneve a Sol Invictus, előttük egykori hegedűsük, Matt Howden (Sieben) játszik majd, itt lesz az egykor a Death in June-ban is közreműködő Gary Carey zenekara, a Joy of Life, a betegség miatt elmaradó While Angels Watch helyett pedig a Naevus lép fel. Kissé kívülállóként bemutatkozhat ennek a közönségnek a fiatal énekes-dalszerző, Evi Vine is. A jegyár péntekre 30 euró, szombatra 35, a helyszín a lipcsei Theaterfabrik.

Képgalériánk második részében a szombati nap fellépői következnek az Altes Landratsamtból.

Az Aureliusz Pisarzewski és Maciek Frett által alkotott lengyel kísérleti-ipari zenei formáció ugyan készített már kiemelkedő lemezeket (személyes kedvenceim a Strike, a Tschernobyl és a Punkt), ám elsősorban koncerten mutatkozik meg a két fiatalember által megalkotott muzsika valódi ereje. A tavalyi Hradby Samoty fesztiválos fellépésük után érett meg bennem a gondolat, hogy egy interjú által talán Magyarországon is ismertebbé lehetne tenni a nevüket. A válaszokra ugyan tekintélyes várakozás után vethettük vigyázó szemeinket, de így is számos érdekességre derül fény az urak válaszai alapján.

- A legutóbbi önálló JOB KARMA album a Punkt volt, még 2010-ben, de ha nem tévedek, már készül az újabb lemez.

- Aureliusz: Valóban így van, jelenleg is dolgozunk az új dalokon. A végét ugyan még nem látjuk pontosan, de azt hiszem, minden a legjobb úton halad. A Matt Howden társaságában létrehozott 7JK projekt most egy kicsit pihentetve lesz, ezáltal több időnk marad a JOB KARMA ügyeit intézni és ez így van jól.

- Az egyik kedvenc lemezem tőletek a Strike. Ez egy nehezen befogadható és értelmezhető album, nekem mégis nagyon tetszik, az elmúlt 10 esztendő egyik legjelentősebb alkotásának tartom az országotokból. Mit jelent ez a korong manapság nektek, mi a véleményetek róla?

- Aureliusz: Örülök, hogy tetszik, én is nagyon szeretem és végtelenül büszke vagyok rá. A Strike egy nagyon erőteljes album, bizonyos momentumait (Red Sky, Ecce Homo, March) a mai napig elővesszük a koncertjeinken, természetesen némileg átdolgozva, különleges animációs háttérvetítéssel kiegészítve.

A célegyeneshez közelítve némi változás után (módosított helyszín, zenekarok cserélődése) már biztossá vált az idei Ghost Gathering fesztivál programja. Magyarországot idén a LARRNAKH neofolk/industrial formáció képviseli a bukaresti Herestrau parkban, egy káprázatosan szép japán kertben lebonyolításra kerülő eseményen. A fellépő előadók sorát gyarapítja még többek között a görög neoclassical/ambient CHAOSTAR, az aradi CELELALTE CUVINTE, a bukaresti depresszív black metal KISTVAEN és még számos egyéb produkció. A koncertek mellett idén is lesz CD-vásár, művészeti bemutatók és egyéb kiegészítő rendezvények.

Ghost Gathering Fesztivál, Július 12-13. Bukarest, Herestrau Park

További információk: www.ghostgathering.ro

Valódi underground zenei kavalkád várt ezen a nyárias májusi kedd estén mindazokra, akik ellátogattak a budapesti belváros szívében rejtőző apró, de hangulatos Trafik klubba, hogy a 11 országot érintő ALUK TODOLO / LUSSURIA (itt megspékelve a honi SCIVIAS formációval) turné magyar felvonásán részt vegyenek.

Az előzetes információk szerint kapunyitás 20 óra, koncertkezdés 30 perccel később... Ebből természetesen semmi nem lett, megjegyzem felesleges is lett volna, hiszen a közönség ritka ráérősen csordogált a Trafik felé, oktalanság is lett volna időben kezdeni a mulatságot, és így legalább volt lehetőségem senkitől sem zavartatva tüzetesen megszemlélni a merch-pultot.

Az amerikai Luftwaffe a két tag között fennálló személyes okok miatt idén abbahagyta a közös munkát ezen a néven. A zenekar utolsó nagylemeze Dissension címen jelent meg az olasz Old Europa Café kiadónál. A felvételeken közreműködik Axel Menz (Hekate), Art Abscon és Erin Powell (Awen). Ahogy korábbi lemezeknél is előfordult, most is szerepel egy feldolgozás a cd-n, mégpedig a Little Black Angel a Death in June-tól. Az új anyag melletti idei másik megjelenésként a német Lichterklang kiadó újra megjelentette a zenekar nagyszerű bemutatkozó anyagát, a Trephanus Uhrt, a normál digipak verzió mellett egy limitált példányszámú speciális változatban is, mely egy fémdobozban tartalmazza a normál digipakos cd-t, egy válogatást a zenekar korai felvételeiből cd-r-en, valamint a szokásos "apróságokat" (matrica, képeslap). A zenekar vezetőjének tekinthető b9 InViD Et Nihil néven folytatja a zenélést. Mivel ő írta a Luftwaffe-dalok nagy részét, élőben továbbra is játszani fogja azokat, új szerzeményekkel karöltve. Szeptember 7-én fellép a Sonne Hagal és az Awen társaságában Frankfurtban, Németországban, mely eseményre egy speciális CD EP is megjelenik, melyen az első hivatalos Et Nihil-felvétel is hallható lesz.

A körülbelül 633 különböző kiadvánnyal rendelkező, ezerrel kollaboráló japán géniusz(?) Masami Akita, valamint a hozzá képest nyugdíjas tempóban alkotó svéd Henrik Nordvargr Björkk (ő az életművét tekintve "mindössze" a töredékével dicsekedhet, ha szigorúan a darabszámot vesszük figyelembe) megalkotta, majd az angol Cold Spring által rögvest piacra is dobta közös szériájuk immáron harmadik darabját. Lehet örülni...

Felütésként azonnal szeretném tisztázni, hogy soha nem voltam igazán elájulva a MERZBOW munkásságától, és ha már a japán zajról beszélünk én inkább a HIJOKAIDAN - AUBE vonalat erőltetem, de kinek mi, ugyebár... A korong a ritka trükkös címmel felvértezett Heterotic String Hybrid című kompozícióval indít (klasszikus értelemben vett zenéről természetesen továbbra is dőreség lenne beszélni), amely egy váratlan fricskával máris a hangfalak elé szegezheti a gyanútlan rajongót, hiszen meglepően letisztult hangzásával (bizonyos formai kereteken belül természetesen), karcos, mégis némileg barátságos megszólalásával felettébb visszafogott étvágygerjesztőnek bizonyul. Csörgés, zörgés, zúgás persze akad itt is bőséggel, de mindez ebben a szűk 8 percben kissé öregurasan, a fékre határozottan rátaposva gördül tova lassan, de biztosan. A Lorentz Covariance-ben azért már megrázzák magukat az urak és hisztériás potméter csavargatásba kezdve fel is vonultatják a strukturált káosz (milyen is az?) egyértelmű jeleit. A legszebb harsh noise hagyományok szerint peregnek a percek, ellenben különösebb izgalomnak még csak jele sincs továbbra sem, sajnos. Az album szerkezetében itt egy jelentős változás áll be, hiszen az első két dal Kamrat Nordvargr szerzeményeként Akita san stúdiós ügyködésével került rögzítésre, míg a fennmaradó két tételnél pozíciót váltanak és cserélnek az urak. A Submaton Color Pt. 1 ennek megfelelően már közelebb is áll a klasszikus harsh noise vonulathoz, amit mégiscsak a japánok nyomtak igazán tökélyre fejlesztve elsősorban a múlt század 90-es éveiben. Monoton zakatoló zajmassza, hosszan kitartott, gerjesztett hangokkal, örvényló fortyogássá fejlődve. Az absztrakt zaj irányába húzva zárja le az albumot a Submaton Color Pt. 2, hogy miután elhal az utolsó ezüst korongba égetett hang is, szinte fájdalmas legyen a csend, ami körbeöleli a hallgatót. A megszokottakhoz hűen ez a szűk 47 perc is ritka nehéz hallgatni való anyag, nálam is ritka vendég lesz a lemez a lejátszómban.

A 2013-as, 22. lipcsei Wave Gotik Treffenre emlékezve következzen pár fotó a számunkra érdekes előadók fellépéseiről, ezúttal is két nap terméséből válogatva. Az első részben a pénteki nap fellépői láthatók a Volkspalast kupolacsarnokából és kantinjából. A képeket Riesenberger Mónika készítette.

Ahogy legutóbb említettük, várható volt még pár név a WGT-re, ami számunkra is releváns. És arról is szó volt, hogy az előzetes hírek alapján lesz köztük pár örömteli is. Az egyik meg is van: a magyar ACTUS is fellép 22. Wave Gotik Treffenen, a pénteki nap főzenekara lesz a Volkspalast kupolacsarnokában (Kuppelhalle), ahol Essence című jubileumi műsorukat mutatják be. A másik nagyon várt előadó fellépése sajnos nem jött össze, de megkaptuk helyette az élőben nem mindig meggyőző olasz Camerata Mediolanensét, a hozzá kapcsolódó Northgate-et, valamint a szintén olasz, élőben is nagyszerű Ianvát. Az éteribb zenék szerelmeseinek itt lesz a görög Daemonia Nymphe, az ambient-rajongóknak pedig a brit Contrastate. A neofolk kedvelői az angol-német Twa Corbies és a német Stein fellépésének örülhetnek: a Twa Corbiesnak a nevéből sejthetően van valami köze a Sol Invictushoz: Tony Wakeford alkotja a zenekart a német Gernot Musch társaságában, akit a Piloriból és a :Golgatha:-ból ismerhetünk, a Stein pedig a Dies Natalisból és a Seelenthronból ismert Norbert Strahl köré épül.
 
Ahogy az várható volt, az idei év felhozatala meg sem közelíti a tavalyit, de azért idén is talál magának látnivalót, aki ezt a zenei vonalat szereti (még ha nem is olyan töményen, mint a tavalyi két napban).

A részletes program megtalálható a fesztivál honlapján.

Durván megkésve, de az alábbiakban egy rövid összefoglaló keretében a tavaly decemberi prágai DEATH IN JUNE koncertről ejtenék néhány szót.

Az út viszontagságait nem részletezve (pedig volt ott hófúvás miatti dugó az autópályán, valamint egy helyi rádióban bömbölő, cseh nyelven előadott Gyöngyhajú lány átdolgozás az OMEGA zenekartól, a továbbiakról nem is beszélve) annyit kell megjegyeznem, hogy enyhe csúszással ugyan, de még időben és Túró Rudival bőségesen felszerelkezve érkeztünk meg a K4 klubhoz. Gyors beállás, evés-ivás, ajándékok kiosztása, majd "rohantunk" megtekinteni a cseh STOR dark ambient trió produkcióját. Ez volt a negyedik alkalom, hogy színpadon láttam őket és ez volt az eddigi leghatásosabb előadásuk, amivel előrukkoltak. Az énekes hölgy ULVER pólóban feszítve ordította végig a röpke 25 percet, a hangja természetesen ez alkalommal is a felismerhetetlenségig széttorzítva szólt. Nem is emberi hangnak, inkább egyfajta torz bugyborékolásnak hatott, de az erő és az elszántság így is "átjött", kellően meggyőzőnek bizonyult. A néhol kissé power noise-ba húzó zene nem mutat ugyan igazán eredeti vonásokat, mégis kellően magával ragadónak és felkavarónak bizonyult ezen az estén. Jó lenne egyszer magyar színpadon látni, hallani őket.

A napokban jelent meg az olasz Spiritual Front legújabb kiadványa, az Open Wounds, ezúttal is a német Trisol kiadó gondozásában. A dupla cd-n 21 dal található, új felvételek, de nem új szerzemények: korábbi dalok újraértelmezései, átdolgozásai, témavariációi. A 2000 példányra limitált kiadás tartalmazza a két lemezt kemény kötésű könyv formátumú csomagolásban, 40 oldalas booklettel, valamint a rajongói kiadásban még egy póló is található. A két változat 29,99 és 45,99 euróért vásárolható meg a kiadó hivatalos terjesztőjénél, az InfraRotnál.