Valódi underground zenei kavalkád várt ezen a nyárias májusi kedd estén mindazokra, akik ellátogattak a budapesti belváros szívében rejtőző apró, de hangulatos Trafik klubba, hogy a 11 országot érintő ALUK TODOLO / LUSSURIA (itt megspékelve a honi SCIVIAS formációval) turné magyar felvonásán részt vegyenek.
Az előzetes információk szerint kapunyitás 20 óra, koncertkezdés 30 perccel később... Ebből természetesen semmi nem lett, megjegyzem felesleges is lett volna, hiszen a közönség ritka ráérősen csordogált a Trafik felé, oktalanság is lett volna időben kezdeni a mulatságot, és így legalább volt lehetőségem senkitől sem zavartatva tüzetesen megszemlélni a merch-pultot.
Kezdésként a Hospital kiadó olasz büszkesége, a LUSSURIA lépett színpadra. A minden meglepetést nélkülöző dark ambient produkció a műfaj összes kliséjével felvértezve nyűgözte le a jelenlévők többségét. Semmi extra, csupán csak a szükséges vértezet. Nem mondom, hogy ettől az alkalomtól kezdve kedvencként tartom számon, de akkor és ott nagyon működött a dolog.
A honi SCIVIAS mindig igyekszik meglepetésekkel szolgálni, ezúttal sem történt ez más módon. A legnagyobb (számomra kellemetlen) meglepetés Kőszegi Zsolt távolmaradása az eseménytől. A csoport erre az alkalomra trióvá zsugorodott, Rády Sándor Zsolt és Kollár László mellé a gitáros Vígh Zoltán sorakozott fel. A formációra szinte a kezdetektől fogva felesleges zenei skatulyákat aggatni, ettől én el is tekintek ezúttal, annyit azonban feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a monoton, ismétlődő témákból lassan felépülő szerzemények ritka hipnotikus hatással bírtak ezen az estén (is). A SCIVIAS (szinte) soha nem hibázik élőben, most sem tették, így számomra az este legjobb produkcióját ők nyújtották.
Az Antoine Hadjioannou, Matthieu Canaguier, Shantidas Riedacker felállású ALUK TODOLO a "neofolk és társai" közegben elsősorban a DER BLUTHARSCH ATICOTLH csoporttal közös split anyag kapcsán vált ismertté. Korábban én csak a (szerintem) kissé felemás Finsternis album kapcsán ismertem őket, így akadt bennem kérdőjel bőven a produkciójukra várakozva, hiszen kétkedéseim ellenére az már a felvételeik hallgatása közben is egyértelművé vált, az újdonságokra, eredetiségre való törekvés teljes mértékben a trió sajátossága. Egy villámgyors átszerelés és a srácok minden teketória nélkül viharszerűen el is kezdték a programjukat. Az évek során rengeteg jelzővel megkínált zenéjük ezen az estén elsősorban egy noise rockba oltott pszichedelikus black metálnak tűnt számomra, ritka élvezetes katyvaszt alkotva. Az urak rendkívül átszellemülten, maximális koncentrációval játszották szerzeményeiket a jelen lévő maroknyi, ám rendkívül lelkes publikumnak, panaszra tehát nem lehetett okunk, habár nekem egy kissé elnyújtottnak tűnt a játékidő terjedelme a végéhez közeledve, de ez legyen (és lett is) a legnagyobb gubanc.
Az este záróakkordjaként még sikerült néhány szót váltani az urakkal (és természetesen saját főzésű házi pálinkával itatni őket), mikor is némi fáradtságra panaszkodva sűrűn szabadkozva ismételgették, volt már ennél jobb koncertjük is... Nekem azért tetszett, örömmel megnézném őket újra (az idei wroclawi fesztiválon erre lesz is alkalom).
A fotókért köszönet a Noctophotonak!
