Durván megkésve, de az alábbiakban egy rövid összefoglaló keretében a tavaly decemberi prágai DEATH IN JUNE koncertről ejtenék néhány szót.

Az út viszontagságait nem részletezve (pedig volt ott hófúvás miatti dugó az autópályán, valamint egy helyi rádióban bömbölő, cseh nyelven előadott Gyöngyhajú lány átdolgozás az OMEGA zenekartól, a továbbiakról nem is beszélve) annyit kell megjegyeznem, hogy enyhe csúszással ugyan, de még időben és Túró Rudival bőségesen felszerelkezve érkeztünk meg a K4 klubhoz. Gyors beállás, evés-ivás, ajándékok kiosztása, majd "rohantunk" megtekinteni a cseh STOR dark ambient trió produkcióját. Ez volt a negyedik alkalom, hogy színpadon láttam őket és ez volt az eddigi leghatásosabb előadásuk, amivel előrukkoltak. Az énekes hölgy ULVER pólóban feszítve ordította végig a röpke 25 percet, a hangja természetesen ez alkalommal is a felismerhetetlenségig széttorzítva szólt. Nem is emberi hangnak, inkább egyfajta torz bugyborékolásnak hatott, de az erő és az elszántság így is "átjött", kellően meggyőzőnek bizonyult. A néhol kissé power noise-ba húzó zene nem mutat ugyan igazán eredeti vonásokat, mégis kellően magával ragadónak és felkavarónak bizonyult ezen az estén. Jó lenne egyszer magyar színpadon látni, hallani őket.

A LARRNAKH műsorának részletes taglalásától inkább eltekintek, mindössze annyit jegyzek meg, hogy jó volt ismét a cseh fővárosban szerepelni és az ottani közönség rendkívül hálásan és lelkesen fejezte ki tetszését a magyar neofolk eme szegmense kapcsán.


Az este fő attrakciója természetesen a Douglas Pearce vezette DEATH IN JUNE volt, akik egy éven belül másodszor léptek színpadra Prágában. A budapesti koncerthez képest annyi volt a különbség, hogy itt a régi harcostárs, John Murphy is színpadra állt és némileg a dalok sorrendje is megváltozott. Itt is a dobolós blokkal indult a műsor, majd szűk 20 perc után a gitáré lett a főszerep. Jöttek az ismert slágerek szépen egymás után, mindössze a Luthers Army maradt ki őszinte bánatomra (valamint az In Sacrilege, de ez utóbbit Douglas egy ideje egyébként is igyekszik elfelejteni és itt elsősorban nem is a koncertekre gondolok).


A cseh közönség meglepően visszafogott volt, de ezt tudjuk be annak, hogy ők már 1 évvel korábban is megtekinthették csaknem ugyanezt a produkciót, így talán a varázs is megkopott egy kissé. Ettől függetlenül én nagyon élveztem, jó volt a szervezés terhének súlyától mentesen nézni és hallgatni a koncertet. Megjegyzem, az előadás után Douglas elmondta, a budapesti volt a turné egyik legjobb állomása, mind a hangulat, mind a szervezés tekintetében. Rövid ráadás után zajos búcsú a közönségtől, majd még egy kis beszélgetés, közös fotók a backstageben és véget is ért az este.

Röviden összegezve vidám és hasznos kirándulás volt az újabb prágai kiruccanás és az érintett felek mindegyike elégedetten nyugtázhatta az események diszkrét mederben való csordogálását.