ARDITI-rajongóként mindig öröm, ha újabb kiadványról érkezik hír a svéd duó kapcsán (habár a bakelit kislemezek között akad némi felejthető megoldás is), most azonban mégis felszaladt nem is kicsit a szemöldököm. Az ok roppant egyszerű és neve is van, mégpedig ATOMTRAKT.

Az, hogy az északi harcosok hogyan keveredtek a svájci (szerintem) kóklerrel egy megosztott kiadványra, számomra rejtély és meg sem próbálok objektív lenni, végül is aki akarja, bátran elmondhatja (leírhatja) majd az ellenvéleményét. Nos, tehát többszöri meghallgatás után sem lettem ATOMTRAKT-rajongó. Amit itt a Christoph Ziegler vezérletével működtetett csoport bemutat, az minden csak nem érdekes, vagy jó. Jól és telten szól a Nachlass Der Vergessenenre keresztelt zöngemény, ez tény, ellenben ezzel minden pozitívumot le is írtam úgy általában a csoport és ez esetben konkrétan az itt elhangzó dal kapcsán. Közhelyszerű zene, unalmas megoldások, sehol egy felkavaró téma, pedig még némi dalolászás is felbukkan ezúttal, a zeneiséget erősítendő gondolom, archív felvételekkel vastagon megtámogatva természetesen. De alapvetően az ATOMTRAKT sikeres, sokan szeretik, el lehet adni a kiadványaikat (habár a szögesdrótos marhaságból még mindig van a terjesztőknél), vagyis részemről inkább túl is lépnék az ő etapjukon.

Nagy reményekkel fordítottam meg a korongot a lemezjátszó tányérján, azonban a lelkesedésem viszonylag hamar szerte is foszlott. Habár - mint korábban említettem - erősen elfogult vagyok a Henry Möller és Marten Björkman által alkotott duóval szemben, ami rossz, az rossz (esetleg felesleges), ezt el kell ismernem. Sajnálatos módon a szóban forgó dal is csak egy összeollózott, eredetiséget nélkülöző "szerzemény" az ARDITI részéről.A csalódottságom határtalan, így nem is bonyolódnék hosszadalmas elemzésbe, őszintén nem is lenne nagyon mit, vagy miről írni, ugyanis a Templets Heliga Härd egy szedett-vedett fércmunka, ezen nincs mit szépíteni. Aki szeretné teljesnek tudni az ARDITI-diszkográfiát, az rendelje meg bátran, a polcon elfér, de ismerkedésre, vagy visszatérő hallgatásra inkább az albumokat javasolnám elsősorban.

A sötét tónusú borító szerencsére szinte teljes egészében az ARDITI koncepciójára épül, de természetesen helyet kapott minden idevágó alapvető hasznos információ az elhangzó dalok kapcsán, valamint a Nachlass Der Vergessenen komplett szövege az ATOMTRAKT részéről. Az 500 kézzel számozott példányszámra limitált kislemez első 100 darabja márványmintás bakelit (nekem a 31-es jutott), a "maradék" 400 hagyományos szürke.