Az Albin Julius vezette osztrák DER BLUTHARSCH (és egy ideje And The Infinite Church Of The Leading Hand is) már évek óta eltávolodott (gyakorlatilag szembefordult) a dp által képviselt zenei törekvésekkel és zeneileg az elsősorban a múlt század hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveiben rendkívüli népszerűségnek örvendő pszichedelikus rockzenében találta meg azt, amit saját bevallása szerint mindig is keresett, a csoport korai munkái iránt rajongó tömegek pedig többé-kevésbé tanácstalanul, esetleg fásult érdektelenséggel szemlélik (hallgatják) az újabb kiadványokat. Persze akadnak olyanok is, akinek tetszenek a frissebb korongok (szerintem sem rosszak), ettől függetlenül azonban a DER BLUTHARSCH egyértelműen más perspektíva szerint halad jelenleg, mint amiről ezeken az oldalakon írnunk "kell", így inkább csak röviden, mintegy tájékoztató jelleggel ejtenék néhány szót az aktuális sorlemezről.
A nemrégiben egy kisebb Európa-turné keretében bemutatott album 11 dal formájában tárja elénk Albin aktuális elképzeléseit a "tökéletes zenéről", amihez az osztrák csoport Herr Julius szerint egyre közelebb kerül. Ezen törekvésükben többek között a magyar SCIVIAS formáció vezéralakja, Rády Sándor Zsolt igyekszik segítséget nyújtani erőteljes vokálmunkájával a korong egyik kiemelten hatásos szerzeményében, a Harcsakirály szelencéjében. Az albumra összességében az egyszerű, nemritkán disszonáns gitárjáték, pofonegyszerű dobmunka és analóg szintetizátorfüggöny jellemző elsősorban, vérbő effektekkel, koszos hangzással megfejelve, a megszokott kvartett (Albin Julius, Marthynna asszony, Jörg Buchmüller, Bain Wolfkind) előadásában, kellő elszántsággal és vehemenciával alátámasztva. Maga Albin is elismerte, hogy drasztikus zenei változások (szerinte reformok) tömegével kell szembesülnie a formáció iránt érdeklődőknek, de ő ezzel nem kíván foglalkozni, csak a saját útját akarja járni, minden egyéb a hallgatóság problémája kell hogy legyen. Az album pedig természetesen ékes példája ennek a koncepciónak.
