A tavalyi esztendő első harmadában megjelent, felújított és némileg kibővített sorlemezeket tartalmazó (a megalakulásakor a társulat még MASCHINENZIMMER 412 néven futott, a kilencvenes évek elejétől azonban egy rövidített verzióra váltottak át), innen-onnan összegereblyézett bónuszokkal kiegészített MZ. 412-díszdoboz ugyan kétség kívül rendkívül izmos és impozáns kiadvány (HNB szerint dolgoztak is rajta eleget), ennek ellenére mégis egyfajta hiányérzetet generál, bennem legalábbis feltétlenül. Nézzük egy picit részletesebben...
Az egyértelműen hiánypótló egyenkénti újrakiadások (egyen-fekete digipak csomagolásban, bónusz dalokkal) mellett a Cold Spring természetesen nem hagyhatta ki a kínálkozó ziccert, így Justin Mitchell a kiadó fejeként meg is álmodott (a pletykák szerint az ő fejéből pattant ki az ötlet), majd piacra dobott egy díszdobozt a csoport eddigi (a névváltoztatás utáni) sorlemezeivel, valamint egy kiadatlan dalokat (szám szerint kettőt: Nil Volentibus Arduum és Non Omnis Moriar) tartalmazó 5 incses bakelit korongot. Az albumok méltatásával ezúttal természetesen nem húzom az időt, hiszen az érdeklődők már betéve ismerhetik őket, ellenben a "Value" címen futó pakk, azt hiszem, megérdemel néhány sort, bemutatás gyanánt. A külső borítás rendkívül szépen megmunkált, a formáció logójával díszített fedőlap különösen impozáns látványt nyújt. A doboz belül puha, sötét árnyalatú bársonyszerű anyaggal bélelve, két külön fakkra osztva. Az egyikben a korongoknak, a másikban az egyéb csecsebecséknek (MZ. 412-pohár, nyakkendő, matricák és képeslapok) biztosítva helyet, mindez összesen 300 példányra korlátozva. A bónusz bakeliten található dalok közül a Nil Volentibus Arduum egy merengősségében is zajos, dark ambient-industrial hibrid, meglepően rövid játékidővel (a 3 percet sem éri el), míg a Non Omnis Moriar egy árnyalatnyival radikálisabb összképet mutat karcos harsányságával. Mindkét szerzemény megfelelően idomul az életműbe, de távolról sem nevezném őket meghatározó jelentősségűeknek, a célnak többé-kevésbé megfelelnek, de igazán kiemelkedő pillanatoknak nyoma sincs bennük. Ez sajnos szintén elmondható az albumokhoz csatolt bónusz dalok kapcsán is (innen-onnan összekotort félkész daraboknak tűnnek leginkább), így zenei téren legnagyobb sajnálatomra nem nyújt valódi pluszt a kiadvány. A körítés ellenben első osztályú (habár a különálló digipak borítókon még lehetett volna szerintem dolgozni egy kicsit), így a fanatikus rajongók mellett elsősorban azoknak ajánlom a csomagot, akik nem gyűjtögették hosszú éveken át szorgalmasan az MZ albumait, habár ők meg inkább talán a szimpla újrakiadásokra pályáznak majd.
A kiadvány az alacsony példányszám ellenére is meglepően jó terjesztést kapott, több európai kiadónál is kapható még jelenleg is, de elsősorban természetesen a Cold Spring raktárában érdemes kotorászni az utolsó példányokért, meg kell jegyeznem azonban, hogy különböző aukciós oldalakon már most(!) érthetetlenül magas árakon hirdetik a dobozt.
