A Spiritual Front 8 év után megjelent teljes értékű nagylemeze nem okoz csalódást, semmilyen szempontból. A jól megszokott hangulatok, zenei világok, megoldások, melyeket megszokhattunk tőlünk az elmúlt években (sőt, lassan már mondhatunk évtizedeket is, jövőre lesz 20 éve, hogy megjelent az első kiadványuk), visszaköszönnek itt is, de szó sincs arról, hogy a zenekar egy helyben topogna vagy ismételné önmagát, a megújulás ugyanúgy jellemző az új anyagra, mint az eddigi út folytatása. Az egyik legfontosabb (és legörömtelibb) változás az előd Rotten Roma Casinóhoz képest, hogy visszatért Stefano Puri, aki az Armageddon Gigolo nagyszerű vonós hangszereléséért és billentyűs szólamaiért volt felelős, és itt is jó munkát végzett. A hangszerelésre egyébként sem lehet panasz, az alapfelállás (akusztikus gitár, elektromos gitár, basszusgitár, dob) mellett egy egész sor vendégzenész besegített, vonósok, fúvósok, zongora, tangóharmonika színesítik a zenét. A szövegvilág is a szokásos, a helyenként kissé tökéletlen angolsággal megfogalmazott gondolatok nem nagyon változtak a kezdetek óta (csak az énekhang lett egyre jobb). És persze a képi világ sem érheti meglepetésként a zenekar rajongóit.

Biztos lesznek, akik azt mondják, hogy nem olyan jó az Amour Braque, mint az Armageddon Gigolo volt, és valamilyen szinten igazuk is lesz, az Armageddon Gigolo volt a pályájuk csúcsműve, de az már rég volt, hallottuk sokat, talán túl sokat is, kell az újdonság. És ezen a lemezen is nagyszerű dalok szerepelnek, jól megírva, kifogástalanul előadva, tökéletes hangzással, tényleg nem lehet oka panaszra annak, aki eddig is szerette a zenekart.