HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2011.02.22. 19:00 sorger

IANVA - Italia: Ultimo Atto CD (Antica Fonografia Il Levriero, 2009)

Címkék: lemezkritika

A 2005-ben megjelent debütáló IANVA-hanganyag, a La Ballata Dell'Ardito vitathatatlanul nagyot robbant a hallgatóság, illetve a "szakma" köreiben is. Leplezetlenül az AIN SOPH mára klasszikussá érett Aurora című albumának nyomdokain haladva, szinte tökéletes hangszerkezeléssel, bohókásan drámai vokálokkal, önmaguk számára is rendkívül magasra helyezve azt a bizonyos lécet. Az évek során érthetetlen módon valamiért szem elől tévesztve őket, tavaly vettem birtokba aktuális sorlemezüket, készen egy jófajta mediterrán neofolk-rock parádéra. Nem is kellett komolyabban csalódnom, hiszen a borgőzös mélabú és a táncra ingerlő muzsika most is ritka kellemes élményben részesített.

Enrico Silvestrin hangjával, a Prologo képében indul a lemez, kellemesen, visszafogottan kíséri a zongora, amire halkan némi vonós úszik, dobbal kiegészítve. A folytatásban azonban rögvest a tetőfokára hág a hangulat és egy hamisítatlan itáliai karnevál forgatagába nyerhetünk betekintést. Táncra ingerlő dallamok, olasz temperamentum, maximális hőfok, mindennemű felesleges sallang kerülésével. A dobos, Davide La Rosa, mintha egy párnál több kézzel rendelkezne, néhol olyan sűrű és pergő ritmusokat üt, hamisíthatatlan szenvedéllyel és lendülettel. A Negli Occhi D'Un Ribelle parázslóan szentimentális dallamaival, a Luisa Ferida szépségesen komor főtémájával, míg a Pasionaria szívbe markolóan fájdalmas harmóniákkal veszi le a lábáról a hallgatót, hogy végül mindezt feledtetve feleljen meg a "sírva vigadás" alapvető feltételeinek.  Akad ugyan néhány üresjáratnak minősíthető pillanat, de ezek alkalmával csupán megpihen a hallgató, hogy el ne vesszen a nagy forgatagban. A csellista-nagybőgős Stefania, illetve a gitáros-énekes Fabio Gremo mellett a trombitát megszólaltató Roby Nappi Calcagnót kell feltétlenül megemlítenem, ők hárman valami hihetetlen érzéssel kezelik hangszereiket, az ALL MY FAITH LOST-ból is ismert Fabio Polo pedig szenvedélyes hegedűjátékával tűnik ki ebből a szépséges hangóceánból.

A csoport gerincét alkotó trió (Mercy, Stefania T. D'Alterio és Fabio Carfagna) igazán nem panaszkodhat, tökéletes asszisztban részesülnek. Szemtelenül professzionális hangszeres, illetve vokális munka, erőteljes, néhol egy kissé kellemesen "koszos" hangzás jellemzi ezt a korongot, igazán büszkék lehetnek rá a zenekar tagjai. Felkavaró, nagyszerű album!

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása