A kilencvenes évek közepe óta létező, Reinhard Hopfe által életre hívott STAHLWERK 9 idén megjelent korongja az esztendő egyik leginkább várt alkotása volt számomra. A korai években gyakorlatilag elviselhetetlen, rendkívül erőszakos és nem ritkán ötlettelen zajt produkáló csoport a 2001-es Vaterland című kiadvánnyal győzött meg igazán arról, hogy mégis érdemes figyelni a kiadványaikat, és azóta számos gyöngyszemmel varázsoltak el újra és újra, hovatovább a 2006-os Der Tod Nagelt Die Augen Zu szerény véleményem szerint minden idők egyik legnagyszerűbb industrial alkotása. Azóta kisebb-nagyobb hullámvölgyek sorozata következett ugyan és Reinhard egy rövidebb időre a csoport tevékenységét is felfüggesztette, de idén szinte a semmiből érkezett a hír, miszerint új kiadvány van készülőben, és az osztrák Steinklang kiadó (rossz szokását ideiglenesen levetkőzve) nem is késlekedett a Grey Ghost megjelentetésével.

Egy rövid, felvezető szoprán ének (intro) után lassan, kimérten hömpölygő zajfolyammal (The Mind Is Like An Iceberg) veszi kezdetét az album. Karcos csikorgással csúsznak, horzsolódnak egymásba a többnyire alacsony frekvenciás hangsávok egy gigantikus tömböt alkotva, hogy a dal végén a szoprán visszatértével, egy nyúlfaroknyi zongorás lefutással záruljon le a nyitó kompozíció. Az ezt követő Into The Unconscious egy ritmikusabb, ám nem kevésbé zajos, rendkívül arrogáns és fékevesztett dalként temeti maga alá a hallgatót. Érzésem szerint Reinhard itt nem sokat "vacakolt" a keveréssel és az arányok állítgatásával, inkább a maximális durvulatra fektetve a hangsúlyt feltolt minden sávot, szóljon csak és taroljon jelszóval. Az eredmény egy hipnotikusan erőteljes szörnyszülött lett. A harmadik csapás a While I Was Dreaming képében érkezik, szusszanásnyi pihenőt vagy megnyugvást sem engedélyezve. Fémes csattanások, morajlások delejes kavalkádja ez a szerzemény, technikailag csaknem hibátlan köntösben. Talán néhány effekt lett kevésbé eltalált, de ettől még egyértelműen az album egyik csúcspontja ez a darab. Innen azonban sajnos megtorpan az album, hiszen a The Id és a Happiness Machine is hamar ötlettelenségbe, majd unalomba fullad. Sajnálatos módon határozottan időhúzásszerű az említett két szerzemény, habár a The Idben megjelenik némi pislákoló reménysugár és THROBBING GRISTLE-utánérzés, de mindez egyértelműen kevés az üdvösséghez. A The Wish In Dreams ugyan próbálja felvenni a korábban elejtett fonalat, de a lemez első harmadát jellemző zsenialitás sajnos már nem tér vissza, a záró If Youth Knew, If Age Could is határozottan ezt az állítást támasztja alá. A lemez tehát csaknem tökéletesen indul, majd erős lejtmenet következik, hogy a végére megtörténjen a visszakapaszkodás, a felzárkózás, de a kezdeti magaslat távolról látszik már csupán. Ettől függetlenül a The Grey Ghost még így is erőteljes alkotás, sőt, aki esetleg csak most ismerkedik a német alakulat életművével, annak tökéletes felütést jelenthet, de a Der Tod albumnak a poros nyomába sem léphet.

A visszatérő anyag csak lézerlemezen jelent meg, de szokás szerint most is van egy extra változat a hagyományos digipak (350 példány) mellett, kapható ugyanis egy bónusz CD-R-es verzió is (brrr) 50 példányban, ami által a Why We Dream... is meghallgatható (érdekes, de nem kihagyhatatlan darab), amennyiben mélyebben nyúlunk a pénztárcánkba.

Az alábbiakban a Focus Abyssi-csapat kevéssé szívderítő közleményét olvashatjátok.

Kedves Mindenki!

Sajnálattal kellett szembesülnünk azzal a szomorú ténnyel, hogy az érdeklődés a 3. Focus Abyssi iránt messze elmaradt az általunk előzetesen reméltektől. Ennek fényében nehéz szívvel ugyan, de elhalasztani kényszerülünk az eseményt. A szeptember 15-i dátum törölve lett és ezzel párhuzamosan a fellépők listája is módosulni fog részben, az új időpont és a zenekarok pedig hamarosan kihirdetésre kerülnek.
Köszönet mindazoknak, akik bármilyen formában támogatták az erőfeszítéseinket!

A hamarosan Budapestre látogató Uwe Nolte vezette német ORPLID formáció hosszú évek óta az európai (és úgy általában a világ) neofolk életének meghatározó szegmense. Túlzás nélkül klasszis kiadványok egész sorát szabadították a rajongókra, az érdeklődők pedig hálásan fogadtak minden új dalt, minden új megjelenést. Az életműből kiemelve egy rendkívül jelentős epizódra esett a választásom, erre a kompakt lemezen megjelentetett mini-albumra. Mivel Uwe barátunk szeptemberben Budapestre látogat egy két napos családi városnézésre (és mellesleg koncertet is ad), így az alább bemutatott kiadvány méltatása sem jelenthet túl nagy meglepetést az olvasók számára.

A Geheiligt Sei Der Toten Name indítja a korongot. Harcias dobokra épülő, kissé minimalista stílusban hangszerelt, komótosan kibontakozó rendkívül dinamikus darabról van szó. Effektek, zörejek teszik teljessé ezt a kiváló nyitányt, Uwe kétszólamú énekével megkoronázva. A Jugend rövid, de rendkívül megkapó akusztikus gitáros darab, diszkrét morajlással a háttérben, instrumentálisan. Az ezt követő Der Sonne Söldner gyakorlatilag egy modern kori háborús rádiós közvetítés is lehetne fegyverropogással, fenyegető zajokkal, szintetizátor függönnyel a háttérben, suttogó narrációval. Az Im Sturm lendületes, gitárcentrikus, klasszikus germán neofolk a legszebb hagyományok szerint. Gitár, dob, ének mindennemű felesleges cicoma nélkül ölt testet egy nagyszerű dal képében. A záró Belgrad egy egyszerű, de hatásos levezetés vonósokkal, archív szövegbevágásokkal, távolból szóló dobokkal.

A korong olyannyira népszerűnek bizonyult, hogy az Eis Und Licht kiadó a későbbiekben egy második kiadást is produkált belőle az érdeklődők legnagyobb örömére, de manapság már így is csak használtan kapható különböző aukciós oldalakon.

www.noltex.de

Idén immáron tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre egy varázslatos litván kisváros (vagy inkább falu), Zarasai mellett, csodálatos természeti környezetben, egy hatalmas tórendszer szomszédságában a Menuo Juodaragis fesztivál aktuális felvonása. A szervezők a szokásoknak megfelelően ebben az évben is rendkívül széles merítést alkalmazva teszik felettébb vonzóvá és érdekessé az eseményt. Lesznek koncertek, kiállítások, filmvetítések, kirakodóvásár, hagyományőrző programok, előadások, gyakorlatilag minden, mi szemnek és szájnak ingere. A dp természetesen az említett felhozatalból a koncertek kapcsán kíván elsősorban foglalkozni a rendezvénnyel, így feltétlenül meg kell említenünk, hogy a szokásoknak megfelelően idén is lesz egy kiemelt státuszú zenekar a neofolk-közeli közegből, nevezetesen az olasz ATARAXIA, de fellép még többek között a litván KÜLGRINDA, a nemrégiben Budapesten is bemutatkozó lengyel HATI, az ukrán DAKHA BRAKHA, az orosz THEODOR BASTARD, a német TROUM és a magyar LARRNAKH. Érdemes tehát megtenni a hosszú utat és ellátogatni erre az igazán hangulatos eseményre, a csalódás kizárt, ellenben a kellemes hangulat garantált. Bővebb információ után a rendezvény honlapján érdemes kutakodni.

http://www.mjr.lt

Szeptemberben immáron harmadik alkalommal kerül megrendezésre Budapesten a Focus Abyssi rendezvénysorozat aktuális felvonása. A szervezők ezúttal is igyekeztek széles merítést alkalmazni a műfaji kínálat tekintetében, így került össze három nemzet három egységes koncepcióból táplálkozó, ám zenéjükben jelentős mértékben eltérő előadója.

A magyar LARRNAKH csoport új lemezen dolgozik, de a formáció igyekszik tartani az évente egy koncert Budapesten átlagot, így kerültek a kalapba ezen a rendezvényen is. Az este folyamán az eddigi két album dalai mellett egy ropogósan friss tétel, valamint eddig magyarországi koncerten soha nem játszott dalok felbukkanása várható, a tervek szerint vendégzenészekkel, de ezúttal ütősszekciómentesen, nyugodtan, "neofolkosan".

A cseh TABOR RADOSTI bárminemű túlzás nélkül a színtér egyik feketén csillogó ékköve. Az önmagát death-dark-ambientként definiáló duó a Focus Abyssi alkalmával debütál magyar színpadon, az előrejelzések szerint cseppet sem visszafogott módon, a zenét erőteljes látványvilággal erősítve és remélhetően új rajongókat toborozva.

Uwe Nolte kétség kívül a neofolk élet egyik legendás alakja (elsősorban természetesen az ORPLID csoport kapcsán, de feltétlenül említést érdemelnek a BARDITUS és a SONNENTAU zenekarok is) hosszú ideje már, és a színpadi teljesítményéről jelentős várakozás után most a magyar rajongók is meggyőződhetnek. Herr Nolte ugyan "csupán" szólóban érkezik az eseményre, ám ígérete szerint az említett trió szelleme jelen lesz a rendezvényen különböző dalok formájában is, így azt hiszem bátran kijelenthetem, vétek lenne kihagyni bármely érdeklődő számára is ezt a gyaníthatóan egyszeri és megismételhetetlen alkalmat.

A Steinklang Industries kiadó (valamint a STURMPERCHT zenekar és még egyebek) főnökeként ismertté vált osztrák Max Presch harsh-noise/death-ritual-industrial projektje a kilencvenes évek elején (ebben az időben zajlott le egy a GENOCIDE ORGAN társaságában lebonyolított koncert is, mely rögzítésre, majd többszöri kiadásra is került Schmerztherapie 93 címmel) életre hívott RASTHOF DACHAU idén év elején megjelentetett gyűjteményes albuma valódi meglepetésként érte még a keményvonalas rajongókat is. Váratlanul, szinte a semmiből érkezett, sokak szívét megdobogtatva, egy nem várt bónuszként az életmű kiegészítéseként. Véleményem szerint a már említett split anyag és a zseniális Prison Poems album mellett ez a válogatás jelenti még a képzeletbeli dobogó vitathatatlan ékkövét, csúcspontjait, ha az osztrák csoport életművét vizsgáljuk. Az összes ismertebb "sláger" fel lett sorakoztatva a korongon, jelesül az Exitus (természetesen ezzel a darabbal indul a lézerlemez), a Viva Santerial, a Multikultopia és sorolhatnám még hosszan, gyakorlatilag minden egyes szerzemény egy-egy ritka radikális, erőteljes harsh-industrial ostorcsapás, noise és ritual elemekkel vegyítve, többé-kevésbé át is dolgozva, újrakeverve, de akadnak egy az egyben átmentett darabok is (időnként még a bakelitsercegést is lehet hallani a háttérben), abból a ritka erőteljes irányból, amit még az "átlagos industrial zenehallgatók" is többnyire értetlenül fogadnak. Kivételesen radikális, döbbenetes erejű, szavakkal nehezen érzékeltethető muzsika ez, amiről valójában felesleges is hosszasan regélni, ezt bizony hallani kell. Egy biztos, történjen bármi, a (pozitív vagy negatív) hatás nem fog elmaradni. 13 dal 70 percben, az első és a második album erőteljes pillanataira fókuszálva, rendkívül puritán, ennek ellenére szerintem kimondottan tetszetős digipak csomagolásban.

www.steinklang.at

Szeptember közepén Budapesten koncertezik a német neofolk szcéna élő legendája, az ORPLID, a BARDITUS, a SONNENTAU és más zenei csoportok vezéralakja, Uwe Nolte. Az erre az eseményre exkluzív műsorral készülő fiatalos lendülettől fűtött veterán zenész műsorát két (egyelőre még meg nem nevezett) stílus-közeli formáció előadása fogja felvezetni, így kerekítve komplett egésszé ezt a jeles alkalmat.

Helyszín: Kék Yuk, Budapest, III. kerület Fényes Adolf u. 28.

Időpont: 2012. Szeptember 15.

Részletes információk hamarosan.

Az Albin Julius vezette osztrák DER BLUTHARSCH (és egy ideje And The Infinite Church Of The Leading Hand is) már évek óta eltávolodott (gyakorlatilag szembefordult) a dp által képviselt zenei törekvésekkel és zeneileg az elsősorban a múlt század hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveiben rendkívüli népszerűségnek örvendő pszichedelikus rockzenében találta meg azt, amit saját bevallása szerint mindig is keresett, a csoport korai munkái iránt rajongó tömegek pedig többé-kevésbé tanácstalanul, esetleg fásult érdektelenséggel szemlélik (hallgatják) az újabb kiadványokat. Persze akadnak olyanok is, akinek tetszenek a frissebb korongok (szerintem sem rosszak), ettől függetlenül azonban a DER BLUTHARSCH egyértelműen más perspektíva szerint halad jelenleg, mint amiről ezeken az oldalakon írnunk "kell", így inkább csak röviden, mintegy tájékoztató jelleggel ejtenék néhány szót az aktuális sorlemezről.

A nemrégiben egy kisebb Európa-turné keretében bemutatott album 11 dal formájában tárja elénk Albin aktuális elképzeléseit a "tökéletes zenéről", amihez az osztrák csoport Herr Julius szerint egyre közelebb kerül. Ezen törekvésükben többek között a magyar SCIVIAS formáció vezéralakja, Rády Sándor Zsolt igyekszik segítséget nyújtani erőteljes vokálmunkájával a korong egyik kiemelten hatásos szerzeményében, a Harcsakirály szelencéjében. Az albumra összességében az egyszerű, nemritkán disszonáns gitárjáték, pofonegyszerű dobmunka és analóg szintetizátorfüggöny jellemző elsősorban, vérbő effektekkel, koszos hangzással megfejelve, a megszokott kvartett (Albin Julius, Marthynna asszony, Jörg Buchmüller, Bain Wolfkind) előadásában, kellő elszántsággal és vehemenciával alátámasztva. Maga Albin is elismerte, hogy drasztikus zenei változások (szerinte reformok) tömegével kell szembesülnie a formáció iránt érdeklődőknek, de ő ezzel nem kíván foglalkozni, csak a saját útját akarja járni, minden egyéb a hallgatóság problémája kell hogy legyen. Az album pedig természetesen ékes példája ennek a koncepciónak.

http://www.derblutharsch.com/

Ezen a hétvégén kerül megrendezésre a cseh Hradby Samoty fesztivál soron következő, harmadik felvonása, a festői szépségű rosicei kastélyban. Az idei felhozatal érdekességét számunkra elsősorban az adja, hogy a kiemelt fellépők sorában három magyar produkció is fellelhető. Színpadra lép a Csihar Attila által életre hívott VOID OF VOICES, a budapesti martial industrial STURMAST és a békéscsabai neofolk csoport, a LARRNAKH. Az említetteken kívül még a lengyel experimental industrial JOB KARMA és a szlovák symphonic industrial HIEROS GAMOS erősíti a kiemelt produkciók sorát. Ezen túl elsősorban cseh és szlovák formációk kapnak még lehetőséget a bemutatkozásra, többnyire a dark-industrial-experimental-ambient műfajokból szemezgetve. Íme néhány előadó a teljesség igénye nélkül: AKIMBO, DISHARMONY, ISH, INSTINCT PRIMAL, LESOM, STOR és így tovább, a komplett műsortervet pedig az esemény honlapján lehet megtekinteni. Érdemes tehát útnak indulni és részesévé válni a nem mindennapi élménynek, habár a 222 darabra limitált belépők közül mindössze néhány kósza példány keresi már csak a gazdáját.

Kiváló lemezek sokasága (amelyek közé azért természetesen becsúszott egynéhány "kihagyható" darab is), élő fellépések tucatjai, kollaborációk és legendásan alkoholgőzös életvezetés jellemzi a Lina Baby Doll (Peter Andersson) vezette svéd DEUTSCH NEPAL munkásságát a kezdetektől egészen napjainkig. Egy élő legenda, a rendszeres ivászatoknak köszönhetően "csaknem" mumifikálódott jelenség ez a "civilben" rendkívül közvetlen és jó humorú északi harcos, aki örömmel válaszolt a neki feltett kérdéseimre.

 - Nemrégiben zártátok le az aktuális turnét, amelyen a megszokott kvartett (VARUNNA, BAIN WOLFKIND, DEUTSCH NEPAL, DER BLUTHARSCH ATICOTLH) szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. Hogyan telt el ez a szűk 2 hét, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél, milyen élményekkel gazdagodtál?

- Egy turné mindig nagyon izgalmas, ezúttal sem lehetett ez másként. Soha nem tudhatod, hogy mire számíts pontosan a soron következő helyszínen és velem az is gyakran előfordul, hogy azt sem tudom, éppen melyik városban vagyok, habár az országokról többnyire van némi fogalmam, annyira még nem vagyok szenilis (nevet). A többiekkel már nagyon jól ismerjük egymást, tudjuk, hogy mit várhatunk egymástól, így nagy meglepetések elvileg nem érhetnek minket, de ez persze soha nincs így és hajmeresztő dolgok sokasága vár ránk, most sem történt másként. Mindig sok ivóvizet viszünk magunkkal, hogy kompenzáljuk a folyamatos ivászatot, de volt olyan, hogy az ásványvizet egészen szokatlan módon hasznosítottuk. Nem árulom el, hogy pontosan hogyan, de szerintem el tudod képzelni (többé-kevésbé - a szerk.). A túra folyamán ezúttal én is vendégül láttam a társaságot egy napra és mindenki nagyon jól érezte magát a házamban, különösen a kutyáimat kedvelték meg.

Pillanatok a 2012-es WGT-ről. 2 nap, 2 (és fél) helyszín, 12 zenekar, változatos körülmények ("látási viszonyok"). Galériánk második részében a vasárnapi fellépők, időrendben. Nemsokára jön a szöveges beszámoló is.

Első benyomásként következzen most pár fénykép a 21. Wave Gotik Treffen fellépőiről. 2 nap, 2 (és fél) helyszín, 12 zenekar, változatos körülmények ("látási viszonyok"). Az első részben a szombati nap eseményeit mutatjuk be, időrendben. Nemsokára jön a második rész, majd azután a szöveges beszámoló is érkezik hamarosan.

Csaknem a kezdetektől követem figyelemmel a CAMERATA MEDIOLANENSE zenekar pályafutását (konkrétan 1995-ben a Taste This válogatás alkalmával figyeltem fel rájuk első ízben, majd néhány esztendővel később érkezett a mára már kikezdhetetlen legendaként funkcionáló Cavalcare La Tigre kompiláción való szereplés) és mindig öröm a számomra, ha az olasz csoport aktuális kiadványáról adhatok hírt. A "neofolk és társai" címkéhez igen közel álló milánói neoclassical alakulat közel húsz esztendeje teljesít stabil, megbízható minőségben, habár azért kisebb-nagyobb hullámvölgyek ebben az esetben is akadnak olykor, jó példa erre jelen kritikám tárgya.

A Fragmentum Primum indítja a korongot, szintetizátoros merengéssel, Daniela Bedeski narrációjával. Igazából semmi extra nincs a dalban, de felvezetésként megállja a helyét, vagyis a célnak megfelel. A címadó 99 Altri Perfecti (version) a csoportra jellemző hangszínekkel és effektekkel indít, erőteljes férfi énekkel Trevor által, olykor egy kicsit hamiskásan, kissé bizonytalanul. Ami igazán meglepő, az a váratlanul felbukkanó rendkívül környezetidegen dob. Nem tudom, mi volt a zenekar célja vele (talán egy kissé modernizálni kívánták a megszólalásukat), de véleményem szerint a hatás így egyértelműen a negatív felé billen. Effektezett hangmintákkal, zajokkal, szoprán női énekkel, hárfával (Giovanna Di Lecce) ér véget a 11 percnyi játékidő a Vago Augeletto (version) által, egy kis hiányérzetet hagyva maga után, természetesen kérdőjelekkel tarkítva.

A csoport egyértelműen nem kapkodja el a munkát. Sorlemezt az 1998-as Madrigali óta nem jelentettek meg, mindössze 5 rövidebb kiadványt (kislemez és mini-album) dobtak piacra az elmúlt 14 évben, néhány válogatáslemezes dal és újrakiadás mellett, vagyis, úgy vélem, ideje lenne lassan egy komplett albummal jelentkezniük, amire a hírek szerint most komoly esély mutatkozik.

www.cameratamediolanense.it

Némileg visszafogottan, de azért az idei nyár folyamán is hallat magáról a lengyel Rage In Eden kiadó, nem is akármilyen kiadványokkal.

Az ARDITI és a TOROIDH vénájából táplálkozva született meg a LEGIONARII formáció Europa Rex című debütálása a lengyel kiadó jóvoltából, akik klasszikus harci zeneként definiálják a korongot, erőteljes és dacos attitűddel felvértezve, 7 (meglehetősen ötlettelen dalcímmel megáldott) karakteres szerzemény által.

A közelmúltban gyakorlatilag a teljes mellőzöttség sorsára jutott a lengyel kiadónál a dark ambient műfaja, ezen a szomorú tényen igyekszik most korrigálni az ANTIKATECHON Chrisma Crucifixorum című lemeze. 57 percnyi mélyből feltörő, magával ragadó, sodró lendületű morajlás, nem ritkán meglepően ritmikus megoldásokkal vegyítve. Maga a korong és a csoport is már most a kiadó aktuális kedvence, így fokozott kíváncsisággal várhatjuk, mire lesznek képesek hosszabb távon...

Az említetteken túl a nyár folyamán még újabb COLD FUSION, HOTEL DE PRUSSE, DAY BEFORE US / NIMH és L'EFFET C'EST MOI megjelenéseket tervezett be a Rage In Eden, az érdeklődők legnagyobb örömére.

www.rageineden.org

Úgy tűnik, legutóbbi kívánságunk meghallgatásra talált, és idén sikerült úgy összeállítani a programot, hogy az érdekes koncertek ne (nagyon) üssék egymást, az egy stílusba tartozó fellépőket sikerült egy helyszínre gyűjteni, így egy igazán erős programot állítottak össze a neofolk szerelmeseinek.

A nyitó pénteki napon az egyetlen említésre méltó előadó a Cold Meat Industry (egykori?) zászlóshajója, a svéd In Slaughter Natives, ami a Volkspalast (visszakapta a régi nevét?) kupolacsarnokában lép fel, 22:30-tól. Előtte különböző noise/industrial zenekarok játszanak, de mivel ezt a stílust nem annyira kedvelem, nem tudnék túl sokat írni róluk, úgyhogy csak álljon itt a felsorolásuk: az olasz Les Jumeaux Discordants játszik 18:30-tól, utána a német Galerie Schallschutz 19:50-től, majd az angol Cut Hands 21:10-től.

Szombaton lesz az első neofolk nap, ezúttal is a Felsenkellerbe gyűjtve össze a stílus régi-új reprezentánsait. Az újabb zenekarokat képviseli az olasz pszichedelikus folk zenekar, az Oniric (17:30), és az osztrákok feltörekvő kedvence, a Jännerwein (18:40). A régi klasszikusokat olyan nevek jellemzik, mint a több mint 10 év után visszatérő olasz duó, az Ordo Equitum Solis (20:00),az elmúlt években a közeg talán legnépszerűbb zenekarává vált svéd Ordo Rosarius Equilibrio (21:20), és a tavalyi év egyik legjobb lemezét elkészítő, huszadik születésnapját ünneplő német Hekate (D).

Ezen a napon érdekes lehet még a Cold Meat-főnök, Roger Karmanik death industrial csapása, a svéd Brighter Death Now (Anker, 22:50), valamint a Michael Laird vezette amerikai folkzenekar, az Unto Ashes, akiről legutóbb a Sonne Hagallal és Kim Larsennel (Solanaceae) lehetett hallani (Centraltheater, 23:00). Metalos folkerek megtekinthetik az Unto Ashes előtt egyik új kedvencüket, a norvég pagan folk Wardrunát is (21:20).

Idén visszakerült a második neofolk nap a Volkspalastba, a már jól bevált módon, felváltva a kupolacsarnokban és a kantinban sorakoznak az előadók, igazán tömény élvezetben részesítve az arra fogékonyakat (legalábbis a fellépők névsora alapján ez várható és remélhető). Itt lesz a svéd Solblot (Kuppelhalle, 17:00), mely sok-sok év rákészülés után nemrég jelentette meg bemutatkozó lemezét; fellép a főleg közreműködéseiről elhíresült tehetséges német gitáros, Matthias Krause egyszemélyes zenekara, a Vurgart (Kantine, 17:40); ismét eljön a veterán olasz Ain Soph, akik az elmúlt évtizedek zenei útkeresései után egy ki tudja milyen műsorral térnek vissza (Kuppelhalle, 18:30); bemutatkozik a német közönségnek az amerikai Luftwaffe és Valence tagjaiból álló Gnomonclast, akik nemrégiben jelentették meg második nagylemezüket az olasz Old Europa Cafénál (19:30); visszatér a martial pop egykori vezető zenekara, a Derniere Volonte, akik manapság már inkább a szintipophoz állnak közelebb, és utóbb megjelent lemezeik közül a koncerten remélhetőleg a nemrégiben megjelent válogatást (Ne Te Retourne Pas) helyezik előtérbe, és nem a nem túl jól sikerült utolsó sorlemezt, az Immortelt - és most jött a hír, hogy megjelent az új nagylemez is (ahogy tervezve volt, csak nagy volt a hallgatás róla eddig), úgyhogy gondolom arról is várható pár szerzemény (Kuppelhalle, 20:20); a Gnomonclast mellett természetesen fellép a Luftwaffe is, mivel koncerten általában ugyanazokból a tagokból áll a két zenekar (Kantine, 21:30), majd az estet a dán Of the Wand and the Moon zárja, legutóbbi budapesti, minimalista koncertjükkel ellentétben itt remélhetőleg megtapasztalhatjuk, hogy mit tud a zenekar "teljes terjedelmében", hogyan szólalnak meg a nagyszerű új lemez dalai élőben a komplett felállással (Kuppelhalle, 22:30).

Hétfőre nem sok érdekesség maradt, talán egyedül a több mint 10 éve Szegeden is fellépett amerikai In Gowan Ringet lehetne ajánlani a Heidnisches Dorfban 22:00-tól. A fesztivál négy napja alatt egyébként több fentebb említett előadó is fellép itt, de ezekre külön most nem tértünk ki.

A teljes program megtekinthető a fesztivál honlapján, minden egyéb szükség információval karöltve.