Az amerikai BLOOD AXIS csoport soha nem kapkodta el a munkát az albumkészítés terén, különösen ha sorlemez rögzítésére szánták el magukat, nevezetesen lassan húsz esztendős pályafutásuk során mindössze két ilyen korong látott napvilágot (The Gospel Of Inhumanity és Born Again). Volt még több megosztott, közös munka különböző formációkkal (a teljesség igénye nélkül például az amerikai IN GOWAN RING, a társzenekarnak is tekinthető WITCH HUNT, az osztrák legenda ALLERSEELEN, vagy a kultusz-státusznak joggal örvendő francia LES JOYAUX DE LA PRINCESSE társaságában). A koncertekkel sem fukarkodtak (az elmúlt évezred végén Budapesten is megfordultak a már említett ALLERSEELEN társaságában, a budapesti Articsóka étteremben produkáltak egy felejthetetlen műsort), bejárták Európát keresztül-kasul, sőt egy időben a szomszédos Ausztria fővárosában, Bécsben vert tanyát a Moynihan-klán asszonyostul, gyerekestül... Egy időben rendkívüli gyakorisággal bukkantak fel a zeneileg igen széles skálán mozgó válogatáskiadványokon is, sajnos nemritkán korábban már publikált, egyéb kiadványokról kimásolt kompozíciókkal. A tavalyi év folyamán a nyári európai koncertek előtt jelent meg Ultimacy címmel az említett bakelites kiadványokról, lézerkorongokról összegyűjtött válogatáslemezes dalokat tartalmazó gyűjteményes anyag, gyakorlatilag az első (szűken mért) két évtized összegzéseként.
A Looking For Europe válogatásról (is) ismert The Ride indítja a lemezt. Lassan előregördülő, de megállíthatatlanul menetelő szerzeményről van szó, megfelelően előkészíti a terepet a folytatáshoz, ami az egyik legnépszerűbb BLOOD AXIS-szerzemény, a Wir Rufen Deine Wölfe képében érkezik a Friedrich Hielscher válogatásról. Michael Moynihan írfolk-imádata itt a tetőfokára hág és ereje teljében tündököl, mindössze a némileg giccsként értékelhető "kihagyhatatlan" farkasvonyítás rontja el a végeredményt, de ez legyen a legnagyobb probléma. A folytatásban a "fantom" ALRAUNE (Annabel Lee formációja) pillanatai következnek a Mandragora által, de természetesen a BLOOD AXIS által formába öntve, majd a The March Of Brian Boru pattogó ritmusai biztosítanak talpalávalót a táncosabb lábúak részére, füstös kocsmák, veszett tivornyák képét idézve. A Follow Me Up To Carlow következik a (szintén) fantom a Radio Local Shakedown második részéről, továbbá a Der Gefallene Engel az Ignoto Deo válogatásról, amely ékes példája a pofátlanul összelopkodott, arcátlanul piacra dobott kiadványoknak, ami persze nem feltétlenül a zenekar hibája (sőt!), de ennek taglalásától ezúttal inkább eltekintek, annál is inkább, mert ekkor következik a talán legismertebb, legmeghatározóbb, leg-leg BLOOD AXIS-szerzemény a Herjafather, amely eredetileg az 1998-ban a Stephan Pockrandt által irányított német Eis und Licht kiadó égisze alatt napvilágra hozott, felülmúlhatatlan Cavalcare La Tigre összeállításon csendült fel első ízben. Erről a dalról felesleges bármit írnom, szerintem a dp olvasói között nincs is olyan, aki ne hallotta volna már ilyen vagy olyan verzióban. Ez a kompozíció maga a megtestesült BLOOD AXIS esszencia. Lényegében elmondható, hogy a hátralevő dalok (összesen 14 szerzeményt pakoltak a korongra) is szinte kivétel nélkül igen magas színvonalú darabok, bármilyen vonatkozásban szemléljük is őket, én azért még a híres-hírhedt Walked In Line feldolgozást emelném ki a JOY DIVISION-től, illetve a The Storm Before The Calm álomszerű zongorás merengését az Im Blutfeuer válogatásról az idejekorán jobblétre szenderült, az önmaga számára még életében kultusz-státuszt kivívó Cthulhu Records gondozásában. Alapvetően egy érezhetően nosztalgikus felhangokkal kísért és tarkított időutazással, múltba révedéssel ér fel ez az összeállítás, feltétlenül gesztus értékű célzattal a hosszú évek óta kitartó rajongók felé, érdemes tehát a pénztárcák után kapkodni és beruházni erre a nem mindennapi összeállításra.
A lemez gyakorlatilag az összes jelentősebb európai terjesztőnél kapható, a beszerzése tehát nem ütközhet jelentősebb nehézségekbe a nagyközönség számára.
