Hazai vizeken evezve az elmúlt években módfelett ritka a kiemelten érdekes és figyelemre méltó friss alkotás a profilunkat tekintve. Üdítő kivételként azonban aktuálisan a REMETE formáció kapcsán ismét a figyelem célkeresztjébe törő Madura János villant meg bizonyos törekvéseket. Az alábbiakban a hazai "neofolk és társai"-mezőny egyik prominens képviselőjével készült interjút olvashatja a "széles" közönség.

- Sok-sok éve kapcsolatban vagyunk, gyakorlatilag folyamatosan figyelemmel kísérjük egymás zenei megnyilvánulásait kisebb-nagyobb intenzitással, így kevésbé érnek minket meglepetések. Némi múltidézés azonban még nem ártott meg senkinek, és így talán az érdeklődő közönség is választ kaphat néhány kérdésre. Az OUR GOD WEEPS története a szélesebb publikum számára többé-kevésbé a 2005-ös Prodromus kislemezzel ért véget. Beszélj erről egy kicsit kérlek bővebben! Mit kell tudnunk az első 2 saját kiadású, kevéssé széles körben terjesztett anyag okán, illetve mi változott benned a formáció kapcsán a Hau Ruck! kiadón keresztül megjelentetett Unity CD után?
 
- Korábban több helyen is említettem, hogy ez a projekt tulajdonképpen a szó igazi értelmében vett zenekarként indult: akusztikus gitárral, basszusgitárral, szintetizátorral, ütősökkel. Legalábbis a terv ez volt, és néhány próba alá is támasztotta ezt az elképzelésemet, de mivel ez az egész egy egyszemélyes kezdeményezés volt, a zenésztársak idő előtt beleuntak. Nem láttak benne többet, mint egy újabb zenekarosdi. Nem lehetett tehát így továbbvinni. Ez előtt is voltak már ilyen irányú kísérletezéseim, de alapvetően ennek okán kezdtem az elektronika irányába fordulni, éppen ezért a korai anyagokra csupán kísérletezésként, útkeresésként tekintettem mindig, ezért nem igazán akartam szélesebb körben bemutatni. Házilag készült néhány példány belőlük ugyan, de ennél többet nem láttam bele azokba a felvételekbe.
A Unity megjelenése után közvetlenül megvolt még az inspiráció, a lendület, voltak tervek, rengeteg dal és vázlat készült, sőt előre meg volt tervezve még két konceptlemez, de időközben azzal szembesültem, hogy kezdtek belőlem elfogyni a szavak. A válogatáson szereplő dalok és a Prodromus tulajdonképpen külső hatások nélkül, úgymond önerőből nem hiszem, hogy megjelenhettek volna. Akkor úgy éreztem, hogy amit felszínre tudtam hozni az OGW keretein belül - abban a formában - az felszínre is került.

- Az egyik kedvenc OGW-hez köthető kiadványom a Hermon válogatás, az In Adam Kadmon's Arms pedig véleményem szerint a valaha született legerősebb dal a csoport színeiben. Mesélj kérlek erről az időszakról!

- A tervek része volt, hogy dallamosabb irányba fogok továbblépni, már ami az éneket illeti. Az általad említett dal is egyfajta szárnypróbálgatás volt ebben a tekintetben. A Prodromus EP és a Hermon válogatáson megjelent dalok nagyjából egy időben születtek, azt hiszem hallható is mind hangzásban, mind a dallamos ének megjelenésében.

- Az OGW soha nem állt színpadra, talán nem is volt oda való, inkább az otthoni zenehallgatás volt a megfelelő terep az általa közvetített hangulathoz. Ettől függetlenül érdekel, hogy szerinted mi lett volna a világot jelentő deszkákra kerülésének az elsődleges oka?

- Az elsődleges ok az volt, hogy voltak kiadók, akik láttak ebben a történetben annyit, hogy megjelentessék a lemezeket. A zene készítésében ez nem befolyásolt semmit. Ha nem jelent volna meg a Unity, a Prodromus és nem lett volna különböző válogatásokon való szereplés, akkor is készítettem volna felvételeket. Ha ez lett volna az elsődleges szempont, akkor nyugodt szívvel készíthettem volna az EP után még sorlemezeket, akkor is, ha nem éreztem volna már bennük annyit, mint korábban, de erről szó nem volt. Amíg volt belső késztetés, addig dolgoztam szakadatlan és egyáltalán nem az motivált, hogy megjelenik-e majd valahol, vagy sem.

- Végleg lezártad az OGW történetét?

- Lezártam, mert ahogy említettem, megrekedt a dolog, de azért mélyen belül mindig van valami. Nem mondom, hogy nem, és azt sem mondom, hogy soha, de az az irány, amiben kibontakozott az OGW, már biztosan nem fog újra visszaköszönni.
A többek között az Oda Relictát működtető Olegh Kolyada 2012-ben megjelentetett egy lemezt, amelyhez az OGW is hozzájárult egy dallal. Tetszett a kezdeményezés, és szinte visszautasíthatatlan volt az, ahogy Olegh annyira ragaszkodott egy OGW dalhoz és a formáció nevéhez. Ezért nem mondom, hogy soha, de igazából ez már nem az a történet, ami évekkel ezelőtt volt.

- Ezek után (a teljesség igénye nélkül) következett a ZEBAOTH. Mi késztetett arra, hogy zeneileg jelentősen harciasabb, drasztikusabb köntösbe burkold ezeket a próbálkozásokat?

- Az ütősök az OGW-ben is megvoltak, de szerettem volna egy erősebb, dühösebb megszólalással is felszínre hozni a dolgokat.

- A ZEBAOTH-ra sokan felkapták a fejüket, a zenekar mégis tiszavirág-életűnek bizonyult. Mi volt ennek az oka?

- Akkor már egyértelműen a technika szólt közbe. Nem voltam elégedett a megszólalással, nem akartam már úgy folytatni tovább.

- Ezek után egy rövidebb időre el is tűntél a színtérről, a közönség szempontjából legalábbis feltétlenül. A visszatérést a REMETE eredményezte, amivel szerintem az eddigi munkásságodat elismerők között jelentős meglepetést keltettél és elképesztő sikereket arattál. Annak ellenére, hogy számos kiemelkedő dark ambient csoportot követek figyelemmel és akadnak kiemelten figyelemre méltó produkciók a műfajon belül, alapvetően egy "önnön farkába harapó kígyóként" tudnám definiálni ezt a műfajt. Mit kell tudnunk a REMETE életre hívásáról?

- Igen, éppen az előbb említett hiányosságok miatt döntöttem úgy, hogy ott és akkor tartok egy szünetet. Úgy gondoltam, mindegy, hogy mennyi energia és idő kell hozzá, de amíg nem leszek elégedett a megszólalással, addig nem folytatom.
Igaz, hogy kívülről nem sokat lehetett észrevenni, de időközben születtek szerzemények, szóval ezt nem egy hirtelen jövő visszatérésnek kell gondolni. A kísérletezés időszaka volt ez, de közben szinte folyamatosan születtek ötletek, dalok... Kerestem azt a megszólalási formát, amit mindig is akartam, amit mindig is szerettem volna, amivel igazán ki tudom fejezni magam. Tulajdonképpen a REMETE is ezeknek a kísérletezéseknek az eredménye. Nem volt semmi eltervezve, de amikor összeállítottam az első dark ambientes hangfolyamot, azt éreztem, hogy megtapintottam valami igazán érdekes dolgot, így elindultam ezen a vonalon. Ez körülbelül egy éve történt. Sokan hangoztatják azt, hogy dark ambient zenét a lehető legegyszerűbb összehozni, ami abban a tekintetben igaz lehet, ha úgy képzelik, hogy egymásra úsztat az ember sötét tónusú hangokat, de ez messze nem így működik. Van úgy, hogy egyetlen hangon hosszú órákon, vagy akár egy teljes napon át kell molyolni, hogy úgy szólaljon meg, ahogy elképzeled... Az a bizonyos farkába harapó kígyó pedig valós dolog az egész zenei színtéren, a dark ambient stílus keretein belül meg pláne. Próbál az ember olyat létrehozni, amivel nagyjából elégedett, és mivel a világban megjelenő zenék minden mozzanatát képtelenség nyomon követni, jobbára a közönség dönti majd el, hogy az adott lemezek tudnak-e igazi értékeket felmutatni...

- Mire akarsz utalni a formáció nevével?

- Feltétlenül magyar nevet akartam és mivel már valamiért évek óta a fejemben motoszkált ez a kifejezés, magától értetődő volt. A zeneszerzés elvonulás számomra, ami egy magamba való mély betekintéssel párosul. Le tudok jutni általa egészen mélyre... És ha onnan felszínre tudok menteni valamennyit azokból a dolgokból, amik egyébként hétköznapi szinten elérhetetlenek, akkor van egy kis öröm is. A zeneszerzés számomra egyfajta elmélyülés, amitől megszabadulni nem tudok, és nem is akarok.

- Beszélj kérlek az eddig közkincsé tett kiadványokról!

- Tavaly november végén tettem közzé az Egy című bemutatkozó anyagot, aztán április elején már meghallgatható volt a második, Keleti limes című is. A szó szoros értelmében vett koncepció igazából nem volt egyiknél sem, bár az első inkább a tibeti buddhizmus irányába mutatott - a számcímekből adódóan legalábbis biztosan. Mondhatni, hogy nagyjából egy időszakban készültek a szerzemények, ebben a tekintetben mindenképpen összefűzhető a két album. Túl sok dolgot igazából nem akarok hozzáfűzni ehhez, hadd bontakozzanak ki a hallgatókban a dolgok...

- Az egyik vesszőparipám következik veled kapcsolatban. Tervezed esetleg a REMETE színpadra állítását?

- Voltak már ilyen irányú felkérések, komolyak és kevésbé komolyak is. Egyáltalán nem zárkózom el, sőt motivált vagyok e tekintetben, szóval nem tartom lehetetlennek a dolgot.

- Mikor várható  kézzel fogható eredmény a REMETE részéről és milyen formában várható ez, illetve mely' kiadó által?

- Tárgyalások voltak, jelenleg is vannak és talán még lesznek is, de egyelőre nem tudok semmi konkrétumot mondani. Előre meg semmiképpen nem akarok mondani semmit. Ha lesz eredmény, akkor mindenki tudni fog róla.

- Milyen képi elemekkel tudnád igazán érzékletesen meghatározni a REMETE mondanivalójának lényegét?

- Valami földöntúlival, nem erről a világról valóval. Ha az asztrális síkra be lehetne vinni egy kamerát és itt lejátszani a felvételt, az igazán kifejező lehetne, de ugye ilyen nem létezik...

- Beszélj kérlek a jövőre vonatkozó terveidről!

- Tervek igazából nincsenek. Vannak már új kész szerzemények és készülnek újabbak, de hogy azoknak mi lesz a sorsuk, az sok dolog függvénye. Amíg van motiváció és késztetés, addig megmarad ez az irány, amit a REMETE kapcsán készítek. Mellette van más irányú dolog is, ami nagyjából az OGW stílusában gyökerezik, de az eléggé képlékeny jelenleg.

- Köszönöm a beszélgetést!

- Köszönöm a lehetőséget.

http://remete.bandcamp.com/