Az utóbbi időben meglehetősen aktívvá vált Kim Larsen a legutóbbi nagylemez, a Lone Descent megjelenése után sem tudott nyugton maradni, így az albumhoz kötődő felvezető kislemezek után ezúttal egy "levezető" kiadványt jelentett meg, szintén bakeliten, ezúttal 10" formában, valamint CD/DVD verzióban is. A címe alapján azt gondolná az ember, hogy koncertlemezről van szó, de ez nem teljesen igaz. Még ha a dalok élőben lettek is eljátszva, de azért többé-kevésbé stúdiókörülmények között, a sötétben (ahogy a reklámszöveg mondja, és ahogy ez a dvd-n lévő videókban is megfigyelhető). A kiadvány nagyrészt a Lone Descent és a kapcsolódó kislemezek dalaira épül, és ahogy a nagylemezzel távolodni kívánt a korábbi zenei világtól, új hangzásokkal kísérletezve, úgy tér most vissza ugyanoda, a jól megszokott lecsupaszított, akusztikus gitáros térbe. Két gitár, billentyűs hangszerek (orgona, melodika, harmonika) és ének, mindenféle variálás, túldíszítés nélkül. Az öt újkori dal mellett szerepel még itt egy ősi klasszikus is, az I Crave For You újabb verziója, valamint ráadásként egy eddig kiadatlan szerzemény, amely a Lone Descent idejében készült, de a lemezre nem került fel. Ez utóbbi az A Cancer Called Love címet viseli, és hangulatában tényleg a Lone Descent dalainak sorába illik, nem lógott volna ki onnan, nagyjából azokat a megoldásokat tartalmazza, mint a nagylemez (akusztikus gitár, visszhangosított gitárpengetések, trombitadallamok, elmosódott női vokál a háttérben), de nem is sok vizet zavart volna, nem sokat tett volna hozzá, szenvtelen énekbeszédével nem egy slágeres darab, de azért nagy baj sincs vele, ahogy a lemezen is van egy-két jellegtelenebb tétel, ami nem bánt senkit, ezt is el lehet viselni, háttérzenének kellemes. Az akusztikus verziók viszont kimondottan jól sikerültek, kiválóan bemutatják, hogy a nagylemez komplexebb hangszerelésű dalai egyszerűbb megfogalmazásban is megállják a helyüket (az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy főleg olyan darabokat választottak, amelyek eleve egyszerűbb felépítésűek voltak, mint pl. az Immer Vorwärts, a Hold My Hand vagy a Watch The Skyline Catch Fire). Mindenesetre aki egy kis nyugalomra vágyik, az nyugodt szívvel meghallgathatja ezt a lemezt, alig 20 percével soha nem válik unalmassá, rajongóknak meg egyenesen kötelező darab.