Az idei évre ígért The Lone Descents című új OF THE WAND AND THE MOON-albumra várva (és még egy picit a tavalyi It's Like Dying On Christmas Day kislemezen csámcsogva) azért szakítsunk egy kevés időt (szó szerint, hiszen a korong mindössze bő 5 perc hanganyagot tartalmaz) a nemrégiben megjelent Shine Black Algiz picture EP-re is.
Kim Larsen - ahogy korábban sem volt szokása - most sem árul zsákbamacskát. Az "A" oldalon a címadó dal által kicsit koszosan, nyersen zakatoló akusztikus gitár, harmonika, csengettyű és diszkréten a háttérbe simuló pofonegyszerű vokál képezi a zene gerincét ezúttal is, a klasszikus neofolk iskola legszebb hagyományai szerint. Még 3 perc sincs ez a dal, de nagyon jó és pont elég is belőle ennyi. A Hold My Hand gyakorlatilag egy az egyben folytatja ezt az utat, itt sincs váratlan fordulat, csak csilingel a neofolk muzsika megbízhatóan (és sokak szerint unalmasan, kiszámíthatóan, de szerintem ezekkel a kritikákkal törődni sem érdemes) és magával ragadó módon, igazán kellemes atmoszférát teremtve, valamint a koncerteken (vagy akár otthoni körülmények között is) bátran tapsikolhat az ilyesmire fogékony, hálás közönség, persze csak ha van hozzá kedve. Hangulatos, a megszokott atmoszférát tükröző korong tehát a Shine Black Algiz, a rajongóknak feltétlenül érdemes betenni a gyűjteménybe. "Emptiness Is Rock And Roll..."
A kicsit nyersen szóló felvételek Koppenhágában készültek a Soundscape stúdióban Louise Nipper irányításával. Az 500 példányban megjelent korong kivitelezése és csomagolása pedig ezúttal is osztályon felüli, szemet gyönyörködtető látvány, nagyon megéri a ráfordított összeget.
