Az angol SATORI részemről az egyik legérdekesebb, a műfaji határokat folyamatosan feszegető dark ambient-industrial formáció a palettát tekintve (Justin Mitchell távozása óta egyre távolabb az ambient mezőktől, közelítve a power noise kaszabolásokhoz), a Cold Spring kiadó egyik legstabilabb zászlóshajója és a színpadi életük is aktívnak mondható, nem csupán a stúdiók mélyén bűvészkednek tehát az urak. A kezdeti, tiszta ambient megoldások közé már korán beúsztak a ritmikusabb, karcosabb, helyenként akár power electronincs megoldásokra emlékeztető megnyilvánulások, és mindezek feltétlenül a SATORI javát szolgálják, hiszen kétségtelenül megkérdőjelezhetetlen ízléssel és eleganciával történt mindez a múltban és történik most, a jelenben is. A Pilars Of Salt egy rendkívül innovatív alkotás, talán elektronikus kísérleti zeneként a leghelyesebb leírni (helyenként táncolható megoldásokkal tarkítva, de akadnak súlyosabb, noise-ba hajló szabdalások is, sőt, inkább talán már ezek dominálnak), amelyben tökéletes egységbe forr a (kissé már háttérbe szorult) dark ambient, a power electronics és a ritual industrial. A hasonló műfajú próbálkozásokkal minimum Dunát (vagy stílszerűen, Temzét) lehetne rekeszteni, de a SATORI stabilan és elegáns módon emelkedik ki a lemorzsolódó feleslegből. A tételeket szükségtelen külön boncolgatni, ahogyan az albumot is érdemes mindig egyben hallgatni, megszakítások nélkül, hiszen így éri el a megfelelő hatást egy szilaj módon örvénylő hangorkán által. Nem egy hétköznapi, esetleg könnyűnek nevezhető hallgatnivaló, de a Pillars Of Salt egy kivételes érzékkel, ösztönösen a felszínre törekvő, remekül megfogalmazott, kortárs industrial zenemű, ami feltétlenül érdemes a koncentrált figyelemre, függetlenül a már-már fullasztó méreteket öltő zenei dömpingtől. A SATORI úgy halad párhuzamosan a korral és fejleszti önmagát, hogy közben nem téveszti szem elől az önmaga által megfogalmazott alapelveket és a tradíciót.