Az alábbiakban a honi kísérleti zenei kör egyik igazán jelentős személyisége került kés alá, akit a határainkon túl is rengetegen ismernek és elismernek. Múlt, jelen és jövő tökéletes harmóniában, a zene nyelvén

 - Üdvözöllek, Kálmán! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést a beszélgetés kapcsán!

- Én köszönöm a megkeresést. Nem vagyok hozzászokva ehhez a szerephez, az biztos.

- Mit jelent ma a számodra a DARK WATER MEMORIES? Közel 30 esztendős ez a formáció. Mi volt a cél a kezdetekkor és mik a terveid a közeljövőre nézve?

- Nagyon bensőséges a viszonyom a projekttel. Hadd kezdjem messzebbről: noha gyakorlatilag a születésem óta zenével vagyok körülvéve, mert édesapám elismert zenész is volt, a saját szerzeményeimet megvalósítani csak 12 éves koromban kezdtem, amikor egy gyermekkori barátom újonnan megalakult garázszenekarába hívott dobosként. Ebből a formációból lett több metamorfózist követően – de az alapító tagok szilárd jelenlétével – a TÉGLAGYÁRI MEGÁLLÓ, amely két album megjelenése után sajnos különböző földrajzi nehézségek miatt nem folytatta a munkásságát. Az említett második albumon, amely remixeket tartalmazott, már önálló producerként is bemutatkoztam, ugyanis a remixek egy részét én alkottam, a különböző elektronikus tánczenei stílusok mellett egy sötét hangulatú ambient remixszel is előrukkolva. Ez 1998-99 körül történt, de a DARK WATER MEMORIES szempontjából talán még ennél is fontosabb, hogy addigra már volt a hátam mögött két elektronikus tánczenei album mellett két filmzene, amelyek barátaim független rövidfilmjeihez készültek, valamint akkoriban több színházi/bábszínházi előadásnál is közreműködtem zeneszerzőként. Ezek a törekvések olvadtak aztán össze egyetlen projektté, DARK WATER MEMORIES név alatt.
Egyébként a DWM első önálló megjelenése nem ezen a néven, hanem a DARK WATER RITUAL GATHERING projektnév alatt jelent meg, ugyanis itt korábbi zenekarom tagjai segédkeztek nekem különböző hangszeres sávok feljátszásával. Tulajdonképpen úgy történt a dolog, hogy hatalmi szóval megmondtam nekik, mit akarok hallani, és ők engedtek nekem a gitár- és vokáltémákban. Én nagyon jól szórakoztam; ők nem tudom, mennyire. Ez a helyenként sötét, másutt pszichedelikus anyag egyébként mind a szövegeiben, mind a dallamvilágban és hangszerelésben erősen magán viseli Edward Ka-Spel hatását.
Később persze sokkal egyszerűbb volt, ha minden hangszert én szólaltattam meg, és a zene nagy részét meg a végső mixet a szoftverek segítségével a saját magányomban, otthon is el lehetett készíteni – onnan lehet számolni a valódi DARK WATER MEMORIES felbukkanását.

- Úgy gondolom, a DARK WATER MEMORIES soha nem kapta meg igazán az őt megillető figyelmet hazai pályán. Egy szűk körön belül ugyan kiemelten magasra helyezik a munkásságodat, de ennél szerintem sokkal intenzívebb figyelmet érdemelnél. Mit gondolsz erről?

- Köszönöm, ha így gondolod. Igazából mindig azért születik meg egy új anyag, mert valami kikívánkozik belőlem, és ennek a legtökéletesebb értelemben semmi köze sincsen ahhoz, hogy azt ki fogja meghallgatni, adott esetben megvásárolni. Ha soha egyetlen embert sem érdekelne, amit csinálok, valószínűleg akkor is csinálnám, és akkor is így csinálnám. Ez, úgy hiszem, a művészi autonómia alapvetése, és bár a művészetnek általánosságban sok más értelmezési síkban van létjogosultsága, ez itt az én projektem, és már a létrejöttét is hasonló kényszerítő tényezők szabályozták. Még az is lehet, hogy megilletődnék, ha szélesebb rétegekhez jutna el, habár ez a veszély a stílusból kifolyólag sem fenyeget.
Egyébiránt megtörtént már, hogy egy korábbi kiadóm véleményt formált a megjelenésre előkészített nagylemeznyi anyagról, és kérte az egyik szám codájának megváltoztatását. Innentől sokkal komplexebb lett a viszonyunk, hogy úgy mondjam. Elég annyi hozzá, hogy a lemez végül nem jelent meg, de talán nem rajtam múlott. Később végül egy netlabel adta ki teljesen megújult formában.

- Mi a terv, a Tied to the Heart of a Bird elérhető lesz valamikor fizikai formában?

- Nincsenek erre tervek, de úgy is mondhatnám, hogy a lehetőségeket sem kezdtem el felderíteni. Tökéletesen elégedett vagyok azzal, ahogyan az album a bandcampen most szerepel. Ez igazából régebbi anyagoknak, többek között a már említett film- és színházi zenéknek egyfajta frissített, újrakevert, kiegészített és gyűjteménybe rendezett kiadása. Például olyan hangmintákat adtam hozzá ezekhez a régi trackekhez (a fiatal Björk hangja is hallható rajta egy fekete-fehér filmből), amelyeket élőben játszva már hozzákevertem a számokhoz, de annak idején még nem szerepeltek bennük.

- Kanyarodjunk egy kicsit a távolabbi múlt felé is! Hogyan valósult meg a Night Fog Kommando megjelentetése?

- A kiváló Phobia fanzine szerzője és szerkesztője, Bodrossy Márk jelezte nekem, hogy egy német kiadó éppen új előadókat keres. Elküldtem egy albumra való anyagot, amiből egy adag meg is jelent 12”-es minialbumként. Igazából vicces a dolog, mert úgy összességében nem illett a kiadó profiljába, amit akkor csináltam, a Membrum Debile Propaganda inkább egy harsh noise/extreme industrial kiadó volt. Valamint két szám címe is tévesen lett feltüntetve a borítón, de ezen kívül más nem sérült.

- A másik kedvencem a The Rejuvenation Ballet: Music For Those Across The River. Mesélj róla, kérlek!

- Az album gyakorlatilag az édesapám elvesztését dolgozza fel. Ha úgy vesszük, tőle kaptam a zene ajándékát, így korai halálával többek között ez a zenei kapcsolat is megszakadt. A cím is egyfajta törekvésre utal, hogy akár tudati, akár tudaton túli síkon eljussak azokhoz, akik a folyó túloldalán rekedtek, és összekapcsolódjak velük. Abban az időben végtelenül megfáradtnak éreztem magamat, és kellett valami, ami újraéleszthet, megfiatalíthat. A téma adta magát, az emberi élet után, mögött, alatt terpeszkedő terület, a Styx és Hádész világa, a kozmikus űrbe nyíló árnybirodalom. Nagyon érdekes alkotófolyamat volt, sokszor az apámmal álmodtam, és egész napokat csináltam végig azzal a tudattal, hogy az apám él vagy létezik valahol, éreztem, hogy velem van, összemosódtak a valóság síkjai.
A CD egy lengyel kiadónál jelent meg, és ahogyan az MDP esetén, meglátásom szerint az ő profiljukba sem illeszkedett különösképpen, hiszen leginkább a már ismert dark ambient és experimentális zenei hatások érzékelhetők benne. Ez a lemez abban is különbözik a későbbiektől, hogy tartalmaz néhány igen ritmikus, már-már tánczenei darabot. Különösképpen két COIL album, a Love’s Secret Domain és Stolen and Contaminated Songs stílusát gondoltam itt tovább, amelyek nagyon meghatározóak voltak a zenei nevelkedésemben. Többször direkten is utalok erre, pl. a „Lycanthropic Soundsource Deleted” címmel. Valamiféle sötét masszába ágyazott latin ritmusok társulnak itt lassabb, zajosabb, drone-osabb úszásokkal, sokszor akár egyazon számon belül. Emlékszem, mennyire élveztem mindenféle fura modulációkkal új zajokat alkotni, amelyek szintetikusságuk dacára is mintha önálló életre kelnének, szinte beszélnek a hallgatóhoz, én legalábbis így érzem – valami olyasmi történik a lemezen, amit Peter Christopherson az „eLph” elnevezéssel írt le.
A lemez borítóját különösképpen szeretem: a képeket egy barátom készítette közös dániai utazásunk alkalmával, és szerintem nagyon plasztikusan átadják, amit a témával kapcsolatban érzek.

- A Hermon minden érintettségem ellenére is szerintem az egyik legjelentősebb magyar összefogás és kiadvány a hazai palettán, a színtéren belül. Milyen emlékeket őrzöl ezzel kapcsolatban?

- A Hermon egy csodálatos kis gyűjtemény, attól függetlenül is, hogy egy kvázi baráti közösség törekvéseit gyűjti csokorba. Már amikor az ember a kezébe veszi a Bodrossy Márk dizájnjával készült, aranyszínű dobozt, elfogja valami olyan érzés, hogy itt most valami különleges élményben lesz része. Egy egészen spirituális élményben. A két mini CD-n szereplő zenekarok és projektek a legjobb formájukat hozzák, úgyhogy minden szempontból egy nagyon jól sikerült dolog. Lehetett volna, lehetne folytatni, kiterjeszteni a dolgot.

- Hol helyeznéd el az aktuális zenei horizonton a jelenkori zenei törekvéseidet?

- A zajok és a drone-ok annyira beépültek a zeneiségembe, hogy alkotás közben olykor nehezemre esik visszatalálni a harmóniákhoz, melódiákhoz, de még mindig valahol a kettő között helyezem el magamat. Már egészen fiatalkorban bensőséges viszony fűzött a szimfonikus és kamarazenéhez, rongyosra hallgattam például Sztravinszkij Petruskáját, de Bartók egyik vonósnégyesét még a zenekarral is feldolgoztuk a saját folk/HC stílusunkban. Úgyhogy ezt a szálat nem szívesen szakítanám el végleg. Imádok énekelni, egy népi dallam vagy furulyafutam képes kifacsarni a szívemet, de az avantgárd, a musique concrète, a dadaista zajzene is egyaránt kedves nekem, tehát egyik irányt sem szívesen hanyagolnám. Tulajdonképpen Frank Zappa szerzeményeit is éppen ezért szeretem annyira. Az egyik pillanatban egy teljes őrület biciklikeréken, vagy gyomor- meg orrhangokon, a másikban a londoni filharmonikusok játsszák modern darabjait. Bizonyosan valahol ezeknek a határmezsgyéjén keresendő az új DARK WATER MEMORIES, a játékosságot valami igazán sötét hangulattal nyakon öntve, de hogy mikor lesz ebből valami, az egy nagyon jó kérdés. Egy igényem, vágyam azért van: az új munkákban a szoftverek mellett több „vasat” kellene használni, és az akusztikus hangszereknek is szívesen adnék nagyobb teret.

- Miért nem dolgoztál soha Steven Stapleton társaságában?

- Annak ellenére, hogy laza ismeretségi viszonyban vagyok Stevennel, nem hiszem, hogy valaha is szóba jöhetett volna ilyen kollaboráció. Ettől függetlenül van egy mókás sztorim a NURSE WITH WOUND-ról, ugyanis annak idején készítettem egy remixet Steven „Two Shaves and a Shine” dalához egy NWW remixpályályázatra. Nagyon büszke voltam rá, és szerintem jól is sikerült, a megjelenő lemezre mégsem került rá. Csak évekkel később jöttem rá, hogy a remixben általam felhasznált minta, az „I Put a Spell on You” című ismert nóta intrója, akármennyire is kreatív és dadaista, sok-sok évvel azelőtt már szerepelt egy NURSE WITH WOUND számban a „The Sylvie and Babs Hi-Fi Companion” című lemezen. Simán lehet, hogy Steven végül emiatt nem válogatta be. Nekem meg akkor fogalmam sem volt a dologról. Egyszerűen ott volt a minta több ezernyi másik között a gépemen, és felhasználtam. Az mindenesetre kiderült, hogy az inspiráció nagyon fura módon képes működni.

- Melyik csoportot helyeznéd győztes pozícióba: CURRENT 93 vagy NURSE WITH WOUND? És persze nem úszod meg, indokold is!

- Ha kettőjük közül kell választanom, a CURRENT 93 kerül ki győztesen, de vigyázat, csalok: a C93-mal a másik projektet is választom, hiszen Steven Stapleton a C93-nak is „örökös” tagja, vagy én legalábbis úgy tekintek rá: mixei, tape zajai, drone-jai meghatározóan formálták a zenekar zeneiségét, vegyük például a „Tamlin”-t, ami egy ilyen pogány népballada, de Steven mixe nélkül semmi sem volna. Az egyik kedvencem egyébként a Bright Yellow Moon, aminek a borítóján mindkét zenekarnév fel van tüntetve, és joggal. Persze David Tibet az igazi csillaga ennek a projektnek, ami nem jó szó, hiszen a C93 és David egy és ugyanaz. Mindenesetre kevés nála magnetikusabb, hipnotikusabb előadót ismerek, és ezt úgy, hogy valójában nem tud énekelni. A költészete meghatározó hatással volt a saját verseimre, szövegeimre, már az alternatív rockzenekaros időkben is. Igazából nehéz kívülről, objektívan értékelnem a C93 világát, mert 35 éves kapcsolatról beszélünk, formatívan olvadt bele a személyiségembe, az énem egy részét képezi, a bőröm alatt is ott van. Érdekes módon élőben még nem láttam a zenekart.

- Miket és hogyan hallgatsz manapság?

- Néhány éve történt, hogy amikor már minden elérhető lett az interneten, és már nem volt olyan zene, amit ne lehetett volna letölteni valahonnan, megcsömörlöttem a több száz gigabájtnyi mp3-tól. Újra a lemezgyűjteményem felé fordultam, és egyszerűen elmondhatatlanul élveztem azt, hogy feltettem egy vinylt, megnyomtam a play-t egy CD-n, és végighallgattam az albumot az első hangtól az utolsóig. Ha egy nap csak egyet, akkor csak azt az egyet, persze általában több lemez is belefér egy délutánba, estébe. Közben a kezedben ott a borító, a képek, a szövegek, egy komplett élmény az egész, ami össze sem hasonlítható azzal, amikor a kocsidban a „nem írom le, milyen applikáció” a korábban leállított számlistát folytatja tovább. Rádiót meg egyszerűen időpocsékolás hallgatni, régen is csak John Peel műsora ért valamit.
Persze továbbra is hasznos, hogy az interneten bele tudsz hallgatni mindenbe, de a lemezgyűjteményt azóta is bővítem. Közben természetesen nem szabad megfeledkezni a gyűjtőszenvedély árnyoldalairól sem, tehát meg kell találni az egyensúlyt. Én a jelenlegi 4000 darabos gyűjteményemet már nem tervezem nagy léptékben tovább bővíteni, illetve lassan el kell kezdenem szortírozni és megválni bizonyos daraboktól.
Egyébként a válasz az eredeti kérdésre az, hogy továbbra is minden formátumot hallgatok, kazettát is (van, ami csak kazettán jelenik meg, akármilyen furcsa is), és mindenképpen a fizikai hanghordozókat preferálom. Annak ellenére, hogy producer vagyok, nem tartozom a kifejezetten audiofil zeneélvezők közé, szerintem bizonyos típusú zenének jót tesz, ha koszosan vagy zajosan szól. Továbbá, attól függetlenül, hogy semmihez sem fogható érzés óvatosan kivarázsolni egy vinylt a tokjából, megnézegetni (főleg ha ez egy shape disc, picture disc vagy színes lemez) és feltenni, majd a tűt finoman ráhelyezni, olykor kacagok a megrögzött vinylmániások kirekesztő érvein (amiknek sokszor már a legegyszerűbb akusztikai törvények is ellentmondanak). Zenei stílusban mindent hallgatok, de a kommersz dolgokkal csínján bánok, tehát alapvetően az underground vagy tisztán művészi zenei vonulatok érdekelnek, ahol érzem, hogy a pénzen kívül van valami egyéb tétje a dolognak.

- Hogy tetszett a LEGENDARY PINK DOTS-koncert?

- Kicsit el volt fáradva a csapat, és nézőként én is. Ettől függetlenül imádok mindent, amit Edward csinál, legfőképpen a szóló projektjét. A PINK DOTS korábbi gitárosát jobban kedveltem, szerintem jobban illett a hangulatba, amit csinált. Szerencsére azonban még mindig a szintik, a zajok, no meg persze az ének és a szövegek dominálnak, kiegészülve Edward színpadi jelenlétével. Ennélfogva tökéletesen elégedett voltam.

- Köszönöm a beszélgetést!

- Én köszönöm a lehetőséget!