A Karen Jebane által életre hívott GOLEM MECANIQUE a kortárs ambient-drone-folk kör egyik (el?)ismert megnyilvánulása, sokan hallgatják a műveit, esetleg kedvelik is, támogatják, mellettem azonban eddig valahogy mindig elment, igazán soha nem éreztem rá a zenéjére, lássuk, hogyan változik esetleg az álláspontom az Ameq kazetta meghallgatását követően.

Rögtön az elején "lelövöm a poént", marad a kissé közömbös viszony, hiszen a több formációból (LA MANTA, OUTRENOIR, INSUB META ORCHESTRA stb.) ismert Karen (aki egyébként állítólag rajong a black metal és a goth rock zenékért) ugyan szépen énekel és többségében megfelelő érzékkel közelít a komponáláshoz, engem igazán mégsem hoz tűzbe. Lehet, hogy csak én nem találom a megfelelő kapaszkodót a zenéje kapcsán, de bármennyire próbálom is megérteni és befogadni, a produkciói rendre elmennek mellettem. Többségében a sablon experimental-folk panelekből építkezik az Ameq esetében is a zene, csekély izgalommal fűszerezve, rendkívül lágyan és érzékien megfogalmazva, tehát papíron működnie kellene, de mégsem éri el nálam a kívánt hatást, azt ellenben feltétlenül pozitívumként kell említenem, hogy a zene többségében élőben, hangszerek által (gitár, basszusgitár, zongora) van megszólaltatva, sok-sok effekttel persze. Stephen O'Malley nyilatkozta egy alkalommal, hogy "Karen Jebane a szférák hangja". Nos, nem vonom kétségbe, de megerősíteni sem tudom, nálam inkább az jön át, hogy a hölgy nagyon szeretne hihetetlen mélységek és magasságok között szárnyalni, de a próbálkozás rendre elbukik és így marad a félmegoldásként értékelhető köztes lét, az egyhangú, de stabil sivárság.

Az itt tárgyalt kazetta 40 példányban jelent meg és tudomásom szerint az utolsó darabig gazdára is talált.