A német LEGER DES HEILS zenekar viszonylagos termékenysége és stabilan megbízható szinten tartott színvonala ellenére sem vált igazán népszerű csoporttá az évek során. Kicsit műanyagnak (olykor habkönnyűnek titulálta őket a nagyközönség, illetve a szakma is) és néhol ötlettelen másolatnak tartom őket én is, ennek ellenére alkalmanként kimondottan kellemes perceket képesek okozni kiadványaikkal. Ilyen a tavaly megjelent új EP is.
A kezdő és egyben címadó Hurray egy meglepően harcias, karcos hangvételű darab, zaklatott vonósokkal, szikár dobokkal, ellenben némileg felemás és erőtlen megszólalással (Rise!). Ezzel szemben az ezt követő Precatio egy - a formációra már a kezdetek óta jellemző - dallamos, kellemes ívű akusztikus gitáros dal, közhelyekkel sajnos ismét sűrűn tele tűzdelt dalszöveggel. A korongot záró Sacrum is ezt a vonalat erősíti kicsit pattogósabb ritmusban, markáns és karakteres férfi - illetve némileg a háttérből szóló, díszítőelemként funkcionáló női - vokállal fűszerezve.
A LEGER DES HEILS ugyan ezzel a kislemezzel sem váltja meg a világot (gyanítom, hogy ilyesmi nem is áll szándékukban), ellenben ismét nagyon "barátságos" és a jó értelemben vett szórakoztató neofolk-military pop percekkel szolgálnak a nagyérdemű részére. Nem szükséges tehát túlreagálni sem ezt a kislemezt, sem magát a formációt, meg kell inkább találni a helyüket a zenei palettán és ennek megfelelően tekinteni rájuk.
Az anyag 7"-es vinyl verziója 200 kézzel számozott példányban látott napvilágot, de létezik egy 50 darabos limitált box is CD-R (pfff...), póló, képeslap és egyéb kellékek társaságában. Meghallgatásra mindenképpen érdemes, de a megvásárlása nem biztos, hogy feltétlenül szükséges (megjegyzem, kisebb nehézségekbe is ütközhet, mivel az anyag meglepő módon nagyon kapósnak bizonyul a Steinklangnál).
