Aki a lapunk által is felvállalt stílusokat szereti elsősorban, nincs túlságosan elkényeztetve koncertek terén. Igaz ugyan, hogy néha van egy-egy olyan esemény, ami figyelmet érdemel, de nem túl gyakran, és nagyon szétszórva a világban (elsősorban persze Európában). Ezért is fontos rendezvény számunkra a lipcsei Wave Gotik Treffen, mert ez az egyetlen nagyobb fesztivál, amelyik koncentráltabban felvállalja ezeket a stílusokat, zenekarokat, itt van esélye az embernek arra, hogy olyan koncerteken vegyen részt, amire máshol egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen, körülményesen, nagy anyagi és időráfordítással lenne lehetősége. Mert azért valljuk meg, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy 2-3 napot és több tízezer forintot szánjanak arra, hogy megnézzenek (jobb esetben) 3-4 zenekart. Lipcsében viszont, ha szerencsések, mindezért akár 5-10 jó koncertet is kaphatnak, emellett új zenekarokat is felfedezhetnek maguknak. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a korábbi években talán kicsit érdekesebb volt a felhozatal, egyenletesebb a színvonal, ráadásul ebben a körben nem is nagyon voltak ütközések, az ide tartozó zenekarok általában egy helyen léptek fel. De azért idén sem olyan vészes a helyzet.

Pénteken rögtön egy magyar zenekar koncertjével kezdhetjük a fesztivált, 12:30-kor lép fel a pogány faluban (Heidnisches Dorf) a Moon and the Nightspirit (és ugyanitt fellépnek még háromszor, pénteken 19:00-kor, valamint szombaton 11:00-kor és 15:30-kor). A Heidnisches Dorf egy középkori ("viking") falut szeretne megeleveníteni, annak minden kellékével (árusok, mutatványosok, mesteremberek), és természetesen ennek fontos része a szórakoztatás, a zene is. Az igazat megvallva ez a világ (mind zeneileg, mind a hozzá kapcsolódó dolgok terén) nagyon távol áll tőlem, sőt, akár mondhatom azt is, hogy kimondottan taszít, de azért minden évben van ott egy-két koncert, ami érdekes lehet (persze annak jobban örülnék, ha kiemelnék őket ebből a közegből). Ilyen idén az említett Moon and the Nightspirit is, akik új, Mohalepte című nagylemezüket mutatják be, természetesen régebbi dalokkal karöltve. De itt játszik pénteken a német Neun Welten is, akik a jelentős német metalkiadó, a Prophecy folkos alkiadójánál, az Auerbach Tonträgernél jelentették meg akusztikus folklemezeiket, melyekkel viszonylagos ismertségre tettek szert az ilyen zenéket kedvelők körében.

És már rögtön pénteken választás elé állítják az embert a szervezők, mert két olyan előadó lép fel egy időben, más-más helyen, akik korábban együtt zenéltek, és mindkettőjük iránt ugyanaz a közönség érdeklődik elsődlegesen. A "neofolk nagy öregje", Tony Wakeford (Sol Invictus) és a Sigillum S-ből ismert Eraldo Bernocchi közös projektje, az OWLS a Pantheon kantinjában mutatja be nemrégiben megjelent, The Night Stays című lemezét (ez lesz a projekt első koncertje, a lemez világpremierje), 21 órától. A Pantheon a korábban Volkspalastnak (Néppalota) nevezett monumentális épület, melyben két koncerthelyszín is található, egy a kupolacsarnokban (Kuppelhalle), egy pedig a kantinban (Kantine). Itt felváltva vannak a koncertek, ahogy vége az egyiknek az egyik helyszínen, át lehet sétálni az épületen belül a másikba, és már kezdődik is a következő. Tavaly vezették be ezt a lebonyolítási rendet, mely jelentősen lecsökkenti a koncertek közötti holtidőt, várakozást, unatkozást. Az OWLS-on kívül még érdekes lehet aznap itt a Pantheonban, a Kuppelhallében két ős-industrial zenekar, Adi Newton két projektje, a Clock DVA és a T.A.G.C / The Anti Group.

Az OWLS-zal egy időben játszik Tony Wakeford egykori zenésztársa, Matt Howden, Sieben nevű projektjével a Centraltheaterben (korábban/más néven Schauspielhaus), a lipcsei színház impozáns épületében. Matt azzal lett igazán ismert, hogy a Sol Invictus hegedűse volt a zenekar egy periódusában, de emellett sikereket ért el saját nevén és a Sieben név alatt kiadott lemezeivel is. Koncertjeire az jellemző, hogy kiáll egy szál hegedűvel, meg persze mindenféle effektekkel (melyek közül a loop-pedál a legfontosabb, ezzel biztosítja magának a zenei alapot meg a sokrétegű megszólalás lehetőségét), valamint énekel is egy kicsit hozzá. Lemezen számomra nem túl izgalmas ez (főleg az utóbbi időben), viszont élőben határozottan érdekes, látványos, fenn tudja tartani az ember érdeklődését az egész koncert folyamán (főleg ha először látja). A Sieben után fellép még ugyanitt az ismert amerikai Projekt kiadó vezetőjének, Sam Rosenthalnak éteri dark wave zenekara, a Black Tape For A Blue Girl is.

Szombaton visszatérhetünk a Pantheonba, ahol a Kuppelhalléban adja első koncertjét a német Empyrium, 15 órától. Az Empyrium (goth/black/doom) metalzenekarként indult 1994-ben, a már korábban említett Prophecy kiadó jelentette meg lemezeiket (a zenekar bemutatkozó lemeze volt egyben a kiadó legelső kiadványa is). 1999-ben kiadtak egy tisztán akusztikus folklemezt, mely nagy sikert aratott mind a metalosok, mind a neofolk rajongók táborában, ezt követte még egy folklemez 2002-ben, ami után nem sokkal a zenekar be is fejezte tevékenységét, más felé orientálódtak (visszatértek ismét a metalhoz). Tavaly azonban úgy érezték, hogy itt az ideje, hogy újból alkossanak Empyriumként is, megjelent egy új szám a kiadó válogatáslemezén, valamint most itt a zenekar első koncertje (15 évvel az első lemez megjelenés után). A koncerten állítólag ez eddig megjelent összes lemezről játszanak dalokat, hogy milyen formában, az majd kiderül.

A WGT-n az utóbbi évek hagyományának megfelelően szombaton van a "neofolk nap". A helyszín változott egyszer-kétszer az évek folyamán, volt a Haus Leipzigban, a Volkspalastban, idén átkerült a Felsenkellerbe (ahol tavaly is volt már egy "második neofolk nap", akkor pénteken). Most fellép itt az olasz Green Man (18:00) és Egida Aurea (19:00), az orosz Moon Far Away (20:00), valamint a két főzenekar, napjaink legnépszerűbb neofolk(hoz köthető) popzenekarai, az olasz Spiritual Front (21:00) és a luxemburgi Rome (22:20). Mindketten tavaly adták ki új nagylemezüket, a legnagyobb német dark/gothic/ebm kiadónál, a Trisolnál. Ez is jelzi talán, hogy (már rég) nem tisztán neofolk zenekarokról van szó, de nincs is ezzel semmi baj, így is sokan szeretik, amit csinálnak, ebben a körben is - úgyhogy aki látni szeretné a koncertjeiket, az igyekezzen időben odaérni, mert garantált a telt ház, aki későn érkezik, biztos nem fog beférni.

A korábban említettekre jó példa Tony Wakeford fellépése szombaton 20 órától. Egyrészt érdekes húzás a "neofolk egyik keresztapjának" koncertjét a neofolk napra tenni (eddig még rendben lenne), de nem ugyanarra a helyszínre, ahol a többi hasonló zenekar is játszik, ugyanis Tony fellépése a Heidnisches Dorfban lesz. Mind az időpont, mind a helyszín erősen megkérdőjelezhető (bár látszódik olyan tendencia az utóbbi években, hogy a Heidnisches Dorfot próbálják kicsit jobban bevonni a fesztiválba, kicsit bővíteni a kereteit, a szokásos középkori giccs mellett próbálnak színvonalasabb előadókat is felléptetni, de akkor is bosszantó ez a keresztbeszervezés, és sem Tony Wakeford, sem a közönsége nem ezt érdemelné).

A színházban pedig este 19:30-tól bemutatkozik az E.D.O. - Ethereal Dark Orchestra, az olasz Argine zenekar nagyszerű hegedűsének, Edo Notarlobertinek zenekara. Utánuk 21 órától egy másik olasz csoport, a Camerata Sforzesca, a Camerata Mediolanense tagjainak klasszikus zenei ihletettségű formációja következik.

A második neofolk nap évek óta vándorol a fesztivál során, régebben hétfőn volt, tavaly, mint említettem, átrakták péntekre, most vasárnapra került, a helyszín maradt az utóbbi években már megszokott Anker. Itt lép fel a két magyar zenekar, a Cawatana (16:30) és a Larrnakh (20:40), akik legutóbb megjelent anyagaikat mutatják be (a Cawatana a tavalyi Advocation for Privileges című mini albumot, a Larrnakh rögtön kettőt is, a tavaly megjelent bemutatkozó lemezt, és az idei új albumot, a cseh Epidemie kiadónál a napokban kijött Like the silken shrouds of lonelinesst), és természetesen régebbi számok is várhatók mindkét zenekartól. Itt lesz még az angol folkénekes, Andrew King (17:30), aki szólóban és a Sol Invictus tagjaként is aktív, valamint az egykor a színtér legnagyobb kiadójának számító World Serpent egyik egykori főnöke, Alan Trench és az ő pszichedelikus folkzenekara, az Orchis (18:30). Ők az utóbbi években nem voltak túl aktívak (utolsó stúdiólemezük, a Mandragora 1999-ben jelent meg), úgyhogy érdeklődéssel várhatjuk, mivel készülnek idén a "csendes visszatérésre". Fellép még a görög Mani Deum (19:30), nekik szintén mostanában jelenik meg az új lemezük, Music for your local Church ...or your local Brothel címmel, és saját bevallásuk szerint "infected folk'n'roll"-t játszanak (akármit is jelentsen ez). Végül az amerikai Backworld lép fel 21:50-től, nekik is a napokban jelent meg az új lemezük, Come the Bells címmel. Mivel az új anyag sok olyan szerzeményt tartalmaz, ami nem túl "koncertbarát" (merengős, vonósokra és zongorára épülő számok, nem a zenekar védjegyének számító dallamos, akusztikus gitáros folkslágerek), ezért várhatóan a koncerten sok régebbi szám is terítékre kerül, a közönség legnagyobb örömére.

És hogy a párhuzamosságra egy újabb példát lássunk, vasárnap lesz még egy helyszín, aminek közönsége részben átfedésben van/lehet az Ankerben zajló koncertekkel. Egy új helyszínen, a Schaubühne Lindenfelsben dark ambient/industrial est lesz, melyen 18:30-tól fellép a kanadai Visions (ők hamarosan Budapesten is láthatóak lesznek, a 13. Hyperborea-esten), a svéd veterán Raison D'etre, Peter Andersson közkedvelt CMI-s alapzenekara (22:00), valamint az este talán legérdekesebbnek ígérkező fellépeseként közös koncertet ad a szintén svéd Sophia és a Karjalan Sissit (20:30). Az arcanás Peter Bjargö újraaktiválta sokáig jegelt martial industrial projektjét. 10 évvel ezelőtt a WGT-n volt a Sophia első fellépése, ennek örömére adnak most jubileumi koncertet, kiegészülve a kedves őrült Markus Pesonennel, az alkoholmámoros antiszociális industrial/noise finn-svéd hősével.

Az utolsó napra is marad még látnivaló, szintén a dark ambient és az industrial jegyében. A Pantheon két termében (Kuppelhalle és Kantine) fellép a kanadai Aun (17:30), akik legutóbbi lemezüket a honfitárs Cyclic Law-nál adták ki (és szintén ott lesznek a 13. Hyperboreán is), utána a másik teremben 18:10-től következik az In the Nursery, a neoclassical és a korai martial industrial úttörője, majd vissza a Kantinéba, ahol 19:10-tól kezd a korábban az OWLS kapcsán már említett Eraldo Bernocchi (Sigillum S). 20 órától játszik a Kuppelhallében a dark ambient angol/amerikai legendája (sokak szerint alapító atyja), a Lustmord. Utána következik a német dark ambient vezető zenekar, a Loki Foundation alapítói alkotta Inade (21:00), majd végül 22 órai kezdettel egy másik ős-industrial legenda, a Chris & Cosey duó zárja az estet, akik a Throbbing Gristle tagjaként annak idején az egész industrial mint zenei stílus megszületésében aktívan közreműködtek.

És végezetül pár általános információ: a fesztivált először 1992-ben rendezték meg, akkor még csak egy helyszínen, 8 fellépővel, az évek során mindkettő fokozatosan bővült, idén már több mint 250 fellépő lesz, közel 40 helyszínen, szerte a városban, csarnokokban, koncerttermekben, múzeumban, kávézóban, templomban, történelmi emlékműnél, színházban, moziban, művelődési házban, klubban, parkban, és még számos helyen, ahol az ember nem is gondolná. Zeneileg a "sötét zenék" dominálnak, ezek minden jelentős irányzata megtalálható, dark/goth, EBM, electro- és old school industrial, neofolk, dark ambient, new wave, szinti pop, de idén már a post rock is markánsan jelen van, valamint klasszikus zenei koncertek, irodalmi estek, kiállítások, filmvetítések is kapcsolódnak a fesztiválhoz. A szervezők, ahogy az utóbbi években, idén is közel 20 ezer látogatót várnak (mivel csak bérlet van, nincs napijegy, ez a tényleges látogatói szám). A belépő elővételben 81 euróba kerül, ami a fesztivál összes rendezvényének látogatásán felül a tömegközlekedés használatára is feljogosít péntek reggeltől kedd délig (amire nagy szükség is van, mivel a koncerthelyszínek gyakran meglehetősen messze vannak egymástól). Amire még fontos figyelni, hogy sok helyszínnek meglehetősen szűkös a kapacitása, ezért korántsem biztos, hogy mindenki bejut egy előadásra, aki szeretne, így a fontosabb koncertekre nem árt időben (akár órákkal korábban) érkezni.

A fesztivál honlapján további hasznos információkat találhatunk, a teljes, részletes műsor itt tekinthető meg, a helyszínek címe pedig itt, az adott helyen fellépő zenekar nevére kattintva (ez is újdonság a korábbiakhoz képest, régebben volt egy lista az összes helyszín pontos címével, elérési lehetőségeivel, idén ilyen nem lesz, csak az említett helyen lehet megnézni).