HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2010.11.19. 18:00 sorger

LIYR - Fragments Of Dust CD (Rage In Eden, 2010)

Címkék: lemezkritika

A legendás Scontrum válogatás kilencedik megnyilvánulása dobta be a köztudatba első ízben a francia LIYR zenekart, talán nem túlzás kijelenteni, a többség megelégedésére.

A kezdetben Sven Mann által egy személyben alkotott formáció (későbbiekben Alexandra Nordrac kisasszonnyal kiegészülve) a lengyel válogatáson található három figyelemre méltó darabjával rögtön felkeltette a rajongók érdeklődését, távolról sem ok nélkül. Masszív, menetelős ipari zenéjük több irányból táplálkozva épül fel, hogy végül egy kliséktől ugyan nem teljesen mentes, mégis eredetinek, érdekesnek mondható monstrummá lényegüljön. A debütáló album - a Rage In Edennek hála - nem is váratott sokáig magára. A csoport saját bevallása szerint, az elektronikus zenék széles köréből merítve ötleteket, egy rendkívül érdekes kirándulásra kalauzolja a hallgatót. Fenyegető morajlások, feszes, gépi ütemek, nagyzenekari loopok uralják az album egészét, miközben finoman adagolva, rendkívül baljóslatú hangulat uralkodik el visszavonhatatlanul az egész produkción. A L'ame Enchainée egy óvatos felvezetés után kíméletlenül vág a dolgok közepébe, a De Profundis sejtelmesen hátborzongató, míg a Despair (nem tudok róla, hogy feldolgozás lenne, gondolom csak címében egyezik Douglas P és Albin Julius szerzeményével) halványan ugyan, de a klasszikus martial industrial jegyeit viseli magán. Nagyon kíváncsi vagyok rá, vajon élőben mire lehet képes a zenekar, persze ha vállalnak egyáltalán koncerteket. Saját bevallásuk szerint megrögzött módon rajonganak olyan zenekarokért, mint a SKINNY PUPPY, a LUSTMORD, az ARDITI, az IN SLAUGHTER NATIVES, a DEATH IN JUNE, valamint az SPK, és ennek alig titkoltan engednek utat a saját kompozíciók megalkotása során is. Maradéktalanul eredetinek ugyan távolról sem nevezném a szerzeményeiket (létezik egyáltalán ilyesmi manapság?) , de ez esetben nem is találom ezt akkora hibának, bőven az értékelhető, figyelemre méltó kategóriában tanyáznak, és remélem ott is maradnak, esetleg meg is haladják azt.

A Rage In Eden ismét jó érzékkel karolt fel egy reményteljes produkciót, habár a lemez csomagolása ezúttal erősen kifogásolható, ki tudja, kinek a hibájából.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása