Ahogy az várható volt, előbb-utóbb csak kiadásra kerül a legutóbbi Death in June-album, a Peaceful Snow "eredeti verziója" is. Tartva a megjelenés sorrendjét, előbb a Peaceful Snow/Maverick Chamber kislemez jött ki Totenpop verzióban (tehát akusztikus gitáros megszólalásban), március-április környékén pedig jön a teljes nagylemez The Snow Bunker Tapes címmel. Ezek azok a felvételek, melyeket Douglas 2009 decembere és 2010 júliusa között rögzített a bejáratott ausztrál Big Sound Studiosban, és ezt adta aztán oda Miro Snejdrnek, hogy elkészítse belőle a zongorás átiratokat, ami végül a Peaceful Snow nagylemezen jelent meg 2010 novemberében. És most majd mi is hallhatjuk, hogyan szólaltak meg ezek a dalok hagyományos Death in June-hangszerelésben. Bár azt hozzá kell tenni, hogy abból a szempontból nem a megszokott Death in June-hangzást kapjuk, hogy itt hiányoznak a jól bevált effektek, hangminták, egyéb apróságok, amelyek általában színt visznek a Death in June felvételeibe, ez az anyag tényleg csak egy szál gitárt és éneket tartalmaz, stúdióban felvéve, de mindenféle különösebb utómunka nélkül.

A kiadvány vinilen és cd-n is megjelenik, a szokásos dombornyomásos kivitelben. A dupla 10" vinilből lesz átlátszó, picture disc és sárga "fröccsmintás" verzió is, kétoldalas poszterrel, szivárványos Totenkopf és fekete nap felvarróval (ez utóbbi csak a sárga vinil esetében), elég borsos áron (a sárga például 60 euró lesz, de a legolcsóbb, átlátszó is 38).

Előrendelést a Neuropa oldalán lehet feladni, amíg a készlet tart.

Az utóbbi időben meglehetősen aktívvá vált Kim Larsen a legutóbbi nagylemez, a Lone Descent megjelenése után sem tudott nyugton maradni, így az albumhoz kötődő felvezető kislemezek után ezúttal egy "levezető" kiadványt jelentett meg, szintén bakeliten, ezúttal 10" formában, valamint CD/DVD verzióban is. A címe alapján azt gondolná az ember, hogy koncertlemezről van szó, de ez nem teljesen igaz. Még ha a dalok élőben lettek is eljátszva, de azért többé-kevésbé stúdiókörülmények között, a sötétben (ahogy a reklámszöveg mondja, és ahogy ez a dvd-n lévő videókban is megfigyelhető). A kiadvány nagyrészt a Lone Descent és a kapcsolódó kislemezek dalaira épül, és ahogy a nagylemezzel távolodni kívánt a korábbi zenei világtól, új hangzásokkal kísérletezve, úgy tér most vissza ugyanoda, a jól megszokott lecsupaszított, akusztikus gitáros térbe. Két gitár, billentyűs hangszerek (orgona, melodika, harmonika) és ének, mindenféle variálás, túldíszítés nélkül. Az öt újkori dal mellett szerepel még itt egy ősi klasszikus is, az I Crave For You újabb verziója, valamint ráadásként egy eddig kiadatlan szerzemény, amely a Lone Descent idejében készült, de a lemezre nem került fel. Ez utóbbi az A Cancer Called Love címet viseli, és hangulatában tényleg a Lone Descent dalainak sorába illik, nem lógott volna ki onnan, nagyjából azokat a megoldásokat tartalmazza, mint a nagylemez (akusztikus gitár, visszhangosított gitárpengetések, trombitadallamok, elmosódott női vokál a háttérben), de nem is sok vizet zavart volna, nem sokat tett volna hozzá, szenvtelen énekbeszédével nem egy slágeres darab, de azért nagy baj sincs vele, ahogy a lemezen is van egy-két jellegtelenebb tétel, ami nem bánt senkit, ezt is el lehet viselni, háttérzenének kellemes. Az akusztikus verziók viszont kimondottan jól sikerültek, kiválóan bemutatják, hogy a nagylemez komplexebb hangszerelésű dalai egyszerűbb megfogalmazásban is megállják a helyüket (az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy főleg olyan darabokat választottak, amelyek eleve egyszerűbb felépítésűek voltak, mint pl. az Immer Vorwärts, a Hold My Hand vagy a Watch The Skyline Catch Fire). Mindenesetre aki egy kis nyugalomra vágyik, az nyugodt szívvel meghallgathatja ezt a lemezt, alig 20 percével soha nem válik unalmassá, rajongóknak meg egyenesen kötelező darab.

A sajnálatos módon törlésre kerülő szeptemberi Focus Abyssi-est pótlása némileg módosított (megerősített) felhozatallal november második felében kerül megrendezésre.

Az estet egy hazai dobos-legenda ritual-dark-industrial projektje, az XX4 AHURA indítja. A zene komplex felépítésével, a mámorítóan borongósból a zord agresszióba hajló pillanataival követel magának kiemelt figyelmet. Miklós Péter szerint itt a szavak helyett a zene mesél és így is van ez rendjén.

A LARRNAKH csoport ebben az esztendőben ugyan nem jelentkezik új albummal, de a friss dalok hazai bemutatása mégis megtörténik ezen az eseményen, természetesen csak finoman adagolva. A program gerincét az eddig megjelent két korong, valamint néhány korábbi exkluzív tétel fogja adni.

A már egy ideje Ausztráliában élő, de angol születésű Douglas Pearce vezette DEATH IN JUNE egyértelműen a neofolk egyik ősatyjaként tartatik számon szerte a nagyvilágban. A formáció kétség kívül megkerülhetetlen jelentőségű, a végsőkig kitartó elszántság (esetleg konokság) pedig egyértelműen Douglas egyik alapvető tulajdonsága. A csoport 10 éve már megmutatta az erejét Budapesten, az eltelt évek azonban mit sem tompították a produkció élét, harciasságát. Kihagyhatatlan esemény lesz!

Focus Abyssi III.

Budapest, Yuk, III., Fényes Adolf u. 28.

2012. november 24. (kapunyitás: 20:30, koncertkezdés: 21:30)

DEATH IN JUNE (UK/AUS)
LARRNAKH (HU)
XX4 AHURA (HU)

Belépőjegy elővételben: 3700 HUF, vagy 13 EURO

Belépőjegy a helyszínen: 4300 HUF, vagy 15 EURO

Az esemény után hajnalig neofolk-industrial-dark party Pillával és Sorgerrel.

Jegyrendelés: focusabyssi@gmail.com

A kilencvenes évek közepe óta létező, Reinhard Hopfe által életre hívott STAHLWERK 9 idén megjelent korongja az esztendő egyik leginkább várt alkotása volt számomra. A korai években gyakorlatilag elviselhetetlen, rendkívül erőszakos és nem ritkán ötlettelen zajt produkáló csoport a 2001-es Vaterland című kiadvánnyal győzött meg igazán arról, hogy mégis érdemes figyelni a kiadványaikat, és azóta számos gyöngyszemmel varázsoltak el újra és újra, hovatovább a 2006-os Der Tod Nagelt Die Augen Zu szerény véleményem szerint minden idők egyik legnagyszerűbb industrial alkotása. Azóta kisebb-nagyobb hullámvölgyek sorozata következett ugyan és Reinhard egy rövidebb időre a csoport tevékenységét is felfüggesztette, de idén szinte a semmiből érkezett a hír, miszerint új kiadvány van készülőben, és az osztrák Steinklang kiadó (rossz szokását ideiglenesen levetkőzve) nem is késlekedett a Grey Ghost megjelentetésével.

Egy rövid, felvezető szoprán ének (intro) után lassan, kimérten hömpölygő zajfolyammal (The Mind Is Like An Iceberg) veszi kezdetét az album. Karcos csikorgással csúsznak, horzsolódnak egymásba a többnyire alacsony frekvenciás hangsávok egy gigantikus tömböt alkotva, hogy a dal végén a szoprán visszatértével, egy nyúlfaroknyi zongorás lefutással záruljon le a nyitó kompozíció. Az ezt követő Into The Unconscious egy ritmikusabb, ám nem kevésbé zajos, rendkívül arrogáns és fékevesztett dalként temeti maga alá a hallgatót. Érzésem szerint Reinhard itt nem sokat "vacakolt" a keveréssel és az arányok állítgatásával, inkább a maximális durvulatra fektetve a hangsúlyt feltolt minden sávot, szóljon csak és taroljon jelszóval. Az eredmény egy hipnotikusan erőteljes szörnyszülött lett. A harmadik csapás a While I Was Dreaming képében érkezik, szusszanásnyi pihenőt vagy megnyugvást sem engedélyezve. Fémes csattanások, morajlások delejes kavalkádja ez a szerzemény, technikailag csaknem hibátlan köntösben. Talán néhány effekt lett kevésbé eltalált, de ettől még egyértelműen az album egyik csúcspontja ez a darab. Innen azonban sajnos megtorpan az album, hiszen a The Id és a Happiness Machine is hamar ötlettelenségbe, majd unalomba fullad. Sajnálatos módon határozottan időhúzásszerű az említett két szerzemény, habár a The Idben megjelenik némi pislákoló reménysugár és THROBBING GRISTLE-utánérzés, de mindez egyértelműen kevés az üdvösséghez. A The Wish In Dreams ugyan próbálja felvenni a korábban elejtett fonalat, de a lemez első harmadát jellemző zsenialitás sajnos már nem tér vissza, a záró If Youth Knew, If Age Could is határozottan ezt az állítást támasztja alá. A lemez tehát csaknem tökéletesen indul, majd erős lejtmenet következik, hogy a végére megtörténjen a visszakapaszkodás, a felzárkózás, de a kezdeti magaslat távolról látszik már csupán. Ettől függetlenül a The Grey Ghost még így is erőteljes alkotás, sőt, aki esetleg csak most ismerkedik a német alakulat életművével, annak tökéletes felütést jelenthet, de a Der Tod albumnak a poros nyomába sem léphet.

A visszatérő anyag csak lézerlemezen jelent meg, de szokás szerint most is van egy extra változat a hagyományos digipak (350 példány) mellett, kapható ugyanis egy bónusz CD-R-es verzió is (brrr) 50 példányban, ami által a Why We Dream... is meghallgatható (érdekes, de nem kihagyhatatlan darab), amennyiben mélyebben nyúlunk a pénztárcánkba.

Az alábbiakban a Focus Abyssi-csapat kevéssé szívderítő közleményét olvashatjátok.

Kedves Mindenki!

Sajnálattal kellett szembesülnünk azzal a szomorú ténnyel, hogy az érdeklődés a 3. Focus Abyssi iránt messze elmaradt az általunk előzetesen reméltektől. Ennek fényében nehéz szívvel ugyan, de elhalasztani kényszerülünk az eseményt. A szeptember 15-i dátum törölve lett és ezzel párhuzamosan a fellépők listája is módosulni fog részben, az új időpont és a zenekarok pedig hamarosan kihirdetésre kerülnek.
Köszönet mindazoknak, akik bármilyen formában támogatták az erőfeszítéseinket!

A hamarosan Budapestre látogató Uwe Nolte vezette német ORPLID formáció hosszú évek óta az európai (és úgy általában a világ) neofolk életének meghatározó szegmense. Túlzás nélkül klasszis kiadványok egész sorát szabadították a rajongókra, az érdeklődők pedig hálásan fogadtak minden új dalt, minden új megjelenést. Az életműből kiemelve egy rendkívül jelentős epizódra esett a választásom, erre a kompakt lemezen megjelentetett mini-albumra. Mivel Uwe barátunk szeptemberben Budapestre látogat egy két napos családi városnézésre (és mellesleg koncertet is ad), így az alább bemutatott kiadvány méltatása sem jelenthet túl nagy meglepetést az olvasók számára.

A Geheiligt Sei Der Toten Name indítja a korongot. Harcias dobokra épülő, kissé minimalista stílusban hangszerelt, komótosan kibontakozó rendkívül dinamikus darabról van szó. Effektek, zörejek teszik teljessé ezt a kiváló nyitányt, Uwe kétszólamú énekével megkoronázva. A Jugend rövid, de rendkívül megkapó akusztikus gitáros darab, diszkrét morajlással a háttérben, instrumentálisan. Az ezt követő Der Sonne Söldner gyakorlatilag egy modern kori háborús rádiós közvetítés is lehetne fegyverropogással, fenyegető zajokkal, szintetizátor függönnyel a háttérben, suttogó narrációval. Az Im Sturm lendületes, gitárcentrikus, klasszikus germán neofolk a legszebb hagyományok szerint. Gitár, dob, ének mindennemű felesleges cicoma nélkül ölt testet egy nagyszerű dal képében. A záró Belgrad egy egyszerű, de hatásos levezetés vonósokkal, archív szövegbevágásokkal, távolból szóló dobokkal.

A korong olyannyira népszerűnek bizonyult, hogy az Eis Und Licht kiadó a későbbiekben egy második kiadást is produkált belőle az érdeklődők legnagyobb örömére, de manapság már így is csak használtan kapható különböző aukciós oldalakon.

www.noltex.de

Idén immáron tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre egy varázslatos litván kisváros (vagy inkább falu), Zarasai mellett, csodálatos természeti környezetben, egy hatalmas tórendszer szomszédságában a Menuo Juodaragis fesztivál aktuális felvonása. A szervezők a szokásoknak megfelelően ebben az évben is rendkívül széles merítést alkalmazva teszik felettébb vonzóvá és érdekessé az eseményt. Lesznek koncertek, kiállítások, filmvetítések, kirakodóvásár, hagyományőrző programok, előadások, gyakorlatilag minden, mi szemnek és szájnak ingere. A dp természetesen az említett felhozatalból a koncertek kapcsán kíván elsősorban foglalkozni a rendezvénnyel, így feltétlenül meg kell említenünk, hogy a szokásoknak megfelelően idén is lesz egy kiemelt státuszú zenekar a neofolk-közeli közegből, nevezetesen az olasz ATARAXIA, de fellép még többek között a litván KÜLGRINDA, a nemrégiben Budapesten is bemutatkozó lengyel HATI, az ukrán DAKHA BRAKHA, az orosz THEODOR BASTARD, a német TROUM és a magyar LARRNAKH. Érdemes tehát megtenni a hosszú utat és ellátogatni erre az igazán hangulatos eseményre, a csalódás kizárt, ellenben a kellemes hangulat garantált. Bővebb információ után a rendezvény honlapján érdemes kutakodni.

http://www.mjr.lt

Szeptemberben immáron harmadik alkalommal kerül megrendezésre Budapesten a Focus Abyssi rendezvénysorozat aktuális felvonása. A szervezők ezúttal is igyekeztek széles merítést alkalmazni a műfaji kínálat tekintetében, így került össze három nemzet három egységes koncepcióból táplálkozó, ám zenéjükben jelentős mértékben eltérő előadója.

A magyar LARRNAKH csoport új lemezen dolgozik, de a formáció igyekszik tartani az évente egy koncert Budapesten átlagot, így kerültek a kalapba ezen a rendezvényen is. Az este folyamán az eddigi két album dalai mellett egy ropogósan friss tétel, valamint eddig magyarországi koncerten soha nem játszott dalok felbukkanása várható, a tervek szerint vendégzenészekkel, de ezúttal ütősszekciómentesen, nyugodtan, "neofolkosan".

A cseh TABOR RADOSTI bárminemű túlzás nélkül a színtér egyik feketén csillogó ékköve. Az önmagát death-dark-ambientként definiáló duó a Focus Abyssi alkalmával debütál magyar színpadon, az előrejelzések szerint cseppet sem visszafogott módon, a zenét erőteljes látványvilággal erősítve és remélhetően új rajongókat toborozva.

Uwe Nolte kétség kívül a neofolk élet egyik legendás alakja (elsősorban természetesen az ORPLID csoport kapcsán, de feltétlenül említést érdemelnek a BARDITUS és a SONNENTAU zenekarok is) hosszú ideje már, és a színpadi teljesítményéről jelentős várakozás után most a magyar rajongók is meggyőződhetnek. Herr Nolte ugyan "csupán" szólóban érkezik az eseményre, ám ígérete szerint az említett trió szelleme jelen lesz a rendezvényen különböző dalok formájában is, így azt hiszem bátran kijelenthetem, vétek lenne kihagyni bármely érdeklődő számára is ezt a gyaníthatóan egyszeri és megismételhetetlen alkalmat.

A Steinklang Industries kiadó (valamint a STURMPERCHT zenekar és még egyebek) főnökeként ismertté vált osztrák Max Presch harsh-noise/death-ritual-industrial projektje a kilencvenes évek elején (ebben az időben zajlott le egy a GENOCIDE ORGAN társaságában lebonyolított koncert is, mely rögzítésre, majd többszöri kiadásra is került Schmerztherapie 93 címmel) életre hívott RASTHOF DACHAU idén év elején megjelentetett gyűjteményes albuma valódi meglepetésként érte még a keményvonalas rajongókat is. Váratlanul, szinte a semmiből érkezett, sokak szívét megdobogtatva, egy nem várt bónuszként az életmű kiegészítéseként. Véleményem szerint a már említett split anyag és a zseniális Prison Poems album mellett ez a válogatás jelenti még a képzeletbeli dobogó vitathatatlan ékkövét, csúcspontjait, ha az osztrák csoport életművét vizsgáljuk. Az összes ismertebb "sláger" fel lett sorakoztatva a korongon, jelesül az Exitus (természetesen ezzel a darabbal indul a lézerlemez), a Viva Santerial, a Multikultopia és sorolhatnám még hosszan, gyakorlatilag minden egyes szerzemény egy-egy ritka radikális, erőteljes harsh-industrial ostorcsapás, noise és ritual elemekkel vegyítve, többé-kevésbé át is dolgozva, újrakeverve, de akadnak egy az egyben átmentett darabok is (időnként még a bakelitsercegést is lehet hallani a háttérben), abból a ritka erőteljes irányból, amit még az "átlagos industrial zenehallgatók" is többnyire értetlenül fogadnak. Kivételesen radikális, döbbenetes erejű, szavakkal nehezen érzékeltethető muzsika ez, amiről valójában felesleges is hosszasan regélni, ezt bizony hallani kell. Egy biztos, történjen bármi, a (pozitív vagy negatív) hatás nem fog elmaradni. 13 dal 70 percben, az első és a második album erőteljes pillanataira fókuszálva, rendkívül puritán, ennek ellenére szerintem kimondottan tetszetős digipak csomagolásban.

www.steinklang.at

Szeptember közepén Budapesten koncertezik a német neofolk szcéna élő legendája, az ORPLID, a BARDITUS, a SONNENTAU és más zenei csoportok vezéralakja, Uwe Nolte. Az erre az eseményre exkluzív műsorral készülő fiatalos lendülettől fűtött veterán zenész műsorát két (egyelőre még meg nem nevezett) stílus-közeli formáció előadása fogja felvezetni, így kerekítve komplett egésszé ezt a jeles alkalmat.

Helyszín: Kék Yuk, Budapest, III. kerület Fényes Adolf u. 28.

Időpont: 2012. Szeptember 15.

Részletes információk hamarosan.

Az Albin Julius vezette osztrák DER BLUTHARSCH (és egy ideje And The Infinite Church Of The Leading Hand is) már évek óta eltávolodott (gyakorlatilag szembefordult) a dp által képviselt zenei törekvésekkel és zeneileg az elsősorban a múlt század hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveiben rendkívüli népszerűségnek örvendő pszichedelikus rockzenében találta meg azt, amit saját bevallása szerint mindig is keresett, a csoport korai munkái iránt rajongó tömegek pedig többé-kevésbé tanácstalanul, esetleg fásult érdektelenséggel szemlélik (hallgatják) az újabb kiadványokat. Persze akadnak olyanok is, akinek tetszenek a frissebb korongok (szerintem sem rosszak), ettől függetlenül azonban a DER BLUTHARSCH egyértelműen más perspektíva szerint halad jelenleg, mint amiről ezeken az oldalakon írnunk "kell", így inkább csak röviden, mintegy tájékoztató jelleggel ejtenék néhány szót az aktuális sorlemezről.

A nemrégiben egy kisebb Európa-turné keretében bemutatott album 11 dal formájában tárja elénk Albin aktuális elképzeléseit a "tökéletes zenéről", amihez az osztrák csoport Herr Julius szerint egyre közelebb kerül. Ezen törekvésükben többek között a magyar SCIVIAS formáció vezéralakja, Rády Sándor Zsolt igyekszik segítséget nyújtani erőteljes vokálmunkájával a korong egyik kiemelten hatásos szerzeményében, a Harcsakirály szelencéjében. Az albumra összességében az egyszerű, nemritkán disszonáns gitárjáték, pofonegyszerű dobmunka és analóg szintetizátorfüggöny jellemző elsősorban, vérbő effektekkel, koszos hangzással megfejelve, a megszokott kvartett (Albin Julius, Marthynna asszony, Jörg Buchmüller, Bain Wolfkind) előadásában, kellő elszántsággal és vehemenciával alátámasztva. Maga Albin is elismerte, hogy drasztikus zenei változások (szerinte reformok) tömegével kell szembesülnie a formáció iránt érdeklődőknek, de ő ezzel nem kíván foglalkozni, csak a saját útját akarja járni, minden egyéb a hallgatóság problémája kell hogy legyen. Az album pedig természetesen ékes példája ennek a koncepciónak.

http://www.derblutharsch.com/

Ezen a hétvégén kerül megrendezésre a cseh Hradby Samoty fesztivál soron következő, harmadik felvonása, a festői szépségű rosicei kastélyban. Az idei felhozatal érdekességét számunkra elsősorban az adja, hogy a kiemelt fellépők sorában három magyar produkció is fellelhető. Színpadra lép a Csihar Attila által életre hívott VOID OF VOICES, a budapesti martial industrial STURMAST és a békéscsabai neofolk csoport, a LARRNAKH. Az említetteken kívül még a lengyel experimental industrial JOB KARMA és a szlovák symphonic industrial HIEROS GAMOS erősíti a kiemelt produkciók sorát. Ezen túl elsősorban cseh és szlovák formációk kapnak még lehetőséget a bemutatkozásra, többnyire a dark-industrial-experimental-ambient műfajokból szemezgetve. Íme néhány előadó a teljesség igénye nélkül: AKIMBO, DISHARMONY, ISH, INSTINCT PRIMAL, LESOM, STOR és így tovább, a komplett műsortervet pedig az esemény honlapján lehet megtekinteni. Érdemes tehát útnak indulni és részesévé válni a nem mindennapi élménynek, habár a 222 darabra limitált belépők közül mindössze néhány kósza példány keresi már csak a gazdáját.

Kiváló lemezek sokasága (amelyek közé azért természetesen becsúszott egynéhány "kihagyható" darab is), élő fellépések tucatjai, kollaborációk és legendásan alkoholgőzös életvezetés jellemzi a Lina Baby Doll (Peter Andersson) vezette svéd DEUTSCH NEPAL munkásságát a kezdetektől egészen napjainkig. Egy élő legenda, a rendszeres ivászatoknak köszönhetően "csaknem" mumifikálódott jelenség ez a "civilben" rendkívül közvetlen és jó humorú északi harcos, aki örömmel válaszolt a neki feltett kérdéseimre.

 - Nemrégiben zártátok le az aktuális turnét, amelyen a megszokott kvartett (VARUNNA, BAIN WOLFKIND, DEUTSCH NEPAL, DER BLUTHARSCH ATICOTLH) szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. Hogyan telt el ez a szűk 2 hét, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél, milyen élményekkel gazdagodtál?

- Egy turné mindig nagyon izgalmas, ezúttal sem lehetett ez másként. Soha nem tudhatod, hogy mire számíts pontosan a soron következő helyszínen és velem az is gyakran előfordul, hogy azt sem tudom, éppen melyik városban vagyok, habár az országokról többnyire van némi fogalmam, annyira még nem vagyok szenilis (nevet). A többiekkel már nagyon jól ismerjük egymást, tudjuk, hogy mit várhatunk egymástól, így nagy meglepetések elvileg nem érhetnek minket, de ez persze soha nincs így és hajmeresztő dolgok sokasága vár ránk, most sem történt másként. Mindig sok ivóvizet viszünk magunkkal, hogy kompenzáljuk a folyamatos ivászatot, de volt olyan, hogy az ásványvizet egészen szokatlan módon hasznosítottuk. Nem árulom el, hogy pontosan hogyan, de szerintem el tudod képzelni (többé-kevésbé - a szerk.). A túra folyamán ezúttal én is vendégül láttam a társaságot egy napra és mindenki nagyon jól érezte magát a házamban, különösen a kutyáimat kedvelték meg.

Pillanatok a 2012-es WGT-ről. 2 nap, 2 (és fél) helyszín, 12 zenekar, változatos körülmények ("látási viszonyok"). Galériánk második részében a vasárnapi fellépők, időrendben. Nemsokára jön a szöveges beszámoló is.

Első benyomásként következzen most pár fénykép a 21. Wave Gotik Treffen fellépőiről. 2 nap, 2 (és fél) helyszín, 12 zenekar, változatos körülmények ("látási viszonyok"). Az első részben a szombati nap eseményeit mutatjuk be, időrendben. Nemsokára jön a második rész, majd azután a szöveges beszámoló is érkezik hamarosan.