Komoly ellentmondást ébresztett bennem a REMETE várva várt debütáló, hivatalos albuma, a 2013 és 2015 között született darabokból álló Odabenn. A mérleg egyik serpenyőjébe Madura János személye, az általa életre hívott zenekarok és az általuk közvetített magas színvonalú kompozíciók sokasága (János tipikusan az a figura, aki bármilyen zenéhez nyúl, abból feltétlenül arany válik, legyen az neoclassical, industrial vagy bármi más) került, míg a másik oldalon a dark ambient műfajjal szemben viseltetett előítéleteim kerültek. Sokszor elmondtam (leírtam) már, a dark ambient számomra egyfajta zenei gettó, ahol ugyan akadnak szép számmal kimagasló előadók (éljen sokáig a LUSTMORD és a TROUM!) és alkotások, mégis a sok kacat és hulladék egyfajta posványt eredményez, szerintem. Mindez hogy jön ide? Úgy, hogy az Odabenn az eddigi legdarkabb ambient Madura-alkotás. Ennek okán mielőtt még mélyebbre merülnék a témában, máris kijelenthetem: az Odabenn számomra a 2015-ös esztendő legjobb magyar zenéje, mégis némileg csalódást keltett bennem. 

A lemezt indító Hajnali hant gátlástalanul irigységre fakasztaná a műfajban tébláboló csoportok 99 százalékát, és a legnagyobbaknak is vastagon a becsületére válna. Ez a fajta zenei sodrás és delejesen örvénylő káprázat jelenthet talán kiutat a műfajon egyre inkább eluralkodó céltalanságból és ötlettelenségből. Az Ahol csend honol is ezt az utat járja tovább, miközben egyre mélyebbre hatol, de lényegében felesleges is tételekre bontani a korongot, hiszen egyben érdemes hallgatni és tárgyalni is. Azt azért még feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a Metanoia egy erősen RAISON D'ETRE hangulatú szerzemény, de plágiumról vagy másolásról szó sincs, csupán az ösvény közös, amin a két csoport halad (habár a REMETE esetében az igazán mély frekvenciás hangok kevésbé kerültek előtérbe, itt inkább a karcosabb megszólalásé a főszerep), ennek ellenére szinte a komplett nemzetközi mezőny kapaszkodhat a potméterekbe, ha tartani akarja a lépést a kérges bőrű természetlakóval. Ütemek (vagy inkább robajlások) elvétve akadnak ugyan, de a dobok mégis eltűntek János aktuális eszköztárából, ellenben Varga Betty személyében egy olyan érzéki finomsággal bíró énekesnőt tudhat soraiban a REMETE, akinek varázslatos hangjától képtelenség nem szerelembe esni. 

A CD-borító színvilága számomra hangyányit meglepő és eklektikus, de Bodrossy Márk ezúttal is kifogástalan ízléssel dolgozott és ruházta fel ezt az érzelemgazdag kiadványt. Aki egy picit is vonzódik a kísérleti dark ambient zenék iránt, az feltétlenül fektessen be ebbe a produkcióba egy lemez megvásárlásával, én mindössze annyit fűznék még hozzá zárásként, hogy a következő albumra egy kicsit több dobot és férfi vokált igényelnék. Előre is köszönöm!