A francia MARCH OF HEROES sajnos tipikus példája az egyértelműen elszürkülni látszó, érdektelenségbe fulladó martial industrial műfajának. A 2006-ban Romain Lemenorel által alapított formáció viszonylag gyorsan vált ismertté és népszerűvé, ami nem is lenne baj, de úgy érzem, az ismertség inkább a kiadványaik színvonalas, figyelemfelkeltő mivoltának, illetve a megfelelően lefuttatott propagandának köszönhető elsősorban, mintsem a kiemelkedően érdekes, meggyőző zenének.
Ha szigorúan vesszük, az elsőként felcsendülő dalban (Prologue) gyakorlatilag szinte mindent meg is kapunk, amire egy "modern" martial industrial zenekartól számíthatunk. Kicsit koszos, ködös megszólalás, narráció, vonósok lassú beúsztatása, harcias és dörömbölő dobok, elnyújtott zajok, nagyzenekari betétek, kórusok és így tovább. Ez a repertoár a későbbiekben természetesen kiegészül archív felvételekkel, fegyverropogással és némi szomorkás zongorával is a hangulat fokozásának érdekében, de sajnos az összkép így is rendkívül erőtlen és szétszórt. A témák nem rosszak, csak éppen durván átlagosak és szinte mindent hallhattunk már korábban egy az egyben, csak éppen mások által megvalósítva. Amit viszont még feltétlenül negatívumként kell említenem, a rendkívül ötlettelen, gyakran közhelyes, vagy éppen erősen giccsbe hajló számcímek (Motherland Calls, The Last Days és így tovább), habár végeredményben ilyen zenekari névválasztással mi másra is számíthatnánk? Végigfutva saját soraimon, talán túl szigorúra és erősre sikerült ez a kritika, de egy ideje már egyébként is kikívánkozott belőlem ez a dolog más, hasonszőrű próbálkozások kapcsán, így most a MARCH OF HEROES legénységét sújtom szavaimmal, mert akárhogy csűröm-csavarom, ehhez igazán kapóra jött ez az alkalom. Persze nem kell elkeseredni (amint a zenekar tagjai nyilván nem is fognak), csak kicsit határozottabban törekedni az önállóságra, eredetiségre és így tovább.
Az anyag kivitelezése azonban példaértékű (nem is tudom, hogy a kiadó, vagy esetleg a zenekar érdeme?), három különböző verzió létezik, egy hagyományos, fakó digipak, egy fadobozos, 48 darabszámos limitáció, valamint a 40 példányos díszdoboz-póló kombó. Akárhogy is, ez azért így elég jól hangzik!
