Eredetileg 2009-ben jelent meg ez a kiváló összeállítás tetszetős CD box formátumban a NER tengerentúli divíziójánál, a Nerusnál, de az anyacég, hallgatva az idők szavára és az egyre erősödő igényekre, 2017-ben vinylen is megjelentette, amiről szégyenszemre lemaradtam, de 2024-ben egy ismételt vinyles megjelenés (hivatalosan clear pink megjelöléssel, de én inkább lilának szeretem látni) által végre birtokba tudtam venni.
A DEATH IN JUNE örök érvényű, megkerülhetetlen legenda és alapvetés. Persze, különösen a 2000 körül fokozódó konfliktusok kiadókkal, zenésztársakkal, zenekarokkal már némileg árnyalták a képet, majd a későbbiekben lezajló történések és megjelenések talán mérsékelték is mind a zenekart, mind konkrétan a Douglast addig glóriaként övező dicsfényt, de történjen bármi, a DEATH IN JUNE jelentősége, korokon átívelő hatása megkérdőjelezhetetlen, a több fronton történő kisiklások ellenére is. A DEATH IN JUNE fogalom és nem csupán a vonatkozó műfajon belül, a hatása és konkrétan az esszenciája visszavonhatatlanul meghatározó jelentőséggel bír, szimbólumokkal koronázott lírája és melodikussága megkerülhetetlen.
Részemről két kiemelt korszakot kell említenem, jelesül az időben az 1985 és 1990 közé tehető időszakra gondolok, kiemelten a Nada, az Östenbräun és a The Wall Of Sacrifice anyagokra, valamint az időben folytatólagosnak tekinthető, ám zeneileg határozottan elkülöníthető 1992 és 1995 között datálható (But, What Ends When The Symbols Shatter? és Rose Clouds Of Holocaust) korongok által fémjelzett periódust. Persze a DEATH IN JUNE az itt felsoroltakon túl is klasszis és legendás anyagok sorát tette le az asztalra (a teljesség igénye nélkül The World That Summer, Brown Book, Take Care And Control, Peaceful Snow stb.), de számomra a korábban említettek jelentik a valódi egységben összefonódó csúcspontokat egy vitathatatlanul briliáns életmű kicsúcsosodását és beteljesülését.
Ez az összeállítás az általam említett korszakok második fejezetére fókuszál, konkrétabban az 1990-es évek első felére, a két csúcskategóriás sorlemez mellett a Cathedral Of Tears és a Black Whole Of Love kiadványokra helyezve a hangsúlyt, de a korábban ismert, "sorlemezes" megjelenésektől eltérő verziókban. Ez a korszak lényegében az akusztikus gitárt középpontba helyező periódusként említhető és írható le, a DEATH IN JUNE itt egy szűkebben vett körön belül hihetetlen magasságokba emelkedett, teljes mértékben megérdemelten. Ezek a dalok egytől egyig örök érvényű jelentőséggel bírnak, klasszikus, stílusteremtő darabok, amelyek soha el nem halványuló fénnyel ragyogják be a jobb híján "neofolk és társai"-ként emlegetett kört. Nem érzem szükségét tételesen említeni a dalokat (egytől egyig soha el nem halványuló, klasszis darabok), aki találkozott már a DEATH IN JUNE-mágiával, esetleg alaposabban is ismeri a komplett életművet, azt semmilyen meglepetés nem fogja érni, ellenben újfent érezheti azt a fajta delejes vonzást, amit ez a zene magában hordoz. Douglas egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy nem érdekli, miként ítélik meg, ő járja a maga útját és az eredmények őt igazolják. Nos, ez a dupla lemezes vinyl kiadvány kétségtelenül egy monolitként is értékelhető, maga a DEATH IN JUNE-esszencia, ahol lényegében nincs is szükség szavakra, magyarázatokra, egyszerűen csak hallgatni kell és tisztelni, hiszen nem is lehet másként.
