Ismét egy évtizedekkel ezelőtt, minimális mennyiségben (eredetileg 2004-ben CD-R formátumban, 25 példányban, The Hostess Twinkie Mixes 1 - 25 címmel) kiadott és most újra megjelentetett NURSE WITH WOUND-kiadvány, aminek talán a legnagyobb érdekessége, hogy a Stapleton család (az eredeti megjelenés idején még) ifjú sarja, Lilith hangja is hallható rajta. Nem én vagyok a legnagyobb NURSE WITH WOUND-rajongó, az ismereteim hiányosak az életmű terén, az itt tárgyalt kiadvány sem lesz kiemelt kedvenc nálam soha, de feltétlenül érdemesnek tartom arra, hogy említést tegyek róla, és az általam ismert vonatkozó megjelenések közül a Tainted Creampuffs feltétlenül az élvezetesebbek közé sorolható. A NURSE WITH WOUND maga a megtestesült és leírhatatlan, zabolázatlan kísérleti zene, nyaktörő és logikai bakugrásokkal fűszerezett kakofónia, folyamatosan pulzáló és lüktető lávafolyam, ami ugyan esetenként kihűl, hogy karcosan sebezhessen, felzaklasson, majd újfent követhetetlen kakofóniába torkolljon. Józan ésszel nincs, aki ezt az életutat precízen kövesse és megfelelő affinitással fel is dolgozza, majd befogadja, de nem is hiszem, hogy erre lenne bármilyen törekvés vagy igény Steven Stapleton részéről. Csilingelő dallamokat szakítanak meg karcosan sistergő zaklatott zakatolások és befogadhatatlannak tűnő, egymásba facsarodó zajok, a vezérfonál több síkon fut, folyamatosan távolodva egymástól, hogy paradox módon időről időre mégis összeakadjanak. A hang vibrál és az általa alkotott megfoghatatlan kép minduntalan cafatokra szakad, mintha a centripetális erő absztrakt zenét alkotna egy végtelen közönnyel táplált hitehagyott ünnepség alkalmából. Kémiai képletekkel, fizikai kölcsönhatásokkal írható le igazán ez a zene, ami ellentmond minden eddigi muzikális ismereteinknek, mégis működik, immáron közel ötven esztendeje, de részemről borítékolható, hogy évek telnek majd el, mire ismét végighallgatom ezt a korongot. Ez így ellentmondásos? Talán inkább érdekes.