Hónapok óta rendkívül nehezen szánom rá magam, hogy posztot (lemezismertetőt) közöljek, több okból is. Valamennyi okra kitérnem felesleges lenne, illetve bizonyos esetekben nem is érezném igazán helyénvalónak, legyen elég annyi, hogy az aktuális és friss felhozatal többségében kevésbé dobogtatja meg a szívem, ezért az ihlet is erősen elkerül, így azonban kézenfekvő az alkalom egy legendás korong felemlegetésére és bemutatására, klasszikusokat tárgyaló alrovatunk tehát most újabb fejezettel bővül.
1991-et mutat a kalendárium, amikor a David Tibet köré CURRENT 93 név alatt csoportosuló zenészek és művészek útjára bocsátják a legendás Durtro kiadón keresztül azt az igazán mágikus erővel bíró korongot, melynek címe nemes egyszerűséggel Island. A csoport kapcsán ekkor már egyértelművé váló zenei eklektikusság (David bevallottan teljes mértékben dilettáns mindennemű standard megközelítés szerinti hangszerkezelés terén) ezúttal is erőteljesen tetten érhető, hiszen a korábbiakban jellemző absztrakt, egyszersmind rituális indusztriális megoldások, a nyersen kopogó akusztikus gitárok háttérbe szorulásával és az izlandi komponista Hilmar Örm Hilmarsson erőteljes elektronikai kísérleteivel a dalok többségében egy álomszép ívet formáló, megkapó egységgé állnak össze, nemritkán igazán szívbemarkoló és könnyfacsaró módon, vendégzenészek seregével zárva be a kört, olyannyira magával ragadó módon, hogy a korong kétharmadánál felbukkanó disztingvált szalon jazz és repetitív elektro elemek sem hatnak bántóan, inkább szépen simulnak ebbe az álomszép utazásba. A zene alapvetően egy végtelenül sodró lendülettel bíró transzcendens utazás (hangulati síkon számomra Stephan Micus bizonyos munkáival mutat párhuzamot, a formát tekintve azonban igen éles az eltérés) a lélek legszebb tájain, ahol az út hagyománytisztelettel, méltósággal és büszkeséggel van kikövezve. Kísérletet tehetnék a dalok részletes elemzésére, illetve bemutatására, de a kudarc egyértelműen garantált, ezt a zenei mágiát személyesen kell megélni, önjelölt kritikusként a legtöbb, amit tehetek, hogy kellő tisztelettel és alázattal próbálom újra és újra átélni (valamint ajánlani azoknak, akiknek eddig még nem volt szerencséjük hozzá) ezt a csodát, és ebben egy fikarcnyi túlzás sincs. Itt meg kell jegyeznem, hogy a zenével szellemiségét tekintve kéz a kézben járó Fridrik Pór Fridriksson rendező és forgatókönyvíró által jegyzett film (Börn náttúrunnar) hasonlóan mágikus élményt nyújt, jó szívvel ajánlom tehát a megtekintését mindenkinek, aki még nem látta.
Zárszóként azt feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy többé-kevésbé széles skálán mozog a zenei ízlésem, de ha egyetlen lemezt, "A LEMEZT" kellene megneveznem, egyértelműen az Islandra esne a választásom. Keresem a megfelelő méltató szavakat, de alapvetően ezt hallgatni és hallani kell, a továbbiakban felesleges minden szó.
